-Krisz most ne. –suttogtam. Éreztem, hogy megremeg a hangom. Próbáltam eltolni magamtól, de a kezem a válláról a hasára vándorolt…majd még lejjebb az övéig, végül megpihent a combján. Abbahagyta a puszilgatást és mélyen a szemembe nézett. Megfogta a kezem, és a szívére tette.
-Érzed ezt? –mondta halkan, majdnem suttogva. Várt fél percet, mire én szinte sírva néztem rá – ez érted dobog. –suttogta. Nem mondtam semmit, csak elmosolyodtam, és adtam neki egy apró csókot.
-szeretlek –tettem rá a kezem az arcára és ismét megcsókoltam. Kezem az övéi közé fogta, és megpuszilta
-tudod, hogy 2 hét karácsonyig? –szinte összeomlottam lelkileg. Hanyatt vágtam magam az ágyon, majd megfordultam, és a párnákba nyomtam a fejem. Csak azt hallottam, ahogy Krisztián nevet.
-nem vicces –nyafogtam bele a párnába. Krisz hátulról benyúlt a pólóm alá, és a hátam simogatta. –hmm…. -ennyi volt a reakcióm. Kiástam a fejem a párnák közül, majd kómásan néztem Krisztiánra.
-Jézusom. –nevetett még mindig.
-mi van?
-az, hogy kb. 11 óra, és te úgy nézel ki, mint akit élve nyúztak meg. -vigyorgott
-kössz. –húztam el a szám. -3 éve utálom a karácsonyt. –éreztem, hogy könnyekkel lesz tele a szemem. Ő nem vette észre, ezért feltette a legrosszabb kérdést.
-miért? –nyújtotta a kezét, hogy felhúzzon a kitekeredett pózból az ágyról. A könnyek kicsordultak a szememből.
-öhm…mert….most nem szeretnék erről beszélni. –ő csak ekkor látta, hogy már sírok.
-Szilviii. Istenem. Mi a baj? –ölelt át szorosan. Csak a fejem ráztam, hogy semmi, de mégis volt valami, amit nem akartam neki elmondani. Féltem, hogy ha megtudja, azt hiszi majd, hogy egy pótlék…egy francia modell srác pótléka, semmi már. Nem akartam, hogy ezt gondolja, mert nekem sokkal több ennél.
-ne haragudj….kérlek.
-miért haragudnék?
-hát hogy állandóan ez van. minden kis szaron kiakadok, és sírok. Sajnálom…te jobbat érdemelsz. –hajtottam le a fejem.
-jaj dehogy is. –zárt karjaiba.
-köszönöm, hogy vagy nekem. –fúrtam a mellkasába a fejem, majd lehunytam a szemem. Beszívtam az illatát, majd sóhajtottam. Hallottam, ahogy dobog a szíve. Eszembe jutott, amit mondott: „ez érted dobog”

Elhúzódtam tőle és megpusziltam az arcát.
-lassan menned kéne nem?
-hát nagyon lassan. fél 4kor, most meg fél 12. -vigyorgott
-nem jössz velem vásárolni –nyújtottam ki a nyelvem
-már megint? –nyafogott
-akarsz karácsonyi ajándékot vagy nem?
-hát…
-akkor? Na gyere –szakítottam félbe. Csatlakozott még Orsi és Tomika is, majd célba vettük a WestEnd-et. Én mentem Orsival, Krisztián pedig Tomival.
-szerinted? –mutatott Orsi egy pólót Krisztiánnak.
-szerintem nem…. –húztam el a szám. Megláttam egy színes, mintás pólót és odavittem Orsihoz.
-Tomika? –vigyorogtam
-ügyes ezt elvisszük –nevetett. Miután már nem találtunk mást, ami jó lett volna a srácoknak, felhívtam Krisztiánt, hogy ők merre vannak. Nem sokkal később, megjelentek előttünk, üres kézzel.
-úristen. New Yorker, Garagestore, Jeans Club, Zara….. –nézegették a kezünkben lévő szatyrokat.
-hééé! Nem ér belenézni. –fordultunk el vigyorogva Orsival. Miután sikerült lekaparni a srácokat a szatyrokról, elindultunk haza. Orsi is feljött beszélni a srácokkal. Én addig hazavittem a cuccokat, és bedőltem az ágyamba. Már majdnem elaludtam, amikor halkan kinyílt az ajtó. Krisztián lépett be, és leült az ágyam szélére. Kezével végig simított az arcomon, majd adott egy puszit.
-mennem kell. Atiék már várnak minket. –mosolygott halványan. –szeretlek.
-én is –ásítottam, mire ő elnevette magát. –kifárasztottál, ne nevess. –vigyorogtam
-most már tényleg megyek…de este jövök –nyomott egy utolsó puszit a számra, majd elment. Kimentem a konyhába, megnézni mi van itthon. Találtam a fagyasztóban csirkét, és azt megcsináltam pörköltnek. Gyorsan kész lettem vele, ezért beültem a tv elé. Kb 10 perce lehettem a kanapén, nyílt az ajtó.
-hát te? –kérdeztem csodálkozva Krisztiánt.
-lemondták a fellépést, csak elfelejtettek szólni. –húzta a száját. Miközben ezt mondta, közelebb jött és leült mellém a kanapéra. Rátettem a kezét a combomra, felém fordította a fejét, majd lassan közeledett. A szánk majdnem összeért, de én elfordítottam a fejem.
-retusálnod kéne –mondtam remegő hangon
-nem érdekel –nyomta a száját az enyémnek, és érzékien megcsókolt, majd oldalra döntött, hogy fel tudjon emelni. Bevitt a szobámba, lábával pedig becsapta az ajtót.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés