Nagy nehezen sikerült elkészülnöm. Éppen beraktam a tányérokat kajálás után a mosogatóba, Krisztián átölelt hátulról, amitől én halálra rémültem.
-a frászt hozod rám. –pusziltam meg
-bocsi. –simított végig a karomon, és összekulcsolta a kezem az övével, majd szép lassan felemelte. Közelebb hajolt és megcsókolt. –most jobb? –vigyorgott
-hmm…sokkal. –mosolyogtam rá, majd visszafordultam mosogatni.
-fel kéne venni egy takarítónőt….-gondolkozott hangosan
-mert?
-miért mert? Hát mert csak! Rossz látni, hogy te dolgozol. –ölelt át ismét.
-ezzel az erővel szerzek egy másik SP-t, és egy másik fotós Krisztiánt, hogy ne te dolgozz –nevettem, és elöblítettem a tányért. –megyek fürdeni.
-hé-hé-hé!!! Várj! –futott utánam –szerintem jó ötlet.
-a lakás a tiéd. Nekem annyira mindegy –csuktam be magam után a fürdőszoba ajtót. Letusoltam, majd az alvós, szívecskés pólómban visszamentem Kriszhez.
-visszamentél oviba? –vigyorgott
-nem, csak most ezt hoztam el. Anyutól kaptam…2 éve…asszem –mosolyogtam és leültem mellé az ágyra.
-nem is nagy baj. Nem sokáig kell még ezt néznem –döntött le.
-öööhm…nem akarom elrontani a pillanatot, de itt van Orsi –hallottam Tomika hangját az ajtóból
-basszus tomi. Legalább kopogj. –mondta és kiküldte. Leszállt rólam és kisétált. –mindjárt jövök. –kacsintott.
Már kb 20 perce kint volt, amikor én nem bírtam tovább, és felléptem twitterre.

„uncsi van…nagyon. Gyere visszaaaaaa. :S”

„sissi_baby még 10 perc!bírd ki:)”

Ebből is látszik, hogy nagyon érdekelhette őt, hogy mi van. akaratlanul elmosolyodtam. Odaléptem a polcához és nézegettem a díjakat. Comet, Comet, Bravo Otto, még egy Comet, még 2 Otto, egy Fonogram…van élete…
-tetszik? –hallottam Krisztián hangját magam mögül.
-háát…elfogadnék egyet… -nevettem –már végeztél is?
-ja. Azt se tudom miről volt szó. –ült le az asztalához.
-mivel iPhone-oztál… -dőltem neki a falnak.
-neee! –szólt rám
-bocsi. Miért? –léptem arrébb.
-nem neked szólt. Ennek a szarnak! –mutatott a laptop-jára. –nem kapcsol be.
-talán csak nem ezért? –mutattam az aksira és a töltőre. –fel kéne tölteni…lemerült! –vigyorogtam
-óóó. De eszes vagyok…vagyis vagy –nevetett. Leültem az ágyra és figyeltem hogy mit csinál. Felment twitterre és kiírt valamit. Oda mentem mellé, és olvasgattam, hogy miket ír ki.

„Egy gyors USTREAM? :)”

-miii? Akkor én kimegyek! –vékonyodott el a hangom egy pillanat alatt
-a-aaa! Maradsz. –húzott vissza.
-nemár Krisz! Nem akarom! Kéééérlek! –nyafogtam
-jó…akkor nem –egyezett bele.

„hát akkor mégsem. Bocsi :)”

-köszi. –pusziltam meg
-most mi lenne haa...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés