Otthon úgy döntöttem, ma egyedül alszom.
-jó éjt – pusziltam meg az ajtó előtt, majd beléptem a lakásba. Lerúgtam a magas sarkúakat, ledobtam a táskám, és bementem a szobámba. Átöltöztem és bedőltem az ágyba. Fél óra múlva, amikor már éppen elaludtam volna, elkezdet csörögni a telefonom. Rá sem nézve, kinyomtam, majd kikapcsoltam.
Másnap reggel 7kor keltem. Kimentem a konyhába, és lefőztem egy kávét. Visszamentem a szobámba, átöltöztem, és kicsoszogtam nappaliba, egy bögre kávéval, majd beültem a tv elé. Bekapcsoltam és automatikusan végigmentem a kedvenc csatornáimon.: tv2, RTL, VIVA, MTV, Music Channel. Sehol semmi, ezért kikapcsoltam, majd betettem a mosogatóba a bögrét. El kezdtem mosogatni.

-jó reggelt királylány –ölelt át Krisztián hátulról, majd a nyakamra adott egy puszit. Megfordultam és nyomtam egy puszit az arcára.
-hogy jutottál be? –mosolyogtam, ő pedig vigyorogva lebegtette a kulcsot a szemem előtt. –jaa…azt már el is felejtettem. –vigyorogtam
-ma egész nap nem leszek itthon –mondta, mire én teljesen elszomorodtam. –de van még fél órám, mire indulni kell. –vigyorgott és behúzott a szobámba
-ne…Krisz kérlek. –mondtam, mikor fölém térdelt. Egy szó nélkül lemászott rólam, én pedig eszemet elvesztve nyúltam utána. Megfogtam a pólóját, és magamhoz rántottam. Vigyorogva csókolt meg, majd ismét a combomra ült.

X                    X                    X

Egyedül maradtam otthon. Leültem a gép elé és írtam pár sort twitterre:

„egyedül…=//”

„most mi legyen?”

„sissi_baby gyere át. :D”

„fluor_tomi nincs kulcsom…beengedsz? :D”

Lecsuktam a laptopot, és indultam át Tomikához.
-hellóóó –köszönt, majd bevezetett a szobájába –húúúúúúú. Mit csináltatok? –nevetett
-mert? –vigyorogtam
-láttam hogy jött haza a kölyök átöltözni.
-ööhm…igen…és? Hogy? –nevettem
-összekócolt haj, gyűrött ruha…ki lett ütve –röhögött
-miből gondolod, hogy én állok a háttérben? – húztam
 -háát… egy_ te vagy a barátnője, kettő: azt mondta átmegy hozzád három: úgyis mindig nekem van igazam. -nevetett
-jajj Tomikaaa…hogy lehetsz ilyen? Amúgy meg…az a mi magánéletünk –nevettem és hátradobtam barna tincseim.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés