Szép lassan kinyitottam a szemem. Ránéztem az órára, és szinte sokkot kaptam 14:07…biztos elállítódott. Megnéztem a mobilomon, és ott is pont ennyi volt….na nee! 7 órát aludni lehetetlen…de nekem mégis sikerült. Nagyon kiüthettem magam. Megtaláltam a cetlit amit Krisztián hagyott.
„Fellépésre kellett mennem. Ha felébredtél, hívj fel kérlek! Csók!”
Kimentem a konyhába. Már egész tűrhetően éreztem magam. Találtam teát, amit valószínűleg Krisztián csinált nekem. Ittam egy bögrével majd felhívtam Krisztiánt.
-szia! Jobban vagy? –kérdezte rögtön.
-szia. Már sokkal –mondtam mosolyogva –te merre vagy? - Huppantam le a kanapéra.
-fordulj meg –lépett be az ajtón. Én pedig szinte a nyakába ugrottam.
-hiányoztál –pusziltam meg.
-hát még te. Egész nap csak aludtál. –vigyorgott .
-jó na! Jobb lett volna ha inkább szenvedek a fejfájástól? –tártam szét a karom vigyorogva.
-nem –mosolygott és átkarolt.
-azért, ha nem haragszol, szeretnék levegőhöz jutni! –nevettem. Ő szó nélkül elengedett és szomorú szemekkel bámult rám.
-neked aztán nem lehet ellenállni –öleltem át.
-szeretlek…-suttogta a fülembe. Én pedig belefúrtam a fejem a mellkasába. Éreztem az illatát, ami teljesen elkábított. Krisz felkapott az ölébe és elindult velem a szobába.
-héééééé! Tegyél le! Naaaa! –könyörögtem és kapálóztam a kezeiben.
-nem-nem –mondta és lefektetett az ágyra.
-csak függő ne legyél –nevettem és megcsókoltam.
-ejnye kislány! –vigyorgott.
 
X                    X                    X

-szeretlek… –lihegtem mellette.
-örökké… -kulcsolta össze a kezünk.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés