A becsomagolt ajándékok ott voltak az ágyon. Külön Tomié, Krisztiáné Orsié, Pixáé és az enyém. Nem volt az a klasszikus karácsonyfás történet, inkább egy szülinap torta nélkül, viszont rengeteg sütivel.
Nem kellett semmi extra.
-Tomika hol van? –kérdeztem Krisztiánt a konyhában.
-hmm….jól nézel ki. –vigyorgott.
-szuper. –szedtem le magamról a kezeit. –de hol van Tomi? –épp hogy kimondtam, megjelent az ajtóban.
-tud valaki nyakkendőt kötni? –elnevettem magam, és visszaküldtem a szobájába
-inkább vedd fel azt a lila pólódat farmerrel vagy amivel akarod. Légy természetes Tomika. –toltam vissza.
Pár perccel később mindenki ott volt már. Kint ültünk a nappaliban, és ott adta át mindenki az ajándékát. Csörgött a telefonom, ezért kimentem a konyhába. Panka volt az.
-igen?
-sziia édes. Én vagyok. Azonnal gyere haza.
-úristen. Miért? Mi történt? Összedől a ház vagy mi? –nevettem.
-állsz?
-igen.
-akkor üllj le.
-mondd. Már ülök. –dobtam le magam a székre
-anyud kórházba került. –nem bírtam megszólalni, így Pankus folytatta – szívrohama volt.
-istenem…-suttogtam. – megyek. –mondtam erőtlenül.
Visszamentem a nappaliba, vagyis az ajtóig jutottam, mert majdnem összeestem. Megálltam egy helybe, és próbáltam rendes hangerővel megszólalni
-K-k-krisztián. – esett ki a kezemből a telefon. Mindenki rám nézett. Krisz odajött, és megfogta a kezem. –Krisz… anyum…. –kitört belőlem a zokogás. Összeestem, Krisztiánnak úgy kellett felhúznia.
-úristen mi történt? –kérdezte ijedten
-anya kórházban van. –mondtam. –szívrohama volt. –kapkodtam levegő után.
-jézusom. –jött oda Orsi, és átölelt, és pedig Krisz vállán zokogtam. Orsi bevitt minket a kórházba, majd ott hagyott. Ültünk kint a folyosón, és vártam az orvost. Krisztián ott volt mellettem. Fogta a kezem, és folyton nyugtatott, hogy nem lesz semmi baj……minden rendben lesz. Kijött egy orvos, én pedig engedélyt kaptam bemenni. Leültem az ágya mellé, és beszéltem hozzá. Nem tudom mit mondtam. Inkább csak magamat nyugtattam, hogy nem lesz semmi baj, és anya rendbe jön. Már-már skizofrénnek hinni magam, mikor anya felébredt.
-hogy vagy?
-jobban –mondta rekedten. –hogy-hogy itt vagy?
-Panka hívott, hogy behoztak…
-értem. Köszönöm, hogy eljöttél. –mosolyodott el, amitől én megint sírni kezdtem
-basszus úgy aggódtam – ültem át az ágya szélére, és a vállára hajtottam a fejem. az arcom kezdte simogatni. Még 2-3 napig bejártam hozzá, majd kiengedték. Jobbnak láttam, ha hazaköltözök pár napra, és vigyázok rá.
-köszi hogy hazahoztál. – adtam egy puszit Krisztiánnak az ajtóban, majd megvártam, amíg elhajt. Szép lassan becsuktam az ajtót és felmentem a szobámba. Leraktam a cuccokat, majd átmentem anyum szobájába, és együtt néztük a tv-t. közben beszélgettünk Krisztiánról, a munkámról, suliról, és mindenről, ami érdekelte. Egy hétig voltam otthon, közben átmentem Pankához, és megbeszéltük, hogy átköltözik hozzám. Felhívtam Krisztiánt, hogy jöjjön értünk. Fél óra múlva a fekete Alfa Romeo már meg is állt a házunk előtt. Pankával felkaptuk a csomagokat, és kimentünk a kapuhoz. Krisztián nekünk háttal állt, és nézegetett valamit a kocsin.
-sziia szivem. –szóltam neki. Ő hátra fordult, és teljesen ledermedt mikor meglátta mellettem a csomagokkal megpakolt barátnőmet. – ő itt Panka, az egyik régi barátnőm.
-heló. –intett Krisztiánnak.
-szia –mosolygott rá
-mostantól ő is nálunk lakik…vagyis nálam. –vigyorogtam. Be kell lássam, nagyszerű terv, hogy Krisztián ne állandóan velem töltse az összes estét, hanem menjen nélkülem bulizni, vagy dolgozzon, vagy tudom is én, mert ha ő is ott lesz, akkor nem fog minden éjjel átmászkálni, vagy engem áthívni. Nem azzal volt a bajom, hogy Krisztián velem akart lenni, hanem azzal, hogy állandóan, és én éjjel aludni szeretnék. Persze, ő erre soha nem fog rájönni. Adtam Krisztiánnak egy puszit, amiből csók lett, majd elindultunk. az utat végig beszéltük minden hülyeségről.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés