5. rész: Ki vagy??
2011.01.08. 10:35
Éreztem, ahogy Krisztián elengedte a kezemet, mozogni kezdett de nem tudtam, hogy mit csinál már csak annyit, éreztem, hogy érzem a leheletét az ajkamon.
Egyszerűen nem tudtam kinyitni a szememet, akárhogy is próbáltam nem ment, és az ajkait az enyémén éreztem.
Jaj Dóra kelj már fel, gyerünk mi lesz már…
Mikor épp próbáltam nyitogatni a szememet Krisztián visszaült a székre.
Épp, hogy kinyitottam a szemem Krisz egyből meg is szólalt.
- Jaj, Dóra annyira örülök, hogy magadhoz tértél. Én annyira…- de itt félbe szakítottam
- Te ki vagy?
- Nem emlékszel rám? Én vagyok az Krisztián.
- Nem, mármint azt tudom h SP vagy, de azt nem tudom, hogy honnan ismerlek, és hogy én hol vagyok, és miért vagyok itt?
- Semmire sem emlékszel?
- Nem, mér kéne.
Ezzel felálltam, Dóra értetlenül nézett és kimentem. Megkerestem gyorsan ő bement Dórához.
- mi történt bent? – kérdezte Gabi
- nem emlékszik semmire, hogy én kivagyok meg, hogy ő ki…
- micsoda? Ezt nem értem most rögtön az orvossal akartok beszélni! – és bori be is rontott mi utána mentünk
- mi történt Doktor úr? – kérdezte Szandra
- Dórának enyhe agyrászkodása van, így meg esik, hogy nem emlékszik egyes dolgokra.
- És ez meddig tart? – kérdeztem
- Ez környezettől is függ meg, az emberektől is. Szóval kérem, ne idegesítsék fel meg semmi mást, és próbálják meg a saját környezetében emlékeztetni, hogy ő ki meg a többiek. Ha minden jól alakul, akkor Dóra 2 nap múlva el is hagyhatja a kórházat de, csak, úgy ha felügyelet alatt van.
- Rendben. – mondta Szandra
- Most viszont 1 ember maradhat bent de csak 5 percig
- Majd én. – mondta Szandra – Természetesen, ha nem baj?
- Nem, dehogy is. – mondtuk mindenkivel egyszerre.
- Akkor 5 perc, 5 perc múlva jövök. – mondta a doktor. Kiment a doktor úrral.
- Dóri emlékszel rám, én vagyok az a legjobbarátnőd, Szandra.
- Nem, nem rémlik semmi, csak a baleset és az azelőtt történtek üres…..
- Pedig én a legjobb barátnőd, vagyok és most a szüleid és Tomikáék itt, vannak.
- Hogy kik?
- Tomika és Krisztián, magyarul Fluor és SP.
- Ők kik?
- Fluor a barátom. Krisztián, pedig azaz ember, akinek tetszel.
- Micsoda?
- Igen jól hallottad: D
- De nem is ismerem…
- Dehogy nem, elég jól ismered.
- Ha te mondod.
- Higgy nekem
- Okééé
- Lejárt az 5 perc kérem, fáradjon ki. – Rendben megyek már. Majd még megpróbálok jönni
- Oké. Puszi Szija
- Szijapusz
Mivel nem jöhetett be hozzá senki, ezért gondolom mindenki elment. Anyu párszor benézett. De hamar elment ez a 2 nap. Bátyámék jöttek értem már a kórház előtt álltak. Beraktuk a csomagtartóba a cuccokat és haza mentünk. Otthon Szandiék vártak.
Virág volt az asztalamonon amit, Noncsiéktól és Krisztől kaptam… az utóbbi jobban érdekelt, mert volt benne egy levél is.
Kiszedtem és kibontottam.
˝Örülök, hogy ki kerültél a kórházból, nagyon féltettelek. Majd megpróbálok ezen a héten beiktatni egy talit. Bár Tomika úgyis megy hozzátok, szóval, ha lesz időm, akkor én is megyek. Viszont ezeket, a rózsákat fogadd el tőlem sok SZERETETTEL.
Vigyázz magadra, és pihenj sokat!!
Krisztián˝
- Azta, miért érdeklem ennyire? – gondoltam magamban.
- Huuu azta de szép virág kitől kaptad?
- Krisztiántól, de nem is ismerem: S
- De, hogy nem. Csak most épp nem emlékszel semmire, de majd idő múlásával elő jönnek az emlékek.
- Hát remélem is…
- Ne aggódj csak idő, kell neked, na de most feküdj le és pihenj.
- Jól van.
Noncsi kiment, én meg elővettem a laptopom és rákerestem Krisztiánra, eléggé elismerik a munkásságát. Nah mind1 inkább kikapcsolom, azt próbálok pihenni.
Eléggé fura álmaim voltak, még az, hogy ott vagyok a kórházban, és Krisztián megcsókol, de ekkor fel riadtam
- Hál isten csak egy álom volt. Mennyi az idő? Remek Hajnali 2. biztos h nem fogok tudni vissza aludni:S
Megpróbáltam, de csak nagy nehezen ment. Reggel kopogásra ébredtem. Valaki a szobám ajtaját kopogtatja. Kinyitottam…..
|