-megtanítasz franciául? –nézett rám boci szemekkel
-ooh még mit nem! Amilyen nehéz eset vagy –nevettem, majd megcsókoltam
-légyszii. Csak pár szót –nyafogott tovább
-ne hisztizz, kérlek. Így is szétmegy a fejem. –nyitottam ki a szekrényt gyógyszer után kutatva. Levettem egy doboz fájdalom csillapítót és egy poharat, majd bevettem belőle.
-átjössz? –kérdezte visszaérve a szobámba
-nem tudom. Nem akarok zavarni és…
-nem zavarsz. –vigyorgott
-akkor talán igen – mosolyogtam –de egy feltétellel
-jajj ne…na mondd –mosolygott
-nincs sem francia, sem más. Nem vagyok hajlandó semmit tenni az ügy érdekében. –nevettem
(…)
-gyere, menjünk -mosolygott az ajtóban. odamentem hozzá, és a karom a nyaka köré fontam. szemei szörnyen szikráztak. halványan elmosolyodtam, és megcsókoltam. karom végighúztam az övén, majd elindultunk.(...)
Pink... gondolhattam volna. akaratlanul is elmosolyodtam.
-mi van? -vigyorgott Krisz
-semmi -mosolyogtam, majd bementünk, egyenesen a VIP részbe. leültünk a pulthoz és kértünk 1-1 koktélt. megláttam Andrisékat is. odajöttek hozzánk.
-sziasztok -mosolygott Andris.
-heló -köszöntünk egyszerre Krisztiánnal. Anita leült Krisz másik oldalára és feltűnően végig nézett rajta, majd megcsókolta Andrist. a srác odajött hozzám, így kikerült Anita látószögéből.
-szerelmeeem -hallatszott máris a nyávogós hang. -szerelmem merre vagy? -nyafogott tovább, majd oda tipegett Andris elé, és végig simított a mellkasán, majd Krisztiánnal kezdett beszélgetni. Bármit kinéztem abból a csajból, és féltem, hogy valami olyan történik, aminek nem kéne.
-nem jössz? –kérdezte Andris a tömeg felé mutatva.
- de menjünk… -vontam meg a vállam, és letettem a poharam.
-vigyázz magadra –súgtam Krisz fülébe, szúrós szemekkel néztem Anitára, majd követtem Andrist. Behúzott a tömegbe, én pedig pont úgy álltam meg, hogy én láttam Krisztiánékat, de ők háttal voltak, ezért ők engem nem.
-és jól megvagytok? –kérdeztem mosolyogva
-őszintén…már kezdem kicsit….szóval…. legszívesebben már szakítottam volna vele. –nézett a lányra, aki még mindig háttal volt. –és ti? –mosolygott rám
-ööhm…jól…igen, csak néha az agyamra megy a marhaságaival. –nevettem, majd oldalra pillantottam, és láttam, hogy Anita teljesen kezd rámászni Krisztiánra, aki próbálja eltolni magától…több kevesebb sikerrel.
-Andris. –mutattam rájuk, majd elindultam át a tömegen. Mire odaértem, Anita meg akarta csókolni Krisztiánt, aki erőteljesen arrébb lökte, majd átkarolt, és elindult velem a kijárat felé. Kint megállt, és szembe fordított magával.
-én nem akartam semmit…ne haragudj…kérlek. –nézett rám szomorú szemekkel
-nem haragszom. Mindent láttam. –mosolyogtam halványan.
-menjünk haza. –mosolygott ő is. hozzá bújtam és megcsókoltam, majd elindultunk haza.
-nem úgy volt hogy ma egész este retusálsz szívem?
-hát…előbb kész lettem. –karolt át.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés