-         Te mit keresel itt? – nézett meglepődötten

 A magas, szőke, törékeny lány ott állt már előttünk… Meglepettségét nem titkolta, és kérdően nézett először rám, majd Krisztiánra, és megint rám, majd a srácra… Jobbnak láttam nem megszólalni, hiszen nekem ehhez semmi közöm, és ráadásul nem is tettem semmi rosszat, amiért bocsánatot kéne kérnem vagy akármi…

-          Mit csinálsz? És ki ez a lány? – lenézően nézett rám

-          Ő Réka, egy nagyon jó barátom….

-          Ahha, barát. És mit csináltatok az előbb?

-          Cica, klipet forgatunk, ne csináld már…

-          És ahhoz minek kell Ez? – bökött felém

-          Még mindig Réka vagyok, nem az elkényeztetett pulikutyád, jó lenne, ha nem beszélnél velem így, nézz már magadra…

-          Igen, állj le – helyeselt Krisztián... És, most ha megbocsátasz, folytatnánk…

-          Zavarok? – kérdezte Eszti

-          Eléggé – szóltam közbe végül

-          Ki kérdezett, ki vagy te hogy ilyet mondj nekem? Én Krisz barátnője vagyok.. Mit képzelsz magadról? – mondta dühösen majd felpofozott. 

 Kicsit gyorsan ért a dolog, és nem tudtam felfogni, amit tett. Én akármennyire is ideges voltam már rá, nem pofoztam volna fel. Mert benne van annyi hogy nem teszek ilyet… Viszont abban a percben jobbnak láttam, ha egy nyugodtabb és főként elég távoli helyre megyek, mert ha nem, az tuti hogy a dolgok tovább fajultak volna…. Berohantam a mosdóba és becsaptam az ajtót…

-          Ezt.. hogy gondoltad? Normális vagy? Elegem van, azonnal húzz el innen, semmi kedvem, ahhoz hogy mindenki estéjét elrontsd… - mondta Krisztián – Most azonnal – nyomatékosította

-          Chh.. – bökte ki a lány majd elrohant.

 Már egészen lenyugodtam, nem érdekelt ez az egész, nem akartam hogy mindent elrontson…

-          Bejöhetek? – szólalt meg Krisz kintről

-          Persze, gyere

-          Minden oké?

-          Igen – mondtam miközben ő az állam alá nyúlt és oldalra fordította a fejem

-          Kicsit piros

-          Túlélem – mosolyodtam el – Viszont ha az előbb nem hagyom ott, nem jövök be ide, azt hiszem… szóval, tuti hogy megtéptem volna

-          Gondolom – nevetett

-          Ne nevess, komolyan mondom… Bocs de elég idegesítő a barátnőd…

-          Sajnálom… Pedig mikor megismertem, nem ilyen volt, teljesen megváltozott… Ennyit jelent neki a népszerűség…. Tudod, mennyit voltunk a lapokban? És ki által?? Ő miatta… Csinált egy kis reklámot hogy pénzt kapjon… - fakadt ki

-          Gyere ide – fogtam meg a kezét, magamhoz húztam és megöleltem – Csak annyit tudok mondani, hogyha már nem szereted egyáltalán… Akkor a baba miatt ne maradj vele, az csak tönkretesz… Na, de menjünk, mert sose leszünk kész, így is már 8 óra… És még van a kinti rész.. – mondtam

-          Rendben

 Felvettük még pár nézetből egy kis főzőcskézős, romantikus jelenetet, ami tényleg elég valós volt, legalábbis úgy jött le Kriszről is, hogy élvezi az egészet… Felvettük azt is ahogy elhagyjuk a lakást, és bulizni indulunk..

-          Tessék – hozta oda a kabátom, mikor már az ajtóban álltunk, és indultunk felvenni a külső részeket..

-          Köszi… Fú, de hideg van – mondtam, mikor kiléptünk…

 Úgy 5 percet sétáltunk mikor odaértünk a helyszínre.. A kamerák már be voltak állítva… Gyorsan ellenőrizték a sminkemet, leraktam a kabátokat, ami alatt én azt a kis vékony ruhát viseltem, amit a benti szórakozóhelyes jelenetben is…

 Sétáltam a kicsit kivilágított járdán, megbántva vagy talán kicsit zaklatottan, végül is most találkoztam a Szerelmemmel, a szakítás óta először, és az emlékek eszembe jutottak – ezt kellett eljátszanom…

Egész egyszerűen átéreztem, így 3x felvettük, egyszer oldalról, egyszer, pedig szemből, közelebbről...

-          Utolsó jelenet mindjárt, kitartást – üvöltött Krisztián, majd odahozta a kabátomat

-          Azt hittem jéggé fagyok a jelenet közben

-          Gyere ide, felmelegítelek – tárta szét a karját, én pedig lassan odabújtam. 

Szorosan odabújtam hozzá. Éreztem szíve dobogását, ami először ütemes volt, majd kezdett szabálytalanul, felgyorsulni… Talán én váltom ki belőle? – jutott eszembe, mire elmosolyodtam

-          Mit mosolyogsz? – kérdezte

-          Semmi..

 Folytattuk a forgatást… Én sétáltam, közben már látható volt mögöttem Krisz is. Majd hátranéztem, mivel egy árnyékot véltem felfedezni, és ott állt pár centire…

-          Várj! – kezdte – Szeretlek – mondta, bár tudtam, hogy ez csak a jelenthez kell, de jó volt hallani…

 Majd egyre közeledett, ajka az enyémet súrolta, állam alá nyúlt és megcsókolt. Csak egy rövid, szinte érzelemmentes csók volt, mint egy színpadi csók…

-          Végeztünk – kiáltotta el magát Gábor, aki a fényekért volt felelős

-          Végre – sóhajtottam

  Gyorsan visszamentünk a kis családi házba, addig míg a statiszták és segédek elpakolták a dolgokat.

 A kis, hátsó szobában már szinte senki nem tartózkodott, csönd volt, én pedig teljesen kész voltam, hisz mégiscsak hajnali 4 volt már… Odakuporodtam a vörös kanapéra, oldalra dőltem… Épp hogy 1 másodpercre csukhattam be a szemem, viszont kinyitni már nem tudtam. Talán fél óra vagy egy óra telhetett el, mikor arra keltem, hogy egy puha, de hideg kéz simogatja az arcom…

-          Mmm… - mosolyodtam el, majd lassan kinyitottam a szemem. Most már arcot is tudtam társítani a kézhez, Krisztián volt az.

-          Jó reggelt Csipkerózsika!

-          Reggel?? Ilyen sokat aludtam volna?

-          Nem, még csak hajnalodik… Fél 5 múlt pár perccel… Viszont ideje lenne hazamenni…

-          Ajh, pedig itt olyan jó volt

-          Elhiszem – nevetett, majd megfogta a kezem, és óvatosan felhúzott az ágyról.

 Felhúztam a cipőm, és magamra terítettem a kabátom, majd vele együtt mentünk a kocsijához.. Ott kényelmesen elhelyezkedtem az anyósülésen, és már megint az álmok világában jártam…

 Arra ébredtem hogy mintha valaki cipelne, mert fel – le rázkódtam. 

-          Bolond vagy? – nyitottam ki a szemem, majd megláttam, hogy tényleg épp felfele visz a lépcsőn

-          Hát mivel nem voltál hajlandó felkelni, ezért ezt az egy megoldást találtam, hogy végre már én is hazaérjek

-          Megérkeztünk – mondta, és óvatosan letett. Alig bírtam állni, nagyon fáradt voltam.

-          Köszi hogy hazahoztál – mondtam

-          Semmiség

-          Akkor majd beszélünk… holnap…vagy amikor sikerül felkelnem

-          Rendben, de ne aludd át a szilvesztert, három nap! – figyelmeztetett

-          Megpróbálom, szia – intettem, majd bementem a lakásba.

 Táska, cipő az ajtóban ledobva, az ajtó bezárva, én pedig bevetettem magam az ágyba…

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.04.05. 15:56 Barbyy nagyon jó töriii :D:D(L)(L)