’’ Ábel… Mi van az…arcoddal? – dadogtam. Ahogy közelebb jött még a sötétben is egyre láthatóbb volt, hogy rózsaszín foltok lepik el, azok átváltoznak vörösessé, vérezni kezdett egyik-másik. Egyre jobban torzult el az arca… Majd közeledni kezdett felém egyre gyorsabban… Én pedig egyenesen egy sötét erdőbe rohantam…. Hosszú ideje futottam már előle, mikor hirtelen megjelent előttem.. Nem értettem, de azonnal megfordultam és a másik irányba kezdtem szaladni… Kiabáltam, hátha valaki meghallja, bár nem volt sok remény. Egyszer Krisztián termett előttem… Megtorpantam, majd odaszaladtam és hozzábújtam, mintha ő képes lenne megvédeni… ’’

 Felriadtam… Kivert a víz, az ágyról minden cucc a földre került… Levegő után kapkodtam… Nem tudtam mire vélni… Miért álmodtam ezt? Krisztián miért volt ott?? Hogy került oda? Ábellel mi történt? Mi volt az az arcán? És mit akar ez jelenteni?
 Próbáltam behunyni a szemem, és visszaaludni, mert még csak 5 óra volt… Hosszas forgolódás után jobbnak láttam, felültem és elővettem a telefonom, netezni kezdtem. Felmentem Facebookra, kiírtam pár dolgot, majd Twitterre…

’’ Ez az álom:-S remélem tényleg csak fikció… ’’  ’’ Már nem tudok visszaaludni, pedig kéne, mert délután hulla leszek ’’
@TorokRekka Rémálmok -.- ismerős… - írta Düki, majd szinte azonnal írt Krisztián is
@TorokRekka Próbálkozz aludni, mert így kibírhatatlan leszel később…: P
@DukiOfficial Te se alszol? Hogyhogy? Amúgy rég beszéltünk Dükk… Fussunk már össze valamikor
@ederkrisztian Hahaa… Próbálnék de nem tudok… Sajna, így jártatok :P
@TorokRekka Lenézek ma, és akkor dumálunk egy kicsit, persze ha lesz ideje a művésznőnek:-D
@TorokRekka Ha-ha..
@DukiOfficial Király :) Jó lesz már látni… Na de most megyek, már másodpercenként ásítozom, puszi :) @ederkrisztian Jó”éjt” :-D

 11kor ReTo hívására keltem fel. ( Őt már régebbről ismertem, majd Dükinél újra találkoztunk, és azóta is jó haverok vagyunk, a táncsulinak köszönhetem, hogy újra összetalálkoztunk, és megismertem jó haverját is , HanZy-t….)

-          Szia – szólt bele üdén
-          Hali – ásítottam – Mi újság?
-          Ja, csak azért hívlak hogy sok szerencsét a mai klipforgatáshoz..
-          Te honnan tudsz erről?
-          Düki mesélte..
-          Ja, értem, és köszi ReTo…
-          Na, igazából ennyi, most megyek, mert Andris már itt magyaráz, indulni kéne Kecskemétre… na, puszi, sok sikert, büszkék legyünk rád – mondta. Igazán jól esett
-          Okés, meglesz, nektek, pedig jó fellépést… Mondd meg HanZynak hogy majd viszem az ígért csokiját..
-          Rendben, szia.

 Ránéztem az órára… 11 múlt… Lefőztem 4 adag kávét, amire szükségem is volt eléggé, majd elmentem letusolni, ami – főként ilyen hidegben – nagyon üdítő volt. Összeszedtem a ruhákat amit vinnem kell, meg a cipőket… Rádöbbentem, hogy igazából a témáját nem is tudom… Mi lesz rajtunk, meg hol, az rendben, de a témáról szó sem esett, vagyis hogy mi lesz a klipben, mert természetesen tudom, hogy a dal miről szól, de kíváncsi vagyok ezt hogy valósítják meg…
 12,15re el is készültem… Még egy utolsó pillantás mindenre, hogy mindent, elraktam-e ami szükséges… A legfontosabb a kávé volt, mert abban szinte biztos voltam, hogy nem bírom ki nélküle… Felírtam egy cetlire a címet, és mellé hogy mikor-hol kell felszállni/leszállni…
 Még egy utolsó ellenőrzés és elindultam lefele… Nem volt messze szerencsére, a Duna-part mellett… Talán ez a jó a belvárosban, minden elérhető közelségben van.
 Kívülről semmilyen feltűnést nem keltett a hely, szürke, lényegtelen… Bementem… Csönd uralkodott… Először azt hittem, rossz helyre jöttem, de megláttam egy gyorsan elsuhanó alakot – feltételeztem hogy Krisztián az – és követtem… Megállt és valamit nagyon keresett egy dobozban.. Én pedig megleptem….

-          Halihó! – szólaltam meg mire összerezzent, és megfordult
-          Szia
-          Segíthetek valamit?
-          Ha szeretnél… Ott vannak a cipők, azokat rakd ki, kell majd nekem is, meg pár csajnak a jelenetben…
-          Oké… - lepakoltam, majd nekikezdtem – Amúgy mi bajod? – néztem fel
-          Mi lenne? – állt meg egy másodpercre
-          Fura vagy… Flegma, meg unott… Nem ez a Krisztián akivel a klipet szeretném csinálni… Valahonnan hozd elő, mert ez így nem jó – fogtam magam és ott hagytam, majd elkezdtem a fal mellé rakni a cipőket
-          Bocs, nehéz időszak – jött oda egy kis idő múlva
-          Másnak is van nehéz időszaka, mégse a barátain és ismerősein vezeti le
-          Mondom hogy sajnálom. Megint összejött minden… Szervezek mindent, plusz ez a klip… Meg a barátnőm – suttogta el a végét.
-          Történt vele valami? – fejeztem be a pakolást, és megálltam Krisszel szemben
-          Csak a szokásos… Nem foglalkozok vele, én rontok el mindent, már k*rvára elegem van ebből…
-          Elhiszem.. Ezért nem vágok bele most én se egy kapcsolatba – mondtam, bár szinte az ellenkezőjét gondoltam… Egyre jobban csak vele akartam lenni… Érezni ahogy átölel.. Érezni a melegségét… Érezni azt hogy szeret… De nem, ez nem fog megtörténni, bármennyire is szeretném…
-          De mi az hogy sose érek rá? És hogy nem vagyok vele? Épp hogy van időm aludni… Mit képzel? Eddig örült bezzeg ha vettem neki valamit… Egy kis ékszer, egy kis ruha… Még egy kis ruha… Akkor jó voltam… Most hogy nem halmozom el, már nem?? K*rvára unom már, legrosszabb mikor kihasznál…De nem hagyhatom ott… Főleg most… Terhes b*zdmeg.. Pont mikor már azon gondolkozom, hogyan mondom el, hogy szakítsunk??? – mondta idegesen, majd dühében felrúgta mindhárom félig teli dobozt, és beleöklözött a falba.. Feljajdult..
-          Krisz… Krisz, figyelj… Nem éri meg… Nem éri meg ezen pattogni.. – léptem oda hozzá, majd észrevettem, hogy igazán odavághatott, mert az ökle vérvörös volt…
-          Jézusom, te normális vagy? – néztem – Hozok jeget…valahonnan, te pedig ülj le ide – húztam oda egy széket.

 Kirohantam a szemben lévő boltba, reméltem hogy lesz jég, vagy valami fagyasztott zöldség… Szerencsére volt még… Megvettem, majd siettem vissza.

-          Nagyon fáj? – néztem az öklét
-          Túlélem.
-          Gondoltam… De nem kéne megnézetni egy orvossal?
-          Nem… Nem fontos… Amúgy sincs erre időnk
-          De Krisztián! – emeltem fel a hangom
-          Jegelem és nem lesz semmi… És majd elmegyek orvoshoz, ha probléma lenne, jó?
-          Te tudod… Most megyek, kipakolok – mentem arrébb

 Elkezdtem kipakolni a ruhákat, kellékeket… Ezalatt azon gondolkoztam, amit az előbb mondott…Látszik rajta egyértelműen, hogy kikészült… De ez durva, hogy szegény gyerek akkor jött, mikor nem kéne… Nem is tudom, én mit csinálnék hasonló helyzetben…
 Úgy fél óra pakolás után - amikor már tényleg nem volt semmi tennivaló – odamentem hozzá. Épp szerencsétlenkedett egy állvánnyal.

-          Segítek, várj – szóltam, majd arrébb húztam az állványt
-          Kösz
-          Jobb már a kezed?
-          Ahha, nem vészes… Kicsit felduzzadt, ennyi.
-          Örülök… Mert nem szívesen töltöttem volna ezt a napot orvosnál.. – küldtem felé egy bíztató mosolyt..  - Amúgy akartam kérdezni.. Hogy végül is mi lesz a klipben? A történet… Milyen ’’ szerepet ’’ kell eljátszanom?
-          Hát… Öö.. Annyi a történet, hogy.. Lesz egy videó bejátszás, ami ilyen ’’ régi videó ’’ és mind ketten leszünk egy helyszínen, és ott gondolkozunk, hogy milyen szép volt együtt… Mert szakítottunk. Aztán mindketten elindulunk bulizni.. És természetesen egy helyen kötünk ki… Sokszor találkozik a tekintetünk, majd te már nem bírod tovább és elmész… Én pedig utánad rohanok és bocsánatot kérek… - ilyesmire gondoltunk… Hogy tetszik??
-          Érdekes… De tök jól hangzik…

 Azon gondolkoztam, hogy milyen jó is lesz Vele együtt szerepelni egy klipben. És eljátszani, hogy együtt vagyunk… vagyis voltunk… És… Minden milyen jó lesz… Jónak kell lennie…
 Nem sokkal később – úgy 13,30 körül megérkezett Fluor Tomi is. Krisztiánnal lepacsiztak, én pedig kaptam egy nagy ölelést.
-          Kölyök, mit csináltál a kezeddel? – vette egyből észre
-          Semmi… Csak… - kezdett dadogni, én pedig rávágtam
-          Én hibám. Rácsaptam véletlen az ajtót – húztam el a számat, hogy minél hihetőbb legyen…
-          Hát az szép… Bár végre legalább kölyök is megkapta amit érdemel – nyújtotta ki a nyelvét majd hátrament telefonálni
-          Köszönöm – suttogta oda
-          Nincs mit. És ha bárki kérdezi, mondd ezt… Nem kell hogy tudják a valódi okot.. – mondtam mire szorosan magához ölelt.

 Elkezdek szállingózni befele az emberek, legtöbbjük természetesen érdeklődött Krisztián kezével kapcsolatban, de jól hárított…
 Fél 3kor már minden szereplő megérkezett, így elkezdődött a hajtás… Fel-alá rohangáltak a statiszták, operatőrök próbáltak átverekedni a tömegen. Nekem is mennem kellett a sminkbe, a hajam már kész volt, a ruha is meg volt, nagy nehezen odaértem…
 Csak ültem ott, csukott szemmel és vártam hogy Andi a sminkes befejezze az újabb alkotását, hiszen egy elég extrém sminket talált ki… Ezalatt azon gondolkoztam, hogy nem ronthatom el, és ha mégis, milyen égő lesz… Nagyon felstresszeltem magam, ezért éreztem hogy le kell nyugodnom… Bementem a női mosdóba és – mivel arcomat hideg vízzel a smink miatt nem moshattam meg – nekitámaszkodtam a pultnak és mély levegőt vettem.
 Nyílt az ajtó, és – természetesen – Krisztián állt előttem.

-          Baj van? – nézett ijedten majd beljebb jött -- Úgy elrohantál mellettem az előbb
-          Nincs – ráztam a fejem, de ezt nem hitte el
-          Na…
-          Nagyon izgulok… És nem akarom elrontani… Mert te már profi vagy, viszont nekem ez az első ilyen dolog…
-          Ne légy butus… Miért rontanád el? – simogatta a hátam – Akkor addig vesszük míg nem lesz jó.. Én bízom benned, akkor fel ne add. Menni fog… Megcsináljuk… Ott leszek – mosolygott majd megölelt.

 Lenyugodtam, és lassan elengedtem

-          Akkor menjünk – mondtam
-          Oké
-          5 perc és kezdünk… A bulis részt vesszük – mondta nekem, majd hangosan a többieknek
-          Ebben először csak a bulizók lesznek, majd először felvesszük, ahogy én beérek, és bulizni kezdek, utána, ahogy te teszed ugyanezt, jó?
-          Ahha

 Oldalról figyeltem az eseményeket… Sok fiatal táncolt különböző zenékre, így például Enrique Iglesias – I like it vagy Usher – DJ Got Us Fallin In Love. Nekem is buli-hangulatom lett ezektől. Ahogy a lányok-fiúk együtt vagy egyedül táncoltak, flörtöltek, egyebek…

 Majd jött Krisz része… Belépett az ajtón, nagyon szexi volt, leült a bárpulthoz, ivott pár italt majd belevetette magát a tömegbe, és bulizni kezdett. Párszor – alig láthatóan – rám kacsintott, én, pedig visszamosolyogtam. 3-4 felvétel után végeztek is azzal a résszel. Most én jöttem… Vettem egy nagy levegőt, kifújtam és elindultam. Közben Krisztián odasúgta, hogy szurkol, és hajrá…
 Elindult a zene, én, pedig besétáltam a vörös lengőajtón. Leültem a bárpulthoz – én nem ittam – és néztem a tömeget… Majd táncolni indultam… Itt viszont 3x is elrontottam. Végül nagy nehezen összehoztam, majd jött az a rész, mikor észrevesszük egymást, ezután pedig ahogy én elhagyom a klubot Krisz pedig egy kis idő után, utánam, indul.
 Úgy 6-7x vettük fel, mindenféle szögből, és kész is volt ez a jelenetrész.
 Tomika – aki eddig a háttérben mászkált – odajött.

-          Király volt csajszi! És nagyon dögös vagy – mondta
-          Na, gyere ide – tárta szét karját a közben megérkező Krisz és megölelt, majd ezt súgta a fülembe ’’ Látod, megy ez. Együtt megcsináljuk… Amúgy igen, eléggé jól nézel ki ’’ . Elpirultam, amit szerencsére nem látott… Pedig csak egy egyszerű összeállítás volt rajtam… Csőnadrág, hosszított felső és magas sarkú…

 A szünetben megnéztem a híváslistát, csak Ábel keresett.. Gondolom, nem talált ide, mert említette hogy lehetséges hogy beugrik.. Bepötyögtem neki egy rövid szöveget, mert ha hívom, a hangzavar miatt nem hallja amit mondok … ’’ Akkor jössz ma? Idetalálsz? ’’

-          Igen, idetalálok – szólalt meg mögöttem egy hang.
-          Ááá, végre – ugrottan Ábel nyakába.
-          Meg ne fojts – mondta, mire elengedtem.
-          Na, hogy álltok?
-          Eddig jól, bár hosszú lesz ez a nap… Még csak a bulizós részt vesszük, még lesz 2 helyszín…
-          Király.. Maradok egy kicsit, ha nem baj..
-          Dehogyis – mondtam – körbevezetlek..
-          Oké.

 Belekaroltam legjobb barátomba majd sorban megmutattam neki a sminkszobát és egyebeket.
 Egyszer épp szembeütköztünk Krisztiánnal, aki – mikor látott minket együtt nevetgélni – komorrá vált, és köszönés nélkül elhaladt mellettünk…

 Épp bekaptam pár falatot, és közben Ábellel beszéltem mikor odajött...

-          Összepakoltunk, minden kész… Következő helyszínre mennénk, csak gondoltam szólok, ha ráérsz, indulhatnánk – flegmázott.
-          Jólvan. Akkor menjünk
-          Én is megyek, nem is zavarok – mondta Ábel – Ügyes legyél, szia – adott két puszit

 Már sötétedett mikor kiléptünk az utcára. Én Tomival és Krisszel mentem, az ő kocsijával.

-          Melyik helyszín jön? – kérdeztem
-          A szobában, mikor visszagondolunk az együtt töltött pillanatokra és a közös pillanatok...
-          Ahha – gondolkoztam el
-          Miért?
-          Csak érdekelt

 Egy családi ház előtt parkoltunk le, szinte a Duna mellett… Kint még félhomályban is látható volt, ahogy sok ember sürög-forog.

-          Itt forgatunk? – kérdeztem, mikor kiszálltunk
-          Igen. Nekem tetszik. És itt a Duna-part, az utolsó jelenethez is.
-          Nem rossz.

 Bementünk a lakásba, aminek – ha jól láttam – 4 nagy szobája volt, és egy kisebb plusz egy konyha. Az egyik el volt foglalva, itt voltak a ruhák nagy része, a sminkes, fodrász
 Belestem a leghátsó szobába. Az első amit megláttam, a hatalmas ablak. Odaléptem és bámultam kifele, néztem a lemenő napsugarakat.

-          Itt fogok én gondolkozni… Pont így gondoltam… De zsír lesz – mondta, az utolsó mondatot szinte csak magának
-          Gyönyörű a kilátás – állapítottam meg
-          Igen – állt mellém és együtt néztünk kifele

 Kopogásra kaptuk fel a fejünket…

-          Mi van gyerekek? Mit néztek annyira?
-          Csak a tájat, nagyon szép – mondta Krisztián majd elindult kifele
-          Nem jössz? – szólt az ajtóból, de én nem válaszoltam. Elmerengtem… A szüleim jutottak eszembe… Hogy milyen büszkék lennének, ha most láthatnák ezt… És mit meg nem adnék érte… Egy könnycsepp szállguldott végig az arcomon, de mielőtt az államat súrolhatta volna, egy puha kéz gyengéden letörölte..
-          Büszkék rád – mondta halkan, mintha érezné, amit gondolok – Figyelnek, és nagyon büszkék, hogy véghez viszed az álmodat – ekkor eltört a mécses, nem bírtam tovább visszatartani, zokogni kezdtem. Krisz magához húzott, szorosan átölelt, simogatta a hátam és próbált nyugtatni
-          Kölyök! Réka! Kész vagytok már? – nyitott be Orsi a legrosszabbkor – Mi a baj?
-          Semmi – ráztam a fejem, megöleltem Krisztiánt még egyszer és kimentem

 Fél 7kor már készen álltam. Egy egyszerű bő, szürke naci volt rajtam, meg egy kék felső. Smink se lett túl extra, mégis csak otthon vagyok.
 Leültem a puha ágyra, majd szóltak, hogy kezdünk, én pedig gondolkozni kezdtem.. Igazából nem tudtam mire gondoljak, hogy az hiteles legyen, így felidéztem a szép emlékeket. Amikor megismerkedtem Dükivel, a táncórák, aztán az énekórák, mikor először találkoztam Krisztiánnal, a flegma sztárocska, aztán ahogy megismertem, és mennyit változott a szememben…
 Jött egy szomorú rész a dalban, a vége, amikor a szüleim jutottak eszembe… Meg amit Krisztián mondott, hogy milyen büszkék rám. Nem tudtam megállni, ezért folyni kezdtek a könnyeim…

-          Kész, leállunk – szólalt meg Krisz

 Kisétáltam a szobából és leültem egy csendesebb helyre…

-          Megint eszedbe jutottak?
-          Igen… Sajnálom – néztem fel az előttem álló Kriszre
-          Nincs mit sajnálni… Majd kivágjuk, ha kell..
-          Szerintem, maradjon… Mert ez igazi érzelem… És ilyesmi lehet ha hosszú kapcsolat után szakítasz valakivel, főleg ha szereted… Szóval, maradjon benne…
-          Rendben. Most az én részem jön, megyek, addig nyugodj meg, utána pedig felvesszük a közös részeket, amikor még együtt lakunk, szerelmesek, minden… Jó?

-          Ahha, valami vidám… Jó lesz már…

 Ezalatt kicsit zenét hallgattam, ami feltöltött, és újra a vidám énem volt előtérben.

-          Tehát akkor most főzőcskézünk, aztán meg tévézünk kicsit – mondta Krisztián, hisz ő volt a klip rendezője – Az a lényeg hogy sok legyen benne az érzelem… Tudom, hogy csak barátok vagyunk, de próbáljuk meg – kacsintott

-          Majd próbálkozom – mosolyogtam

 Kaptam egy másik szett ruhát, de hasonlított az előzőhöz.. Egy fekete, bő térdnadrág és egy pink rövid ujjú póló volt rajtam, Krisztián pedig egy laza farmert és egy V kivágású felsőt viselt… Eszméletlenül jól nézett ki még ebben az egyszerű összeállításban is.
 A sminkemet megigazították, hogy ne látszódjon hogy sírtam… Majd belekezdtünk…
 Kevergettük az alapanyagokat a lábasban, közben pedig nevetgéltünk, folyamatos szemkontaktust tartottuk… Volt, mikor ajkunk egymástól 2 centire volt, bőrömön éreztem leheletét, és volt mikor levegőt visszafojtva vártam hogy megcsókol, hiszen láthatóan vibrált a levegő köztünk… Egyre jobban oldódtam én is, és ő is, sokat ölelkeztünk…
 Az utolsó felvételnél az a 2centi, 1re vagy talán annyira se csökkent… Mikor már azt hittem hogy megcsókol, elkiáltotta magát ’’ Kész ’’ majd arrébb lépett…

-          Krisztián, mit csinálsz? – szólalt meg egy hang a  háttérben….

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés