Hallottam ahogy becsukódik az ajtó. A választ szinte azonnal tudtam. Nem akarom elveszíteni. Felálltam az ágyról, kerestem zsepit, megtöröltem a szemeim és átöltöztem. Ismét hallottam a zongora hangját. Kirohantam a lakásból, és bekopogtam Krisztiánékhoz. Tomi nyitott ajtót. Mielőtt elkezdett volna „csajsziiii”-zni, intettem neki, hogy maradjon csendben. Arrébb lépet, én pedig célba vettem Krisz szobáját. Halkan benyitottam, ő rám nézett. Egy pillanatra mind a ketten ledermedtünk. Láttam a szemeiben és az arcán a könnycseppeket.
-Krisz…-mondtam halkan. Felállt a székről, egy pillanatra megtorpant, de aztán elindult felém. Szorosan magához ölelt, és belőlem ismét kitört a zokogás.
-kérlek. Soha ne hagyj el. –rázkódtam a karjai között. Simogatta a hátam, majd szipogva elhúzódtam tőle.
-bocsáss meg. –mondta halkan. Én bólintottam egyet és ismét hozzá bújtam. Egy könnycsepp esett a vállamra. Felnéztem Krisztiánra és láttam, hogy az ő szeméből hullott rám.
-én…én szeretlek –dadogtam –és…azt hittem, hogy…hogy örökre elveszítelek. –szipogtam még mindig.
-én is –mosolygott. Krisztián közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Mint az első csóknál, meglepődtem, és majdnem elfutottam a végén. Nem tudom mi váltotta ki belőlem ezt az érzést, de kirázott a hideg. Egy pillanatra megremegtem.
-baj van? –nézett rám még mindig könnyes, csillogó szemével
-dehogy…csak….mindegy.
-rendben. –hátra nyúlt egy zsepiért és megtörölte a szemeit. –most komolyan. Nem szoktam csak úgy sírni… teljesen megrontasz –nevetett
-chh…kössz. –vigyorogtam. Nem mondott semmit, én pedig ismét hozzábújtam. Egy póló volt rajta, ezért én örömmel simítottam végig az izmosra egyre inkább hasonlító karján. Adtam egy puszit a vállára majd egyet az arcára is. mosolyogva figyelte minden mozdulatom.
-gyere…-fogtam meg a kezét és húztam ki a szobából. Mielőtt még kiléphettünk volna a lakásból, megállt egy helyben, és nem mozdult. Ott állt az ajtóban, és nem engedte magát tovább húzni.
-hülye vagy? Szét fogok fagyni. Én így ki nem megyek!
-fél percet kibírsz. Na gyere. –s ezzel kinyitottam az ajtót. Krisztián nem akart jönni, ezért én hazamentem, és vártam… úgyse bírja sokáig. Bementem a szobámba, és beültem a TV elé.
-heló –hallottam Krisz hangját az ajtóból. Kikapcsoltam a tv-t és elnevettem magam. Ledobta a kabátját a székemre, majd felhúzott az ágyról.
-itt kell hagyjalak. –nézett rám szomorú szemekkel. – 4re megyek forgatni, és még retusálnom is kell. –erre nekem is lefelé görbült a szám. –de viszont… mééég…csak 11 óra van. –adott apró csókokat a számra, majd a nyakamat puszilgatta.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés