Mikor benyitottam Krisz még aludt, hallottam, ahogy édesen szuszog. Észrevettem a polcán a díjakat, odamentem és megnéztem. Elkezdett mocorogni, gondoltam inkább kimegyek, de abban a pillanatban megszólalt a telofonom…

Erre felkelt Krisz is és csak mosolygott.

-         Bocsi, nem akartalak felkelteni. – mondtam

-         Semmi baj, ha mindig ilyen széplány keltene.:D

-         :$

-         Amúgy, hogy-hogy itt vagy?

-         Elkísértem a munkatársamat, mert megkért rá.

-         Jah értem. – mondta – Mindjárt jövök, csak felöltözök, és utána beszélgethetünk.

-         Oké

Kb. 5 perce, lehet, hogy elment öltözni mikor betoppant a szobájába egy szőke hajú lány.

-         Szia. – köszöntem

-         Hello, Krisztián? – ő oké, egy cicababa:SS

-         Öltözik, mindjárt jön, esetleg üzenjek neki valamit, hogy kikereste?

-         Nemkell, megvárom

-         Jah, oké. Amúgy Dóra vagyok, és te?

-         Bianka, Krisz barátnője. – mivaaan??

-         Krisznek van barátnője? – najó ez hülye kérdés volt

-         Igen 1 hónapja vagyunk együtt. – és ekkor betoppant Krisz.

-         Szija, kicsim! – ugrott a nyakába Bia, és megcsókolta.

-         Szia, hát te?

-         Gondoltam benézek hozzád, mivel nincs mára programom, így együtt tölthetnénk.

-         Hát, nemtudom mert lehet, hogy lesz ma fotózásom.

-         Bocsi, hogy közbe vágok, de szerintem most én megyek, akkor majd beszélünk. – és elmentem megse vártam még elköszön, becsuktam magam mögött az ajtót és kimentem Tomikáékhoz.

-         Bocsi, hogy nem szóltam, hogy van barátnője. – mondta Tomika

-         Ugyan, miért kérsz bocsánatot?

-         Mert tudom, hogy…- és kijött Krisz utánam

-         Dóra, figyelj hagy, magyarázzam meg

-         Nincsmit megmagyarázod, hisz csak barátok vagyunk. Viszont nekem most vissza kell mennem,

-         Mindjárt kész leszek, megvársz? – kérdezte Laci

-         Jah nem kell, mert postára kellmennem meg stb.. és jön a Noncsi értem, szóval nem kell. Majd akkor találkozunk, sziasztok

És ezzel elmentem. Nem értem miért lettem miért érdekel, hogy Krisztiánnak barátnője van. Miért?

Telefonom csörgése zakantott ki a gondolkodásomból

-         Szia, Noncsi mindjárt ott vagyok egy 10 perc.

-         Jó de siess, hugi

-         Úristen de rég mondtad hogy hugi: D

-         Látod-látod, vissza kell térni egyszer a régi szokásokhoz: D

-         Jólvan. Szia

-         Szia

És siettem is a Savoya Parkba. Noncsi már ott. És elmentünk vásárolni

Krisztián szemszöge:

-         Tomika, mért engedted be Biát?

-         Ő mondta, akaratoskodott, én mondtam neki, hogy alszol.

-         De, nem akartam ezt

-         Kölyök, nyugi Dóra nem haragszik, hisz mondta is

-         Igen Tomi mondta is, de úgy, mint egy barát

-         Jaj, ne aggódj Kölyök. Inkább zárd le Biát és utána, próbálok beszélni Szandival

-         Szandival? Azki?

-         Dóra legjobbarátnője, most így elkezdtünk találkozgatni, asszem lesz valami: D

-         Jó, neked, hogy összejött valami.

-         Ne rinyálj már itt, menj és zárd le Biát

-         Oké.

Ezzel visszamentem a szobámba, Bia épp a gépezett

-         Bia szeretnék veled beszélni

-         Mondjad, kicsim

-         Figyelj nekem ez nem nagyon ment, azt hittem, hogy sikerülni fog, de nem. Jobb lesz, ha itt és most vége

-         Micsoda? De miért? Talán Dóra miatt vagy ki miatt, aki az előbb itt volt. Megverem azt a ribancot, ha miatta.

-         Nem, nem miatt, ne bántsd őt, csak nem érzem, hogy közted és köztem, meg van az a szikra, de azért barátok?

-         Tudtam, hogy miatta, éreztem, hogy ha itt van ez a lány, akkor valami rossz dolog fog történni. De most majd megismer engem.

-         Ne merd, őt bántani, és ha miatta van vége, akkor mivan? Nincs jogod megmondani, hogy kit szeressek és kit nem

-         Krisztián, nem lehet vége egy ilyen ribanc miatt?!

-         Sajnálom, de igen

-         Hát, jó de ezt még nagyon meg bánjátok mind2

Ezzel elment és becsapta az ajtót.

Megijedtem, de remélem nem komolyan, mondta: S

Tomika közben kopogott.

-         Gyere

-         Nah mi a helyzet, haveer?

-         Semmi, vége, és azt hiszi Dóra miatt

-         Hisz Dóra miatt lett vége nem?

-         De, de igen próbáltam letagadni, hogy nem miatta, de nem vette, be és azt mondta, hogy még nagyon megbánjuk, pláne Dóra. Tomi én félek, pláne hogyha valami történi Dórával én, nem tudok, mit teszek, most hogy még el sem tudom neki mondani, hogy vége van

-         Nyugi, Kölyök nem lesz semmi. Bia meg nem olyan fajta ember, aki szereti a balhékat, hanem azok, akik féltik a körmüket. – és elkezdte utánozni Biát, én persze szakadtam a röhögéstől.

-         Figyel, most, hogy kiröhögted magad, gyere velem Szandrához, hát, ha otthon lesz Dóra is.

-         Szerinted ez jó ötlet?

-         Persze, nah gyere

-         Rendben.

Elindultunk, fél óra múlva ott is voltunk náluk. Felcsöngettünk és valami kislány nyitott ajtót, sikítozva. Tomika mondta, hogy Szandra húga Anita, épp itt van náluk azt nagy rajongóm.

Szandra nyitott ajtót.

-         Sziasztok. Gyertek beljebb. – És bementünk levettük a cipőnket, és bementünk a nappaliba.

-         Dóra nincs itthon, Noncsival elmentek dolgokat intézni, de szerintem lassan itthon lesznek

-         Azjó, úgyis szeretnék vele beszélni.

-         Nemis kapok, puszit? – háborgott Tomika, Szandra odament és megcsókolta.

-         Miről maradtam le? Tomika te az előbb mondtad, hogy csak kialakulóban, van a dolog.

-         Igen, de ez meglepetés akart lenni.

-         Jól megleptettek, Dóra tudja már?

-         Még nem, ma akarjuk elmondani.

Ekkor megszólalt Szandi telefonja

-         Igen, tessék? Micsoda? Dehogy? Miért? Jó rendben máris ott vagyunk. – és letette, és csak néztem, hogy mi történt, ahogy Tomika is.

-         Mi történt? – kérdeztem

-         Noncsiék  kórházba kerültek, beléjük mentek. – már sírva mondta Szandi

-         Mi? Ez nem lehet, mért pont vele? – már majdnem sírtam és ekkor beugrott, amit Bia mondott.

-         És, most hol vannak? - Kérdezte Tomika

-         Szent János kórházban. – mondta- Gyorsan, menjünk. – mondtam és már ugrottam is ki a kanapéról. Teljes gázzal nyomtam a gázt.

Mikor oda értünk, Szandi szülei ott voltak, ahogy Dóráék szülei is és csak sírtak és írtak.

-         Mi történt? – rohantam egyből őket le

-         Beléjük ütköztek frontálisan, Noncsinak stabil az állapota, de- de Dórának – és itt elakadt, mert elkezdett sírni, és Erika próbálta vigasztalni

-         Mi történt, vele? Mondjad már Bori – Szandra már majdnem ordítva mondta, de én féltem a választól.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés