Siettem a buszhoz, ami most szerencsére  nem ment el előttem. 1 óra és dugó – puffogtam. Jött a szokásos eset, elővettem a fülhallgatómat és zenét hallgattam halkan. Minden félét, csak úgy össze-vissza pörögtek, bár én igazából pont nem arra figyeltem. Minden másra inkább. A külső zajokra. Hallottam a sok dudálást, a sok türelmetlen embert, de azt is ahogy az idős nénik arról beszélgetnek hogy éppen milyen ebédet főznek ma, vagy hogy mikor jön a kis unokájuk hozzájuk látogatni.

 Lassan zötykölődött a busz, de még viszonylag időben hazaértem. Felbaktattam a lépcsőn, be a lakásba, de épp csak annyi időm volt hogy igyak egy kávét és összeszedjem a tánc cuccom, amit még régebben vettem, de sose hordtam…Két pillanat és már megint az utcán mászkáltam…Mire odaértem énekre, hulla voltam már a sok sétától..

-          Jó napot kisasszony! Kit keres? – kérdezte a portásnő, aki új lehetett, mert nem volt szerencsém vele még találkozni.

-          Énekre jöttem Hegedűshöz

-          Ma sajnos elmarad, betegség miatt. Nem kapott értesítést??

-          Semmit – mondtam lehangolva – Na mindegy, akkor megyek. Viszlát

-          Viszlát

Nem tudtam hogyan jutok el a táncteremig, így hát megkérdeztem. Végül az egyik ember sikeresen, és ami fontosabb, érthetően elmagyarázta. Kerestem a villamost, nagy nehezen meg is találtam. Nem is tűnt hosszúnak az út.

-          Hello – köszöntem a srácnak akivel tegnap előtt találkoztam, Andrisnak, mikor beléptem

-          Heeellooo – lepődött meg – mondtam én hogy úgyis találkozunk még. Csak nem táncra jössz??? Beiratkoztál??? És Dükihez???

-          Igen, egyértelmű, táncra, beiratkoztam és Dükihez – válaszoltam az összes kérdésre

-          Ajh, és nem hozzám… Jól van, megjegyeztelek. És hogy-hogy ilyen korán itt vagy, van még több, mint egy órád – nézett az órájára

-          Igen, elvileg énekórára indultam, de betegség miatt elmaradt, hazamenni már nem akartam, így inkább idejöttem. Biztos megéreztem, hogy ilyen jó társaságom lesz – mondtam miközben leültünk az egyik padra.

-          Te énekelsz?? Ohh, ilyen multifunkciós vagy, énekelsz, nemsokára profin táncolsz, kedves vagy, szép és értelmes…Azta, ilyen csajjal se találkoztam még

-          Bolooond – böktem meg. Úgy beszélgettünk, mintha már hosszú ideje ismernénk egymást, pedig nem. – És te mióta táncolsz??? – kérdeztem

-          Óóó, már hosszú ideje, nem i tudom pontosan, mikor kezdtem…

-          És mióta tanítasz itt???

-          Most kezdtem, ez az első évem.

-          Tökjó. Egész életemben felnéztem a táncosokra, mert ők aztán mindig topon kell hogy legyenek, náluk nincs olyan hogy benyomom a playbacket és csak tátogok, mint a legtöbb magyar énekes…

-          Ebben van igazság, bár nem mindegyik énekes playbackel. Van, aki bevállalja az élőt.

-          Andriiis, gyere már, nincs most idő csajozni, már kezdeni kéne. – szólt ki egy hasonló korú srác a teremből

-          Na, úgy néz ki mennem kell. De majd úgyis megint összefutunk. Akkor…Szia

-          Tuti hogy fogunk, most is találkoztunk. Na menj, mert leszedik a fejed. Szia – intettem

 Kint ültem a padon…Nagyon lassan telt az idő…Végül eltelt az egy óra, így bementem az öltözőbe, gyorsan átöltöztem…Már hallottam hogy jönnek kifele a táncosok, így összeszedtem a cuccom,és bementem a terembe…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés