Baleset előtt:

Épp a Savoya Parkból jövünk ki, mikor megszólalt a telefonom.

-         Halló.

-         Szia, Dóra

-         Jaj szia Krisz, mi a helyzet?

-         Semmi megvagyunk. Figyelj, már azért kerestelek, mert a gépet el kéne vinni, megnézettetni, és, hogy holnap megyünk a gyerekekkel meg Szöszivel. Majd anyának is szólók csak őt meg nem tudom elérni.

-         Nah jól van, gyertek, anyának meg majd én szólók. A gépért meg majd felugrok valamelyiknap munka, közben azt odaadom Lacinak, hogy nézzem meg. Rendben?

-         Jólvan Dóra.

-         Amúgy hogy vagytok?  Dominik és Dorka jól van?

-         Persze, megvannak. Dominik még oviban majd most megy érte Szöszi anyja.

-         Értem. Figyelj, most leteszem, mert épp, cipelem a sok cuccot, és nem nagyon megy, hogy így közben telefonálok.

-         Jah jól van. Mér hol vagy?

-         Savoya Parkban, Noncsival épp bevásároltunk, pont a közeletekben vagyunk: D

-         Az jó. Na jól van, majd még próbálkozok hívni anyut. Azt majd holnap ilyen 10 körül megyünk. Nah jók legyetek. Szia

-         Jólvan. Ti meg vigyázzatok magatokra. Szia Puszi.

-         Ki volt az? – kérdezte Noncsi

-         A jó édes bátyánk: D

-         És mért keresett?

-         Mert meg kéne nézni a gépüket meg, hogy holnap jönnek.

-         Ilyen időben mármint, Krisznek még mindig téli gumija, van és télen nem jó, pláne hogy még a gyerekek is ott vannak, és így nem nagyon örülök, hogy így össze-vissza megy nyári gumival.

-         Tudom. Én se, de most mit tegyek?

-          Te semmit. Majd holnap elmegyek értük, majd felhívom mindjárt

-         Oké.

 Épp mentünk ki a parkolóból, amikor piros lámpát kaptunk, és ekkor éreztem, hogy belénk jöttek oldalról. Már csak ordibálást és sikítást hallottam.

Folytatás:

-         Súlyos az állapota. Az orvosok nem ígérnek semmit.- mondta Dóráék anyja Bori

-         De, de mégis, hogy történt? – próbáltam higgadt maradni.

-         Nekik volt elsőbbségük a lámpánál, mikor beléjük mentek, pont az anyós felőli oldalról mentek beléjük ahol Dóra ült. – mondta Szandi anyja Erika, aki épp Borit vigasztalta. – Noncsi enyhe zúzódásokkal megúszta, de Dóra nem, őt az intenzíven tartják, mert sok vért vesztett, és belső sérülései vannak.

És ekkor jött ki az orvos

-         Önök a családtagok?

-         Igen mi. – mondta Szandra

-         Nos, nem akarom őket becsapni, de Dóra állapota egyre rosszabb. Itt már csak az segíthet, ha imádkozni kezdenek.- ezzel elment. Nem hiszem el, amit most hallottam, egyszerű nem akarom hallani. Nem, nem hagyhat itt egyszerűen, még el se mondtam neki, hogy mit érzek. Éreztem, hogy nem bírom tovább és csak a könnyeimmel küszködök, hogy visszatartsam.

-         Tamás, én nem akarom, elveszíteni, pont most, amikor vége Biával, és elmondhatom neki, hogy mit érzek.

-         Ne aggódj Kölyök, Dóra erős lány túl fogja élni.

-         És ha nem?

-         Nem lesz olyan, hogy nem.

Ekkor megérkezett 2 férfi.

-         Anya, hol van Dóra?

-         Az intenzíven Krisztián.

Gondolom ő, lehet Krisz akkor a másik Gabi

-         De mér pont vele? – mondta Gábor

-         És mit mondtak az orvosok? – Krisz kérdezte

-         Súlyos az állapota, nem ígérnek semmit. – közbe szóltam

-         Te vagy SP?- kérdezte Gabi

-         Igen én. De jobban szeretem, ha a barátok Krisznek hívnak

-         Sokat mesélt rólad már Noncsi és Szandra, de Dóra nem említett.

-         Igen, mert nem bírt.

-         Tudod Dóra pont az a lány, aki nehezen nyílik meg a fiúknál. Pláne azoknál, akik nem szimpatikusak neki. De nem értem miért nem bír, jó fej srác vagy.- mondta Krisz

-         Köszi.

-         Kölyök most, hogy itt van majdnem mindenki, elmondhatnád, végre mit akarsz.- mondta Tomika

-         Mégis mire gondolsz?

-         Hát tudod, Dóra.

-         De Tamás pont most és pont itt nem fogom elmondani.

-         Mégis mit Krisztián? – kérdezte Bori

-         Semmi, csak Tamás hülyeségeket beszél

-         Csak annyi hogy Kölyöknek bejön Dóra és nagyon félti

-         Szóval ezért könnyeztél be, meg ennyire érdekelt, hogy ő hol van? – kérdezte Szandra

-         Igen, pontosan, de ezt nem itt és nem most akartam elmondani.

-         Nem, jó, hogy most mondtad el, mert így legalább még jobban megérti Dóra, hogy mért aggódsz érte ennyire.- mondta Erika

-         Még szép, hogy aggódok érte, hisz miattam történt a baleset.

-         Miattad? – kérdezte mindenki rémülten

-         Igen, miattam, mert pont akkor állított be a volt barátnőm mikor Dóra ott volt és szerintem Dóra ezt félre értette, és én ezt nem akartam. Nah mind1 és utána elment én meg kidobtam miatta a barátnőmet, és ő mondta, hogy nagyon meg fogjuk keserülni pláne Dóra, amiért vége. Őt hibáztatja mindenért. És én vagyok a hibás, mert ha nem jött volna, Dóra át vagy mondjuk Bia akkor nem, lennénk most itt.

-         Krisz, ne hibáztasd magad nem a te hibád, te nem tehetsz semmiről.- odajött hozzám Bori és megölelt.

-         De igen.

Épp ekkor a nővér akart bemenni Dórához.

-         Nővér be lehet menni hozzá? – kérdezte Szandra

-         Nem nagyon, kéne, pláne, hogy az orvos nem engedi, de maguk rendes családnak tűnnek szóval 1 ember, bejöhet.

-         Akkor menjen be Krisz.- mondta Bori

-         De én, hisz te vagy az anya.

-         Igen de te meg szereted, nem? Akkor nyomás befelé.- én már el is indultam.

Mikor beléptem, gépek csipogtak, ő meg ott feküdt eszméletlenül, rossz volt így látni.

Dóra szemszöge:

Nem tudom, kinyitni a szemem, de mér? Csipogásokat hallok, hol vagyok és egyáltalán miért?

Látok egy fehér fényt, talán itt a vég

-         Kislányom

-         Papa. Te mit keresel itt, és legfőkébb én mit keresek itt?

-         Megsérültél és most eszméletlen vagy.

-         De hogyan? És te mért nem jösz vissza mamához?

-         Autóbalesetetek volt Noncsival. Én meghaltam. Nem emlékszel?

-         Nem minden olyan üres. És Noncsi hogy van?

-         Ő meg úszta zúzódásokkal.

-         Papa én azt akarom, hogy minden a régi legyen, hogy gyere vissza, és hogy újra gyerek legyek, nem akarok felnőtt lenni.

-         Kisunokám, én mindig veled leszek. Neked viszont élned kell.

-         De én nem akarok nélküled.- és ekkor elkezdtem sírni.

-         Sajnálom kicsikém, de ígérem, hogy veled leszek mindenhol, de viszont most épülj fel, mert anyádék nagyon aggódnak érted pláne Krisztián.

-         Krisztián? De ő hogy? És te honnan tudsz róla?

-         Én mindent tudok: D Sőt azt is tudom, hogy nagyon szeret téged szóval, ne hagyd magadra őket.

-         Szeret? De hiszen barátnője van

-         Ébredj fel és mindent meg tudsz kicsim.

-         Ne papa ne menjel. – és csak sírtam, de ő elment.

Folytatás:

Leültem az ágya mellé és megfogtam a kezét, de ő hirtelen elkezdett sírni. Megijedtem hirtelen elkezdett minden hangosabban csipogni.

-         Nővér jöjjön gyorsan.- rohantam ki a folyosóra ahol a többiek ültek.

-          Mi történt?

-         Elkezdett hirtelen sírni és utána minden csipogni.

-         Kérem, fáradjon ki a Doktor úrral, megvizsgáljuk.

-         Nem lesz semmi baja ugye?

-         Kérem, menjen ki.

És ezzel becsukta előttem az ajtót.

-         Mi történt bent?- jöttek oda a többiek.

-         Meg fogtam a kezét és hirtelen elkezdett sírni és akkor felgyorsult minden. Félek, nem bírom tovább, nem akarom elveszíteni. – és ezzel visszamentem a kórterembe, hogy vele lehessek.

-         Nem ronthat csak úgy ide be, kérem, fáradjon ki.- mondta a doktor

-         Nem, a szerelmemmel akarok lenni.- és óda mentem az ágyához. Tomikáék próbáltak kivinni de nem ment. Épp amikor majd nem sikerült megszólalt.

-         Anya.

Oda rohantam egyből az ágyhoz, és megfogtam a kezét.

- Krisztián vagyok, anyukádék is itt vannak, kérlek, ébredj fel.- éreztem, ahogy megszorítja a kezemet.

- Dóra kelj fel!! – már majdnem ordítva mondtam.

Az orvos pont akkor lépett be

-         Kérem, menjenek, ki meg kell vizsgálnom.

-         De visszajöhetek még?

-         Ha végeztem igen.

-         Rendben.- azzal kimentünk

-         Fél óra telt el mikor az orvos kijött

-         Nos, van egy jó hírem. Dóra túl van az életveszélyen, és már ébredezik is. De megkérem önöket, hogy ne idegesítsék fel. Nem tenne jót még az ő állapotában.

-         Köszönjük.

Ezzel elment az orvos.

-         Ha akartok, bemehettek hozzá.

-         Nem Krisztián, most neked kell bemenni és elmondani, hogy mit érzel.- szólt közbe Tomika

-         De… – mondani akartam de Tomika közbe vágott- Semmi de, Boriék megértik. Most viszont menj, mert Dóra vár.

-         Rendben

Benyitottam láttam, hogy Dóra ébredezik, de még mindig csukva van a szeme egyből odamentem hozzá és megfogtam a kezét.

-         Semmi baj, most már itt vagyok, és vigyázok rád örökre. Én…

-         Krisztián mit keres itt?- gondoltam magam, talán jobb lenne, ha felkelnék, vagy hallgassam, meg mit akar mondani. Végig hallgatom, mit akar mondani.

-         Én szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. Tudtam, hogy akkor nem kellett volna jönnie Biának mikor ott vagy. Most nem lennél itt miatta.

-         Szóval miatta, én megölöm azt a kis….

-         Kidobtam, mert téged szeretlek, ő erre mérges lett és elment. Dóra könyörgöm, kelj fel.

-         Haj, istenem most mi legyen, keljek fel és mondjam el, hogy mit érzek vagy ne.

Éreztem, ahogy Krisztián elengedte a kezemet, mozogni kezdett de nem tudtam, hogy mit csinál már csak annyit, éreztem, hogy érzem a leheletét az  ajkamon.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés