Kinyitottam és megint egy virágcsokorral találtam szembe magam, és egy nem látott arccal.

Elvette az arcától és kék szempárral találtam szembe magam. Annyira ismerős volt az arc mintha régebbről láttam volna. Valahogy ezt az arcot úgy soha nem tudtam elfelejteni, és kezdett rémleni, hogy ki is ő.

-         Szia, Dóra!! – mondta nagy vigyorral az arcán

-         Szia………..Bence?

-         Igen én vagyok az, Ben, hát rám még emlékszel?

-         Igen, vagyis nem, vagyis valamennyire igen, de nem tudom, hogy honnan.

-         Hisz kiskorunk óta ismerjük egymás a szüleink nagyon jóban, vannak. Iskolából, apukám által.

-         Jaj már kezd, derengi valami. Apukád a bátyámékat tanította. Igaz?

-         Igen. Ezt neked hoztam.

-         Köszönöm szépen.

-         Igazán nincs mit, hisz virágot a virágnakJ

-         Ne mondj ilyeneket, mert még elpirulok….:)

-         Ami igaz az igaz

-         Gyere, beljebb vagyis már bent vagy, de gyere beljebb.

-         Köszi.

Betettem a virágot egy vázába. És utána leültem az ágyamra. Ben meg az íróasztalomhoz ült.

-         És miújság veled mostanság. Te a Vivánál dolgozol igaz?

-         Igen, vagyis dogoztam…

-         Oh mér, mikről maradtam le?

-         Ja nyugi semmiről, csak annyi h nem lett meghosszabbítva a szerződés, és így vége lett, de semmi pánik, mert most indult el a Valóvilág és annak lesz egy délután műsor a Neked Való azt én, fogom vezetni, meg egy lánnyal.

-         Nah az tök jó.

-         Igen.

-         És hol fog menni majd a műsor? Az RTL-en?

-         Hát eddig úgy volt, h a COOL-on, de végül az RTL-en fog menni.

-         Nézni fogomJ

-         Ajánlom is… mert különben jaj neked, mit régen

-         Jaj de félek, igen, mint régen azokra emlékszem.

-         És arra is emlékszel?

-         Igen azt soha nem felejteném el én voltam akkor a legboldogabb ember.

-         Nekem is. És az volt életem legjobb nyara.

-         Pontosan.

-         De gondolkoztál azon, h most mi lenne, ha még mindig mi együtt lennénk?

-         Hát volt olyan, amikor gondolkoztam, h mi lett volna, ha mi

-         És? – kérdezte Ben

-         Lehet h minden ment, volna csak úgy, de lehet, h nem.

-         És, most ha újból mi? – kérdezte reménykedve

-         Nemtudom Bence, nem nagyon emlékszek semmire, félek most még egy újkapcsolattól.

-         De tőlem nem kell félned

-         Tudom.

-         Akkor, mi tart vissza? – szállt ki a székből és guggolt le elém.

-         Ben én…..

-         Mi én? – és egyre hajolt közelebb, amíg meg nem zavartak. Ott állt egy srác az ajtófélfának támaszkodva

-         Zavarok? – kérdezte Krisztián.

-         Jah nem dehogyis – ugrottam fel – Ben éppen menni készült. Igaz Ben?

-         Jah igen épp menni akartam. Amúgy, szia Krisz.

-         Hello Ben. – és lepacsiztak. Ben oda jött hozzám és megpuszilt

-         Még jövök és beszélünk.

-         Rendben, szia.

És elment Ben. Krisz pedig bejött a szobámba.

-         Honnan ismered Bent?

-         Kiskorom óta ismerem szüleink által.

-         Ja értem.

-         És te mért jöttél?

-         Meglátogatni, ahogy írtam a levélben is.

-         Ja, jó. – és kimentem egy pohár vízért.

-         Szia kicsilány – köszönt egy ismeretlen arc, aki épp Szandival volt. Gondolom ő lehet Tomika Szandi barátja.

-         Szia, őőőőő

-         Tomika. – egészített ki Szandra.

-         Igen, már itt volt a nyelvem hegyén:P

-         És hogy vagy?

-         Hát, jól ahhoz képest. Amúgy Ben h-h itt volt? – épp Krisz is kijött szóval hallotta, h épp Benről kérdezek

-         Hallotta, h mi történt veled ezért benézet. Mér baj?

-         Nem, sőt ellenkezőleg örülök. Úgyis rég láttam és már hiányzott. – erre Tomika ránézett Kriszre, aki elég fura fejet vágott.

-         Mivan? Esetleg valami rosszat mondtam, h ilyen fejet vágtok?

-         Ja nem, dehogy csak épp eszembe jutott valami – magyarázta ki Krisz.

-         Oké, nekem mind1, én viszont most megyek edzésre.

-         Hékás, az orvos nem megmondta, h nem mehetsz sehova, hanem pihenjél? – jött utánam egyből Szandra, ahogy Tomikáék is.

-         De, de már jobban vagyok, meg különben is a mozgás nem árt.

-         Nem, nem mehetsz.

-         Szandra nem az anyám vagy – és Noncsi épp ekkor érkezett meg.

-         Mi ez a vita?

-         Semmi csak az van, hogy Dóra edzésre akar menni.

-         De, hisz az orvos megmondta, hogy pihenned kell. – jött Noncsi is ezzel, dumával.

-         Igen, de szerintem azt is mondta, hogy a saját környezetemben térhet vissza a memóriám. És a kosár között biztos jobban emlékezni fogok mindenre.

-         De nem mehetsz el, mert ha mondjuk rosszul, leszel vagy valami.

-         Jaj ne aggódjatok már. Nem lesz semmi.

-         Én elmegyek veled, ha akarod. – ajánlotta fel Krisz.

-         Ez jó ötlet csak akkor mehetsz el ha Krisz is megy. – mondta Noncsi

-         Nem vagyok már 15 hogy vigyázni keljen rám. Elmegyek egyedül és kész téma lezárva. És különben is nem egyedül leszek edzésen.

Szandiék kimentek a konyhába.

-         Szerintem jobb lenne, ha elmenne, már nem csak azért, hogy ha valami lenne, hanem azért is, hogy jobban ismerjék meg egymást. – ezt mondta Tomika már a többieknek a konyhában.

-         Igazad van, drágám, de okos vagy:P – mondta Szandra

-         Tudom, sokan mondták már: P

-         De, hát most mondta, hogy nem akarja, hogy vele menjek.

-         Ne aggódj majd én, rá veszem. Hátha hallgat a saját nővérére. – mondta Noncsi és bement Dórához.

-         Dóra mi csak jót akarunk neked azzal, hogy Krisztián is elmegy veled.

- Tudom, és ezért hálás vagyok, de nem akarom, hogy ott legyen pláne, hogy most kaptam egy sms-t Bentől.

      - Mér milyen sms-t kaptál tőle?

      - Tessék itt van, olvasd el.

      - Úristen, ti meg miről beszélgettetek? Dóra?!1 percet kapsz, hogy elmondj mindent!

      - Pont most? De mennem kell.

      - Igen, most! Nem mész el, amíg el nem mondtad.

      - Hogy mit kell elmondania? – állított be Krisz. Mi Noncsival összenéztünk

      - Hát, hogy…. – Noncsi dadogott össze-vissza de én közbe vágtam

      - Hogy, mért nem akarom, hogy elvigyél.

      - Igen?! Nah arra én is kíváncsi vagyok.

      - Hát azért. Mert 1. tudok magamra vigyázni 2. meg halálra unnád magad 3. edzés után megyek el.

     - Értem. És hova mész, ha szabad tudnom?

    - Persze, hogy szabad, az egyik barátnőmmel találkozott akit már nagyon rég láttam Adrival, csajos délután.

    - Akkor jobb is, hogy nem megyek:D

   - Hát igen, de viszont ha most nembaj akkor én megyek.

  - Jólvan menjél, de vigyázz magadra!

  - Jólvan, Krisztián nyugii nem lesz semmi baj.

  - Dóra!

 - Igen Noncsi.

- Csak okosan.

- Rendben.

Elindultam edzésre. Hamar odaértem. Lányokkal még az öltözőben beszélgettünk majd bementünk. Elkezdődött az edzés, jó volt, de elég fárasztó is.

-         Lányok hétvégén meccs van. – mondta az edzőnk Lenke.

-         Rendben. És hol?

-         Sopronban.

-         Uh akkor gondolom egész hétvégén, ott leszünk.

-         Pontosan. Na, de most mehettek. Dóra te gyere ide egy kicsit kérlek.

-         Megyek.

-         Figyelj, ezen a meccsen múlik, hogy megint megkapod-e az év leánykadettje és az év játékosa címet. Szóval hozd a formád, és ha ügyes leszel, akkor utoléred a nővéred a kupákban: D

-         Azon leszek. Le fogom előzni: D

-         Rendben, na de most mehetsz, holnap találkozunk.

-         Okés. Szia.

-         Szia.

Mikor beértem az öltözőbe a lányok szóltak, hogy rezeg a telóm.

Gyorsan oda rohantam és kivettem a táskámból.

-         Igen?

-         Szia Ben vagyok.

-         Szia. Mi a helyzet?

-         Semmi. Itt vagyok már a suli előtt

-         Akkor sietek 5 perc, és kint vagyok. Szia

-         Rendben. Szia.

Gyorsan siettem, elköszöntem a lányoktól és mondták, hogy holnap tali.

Kimentem és egyből észrevettem Bent.

-         Szia. – köszönt 2 puszival

-         Szia. Na merre?

-         Merre akarsz menni?

-         Nekem mind1 csak előtte ugorjunk be a mekibe, mert már nagyon éhes vagyok.

-         Az jó ötlet én is már nagyon éhes vagyok. :d

-         Akkor menjünk.

-         Westend?

-         Tökéletes.

10 perc alatt oda is értünk a westendhez. Kerestünk parkolót és leparkoltunk.

Egyből a mekihez mentünk. Amíg Ben megvette a kaját én addig elmentem a mosdóba. De már meg is bántam, hogy elment. Kivel futott oda fele össze? Hát persze, hogy Krisztiánnal és Szandráékkal.

-         Szia, Dóra J Hát te, hogy-hogy itt? – jött oda Krisztián és megölelt.

-         Sziasztok. Hát mondtam, hogy találkozok az Adrival.

-         Nekem ezt nem is mondtad – mondta Szandra.

-         De a Noncsinak mondta: P

-         És mit csináltok az ADRIVAL? – kérdezte Szandra az Adri szó természetesen hangsúlyozva, mondta, hisz tudta, hogy nem vele vagyok.

-         Igazából most érkeztünk meg, beültünk a mekibe kajálni. Én eljöttem wc-ni, míg ő a kaját veszi meg.

-         Az, jó. Nem tartotok utána velünk? – kérdezte Krisz reménykedve.

-         Hát nem tudom, mert lehet, hogy nem maradunk itt hanem – és ekkor megszólalt egy hang mögöttem. Imádkoztam, hogy ne Ben legyen, de sajnos ő volt.

-         Dóra. Milyen… Ááá sziasztok. Szia Krisz. Hát ti hogy-hogy itt? – és Krisz arcáról egyből lement a mosoly.

-         Szia Ben. Nézelődünk, vásárolgatunk karácsonyra stb. Inkább te, mit keresel itt?

-         Hát Dórával megbeszéltük, hogy találkozunk az edzése után.

-         Az jó.

-         Igen, de mi most ha nem baj megyünk mert már várják, hogy mit kérünk.

-         Jól van menjetek csak – mondta Szandra.

-         Üdvözlöm Adrit – mondta Krisz. Majd meg szakadt a szívem, hogy így látom. De mér? Mért érzem ezt?

-         Átadom. – és ezzel mentünk. Remek életkedv: nulla

-         Adri?

-         Csak egy ismerősünk.

-         Értem. Na jólvan menjünk.

-         Rendben.

Krisz szemszöge:

Nem hiszem el, hazudott, de mér? És mér a Bennel van? Nem bírom ezt már tovább….

-         Haver, jól vagy? – kérdezte Tomika, míg nézelődtünk.

-         Nem, nem vagyok jól, az a lány akit szeretek hazudott, és egy olyan emberrel van akiz kiskora óta ismer. Szandra, mivan Dóra és Ben között?

-         Figyelj, én nem akarok bele avatkozni, de nem akarok hazudni. Dóra és Ben 2 évvel ezelőtt jártak. Mikor Ben a Viva tv-hez került azon a nyáron jöttek  össze és másfél évig voltak együtt. De szakítottak, mert nem úgy alakultak a dolgok, ahogy ők szerették volna.

-         Szóval jártak?

-         Igen, sajnálom.

-         Most mennem kell. Majd találkozunk. Sziasztok. – megsem vártam, míg elköszönnek elrohantam.

-         Várj Kölyök.

-         Krisz!

Csak mentem és pont a meki előtt mentem el ahol Dóráék voltak. Jól elvoltak. Ben épp röhögött, ahogy Dóra is. Pont észrevett Dóra és egyből lement a mosoly az arcáról. Egymás néztük percekig majd elindultam ki.

Dóra szemszöge:

Épp Ben valami hülyeséget mondott mikor megpillantottam Kriszt. Ahogy nézett minket egyben dühöt és szomorúságot láttam a szemében. Csak néztük egymást percekig majd elment. Nem tudom mi késztett arra, de utána ment.

-         Ben mindjárt jövök csak 1 perc.

-         Jólvan, de siess.

-         Oké.

Krisztián után rohantam és csak kint értem utol.

-         Krisz várj már! Hallod? Krisztián!

És megállt majdnem belé mentem.

-         Mondjad. – mondta komor arccal.

-         Mi a baj?

-         Semmi.

-         De valami. Látszik rajtad. Mondd el, kérlek.

-         Elmondjam, hogy mi a bajom?

-         Igen, kérlek.

-         Rendben. Nos láttam a legjobb haveromat és azt a lányt aki megdobogtatja a szívemet együtt. És mikor azt mondta a lány, hogy a barátnőjével találkozik, én elhittem, de mikor láttam, hogy Bennel van, akkor máris átvágva érzetem magam, és plusz még azt is meg tudtam, hogy jártak és, most is érez valamit a fiú a lány iránt és ez kölcsönös is.

-         Micsoda? Krisz, én nem érzek iránta semmi, vagyis nem tudom. De te? Engem hogy?

-         Igen, Dóra tetszel nekem, és próbáltam a közeledbe férkőzni, de te valahogy mindig eltaszítottál. Minden egyes nap bent voltam a kórházban nálad, mert féltettelek, és miattad, szakítottam a barátnőmmel, mert szeretlek. De te mást szeretsz. – és ezzel elment. Hirtelen minden beugrott a baleset előtt történtek, hogy kivagyok én, hogy Krisz ki, a csókra.

-         Krisz! – és megfordult

-         Emlékszem mindenre, magamra, rád, a csókra, mindenre.

Egy mosoly jelent meg az arcán és közelebb jött.

-         Mindenre?

-         Igen mindenre. A balesetre, a kórházra, amit mondtál, hogy szeretsz, a csókra, Benre, mindenkire.

-         Ben…

-         Igen rá is. Tudom, hogy hazudtam, sajnálom.

-         De mér, hazudtál?

-         Nem tudom.

-         Talán érzel valamit Ben iránt?

-         Nem tudom, de azt tudom, hogy irántad mit érzek.

-         És mégis mit?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés