-na öltözz! –nyitogatta a szekrényeket. Panka éppen akkor nyitott be. Elég érdekes látvány lehetett, ahogy én köntösbe fekszem az ágyon, Tomi meg a szekrényemből dobálja rám a ruhákat.
-köszönöm Tomika, hazamehetsz. Mindjárt megyek én is. –toltam ki az ajtón, majd Pankával elkezdünk a semmin röhögni.
-amúgy hol voltál? –sóhajtottam.
-sétáltam egyet. –nevetett tovább. Nagy nehezen lenyugodtunk, és én beültem a gépe elé.

„jézusom. Meghaluunk xD”

„@ederkrisztian a haverod nem normális :D”

„hmm… mi lesz ma? Mit vegyek fel? :P”

A válasz szinte azonnal jött:

„@sissi_baby tudom…nekem sem könnyű hidd el!”

„@sissi_baby szexit :D:D:D:D:D”

Szóval akkor nézzük mim van. tudom, hogy tél közepén ez nem normális, de felvettem egy farmer sortot, és egy fehér szíves pólót és még egy Converse cipőt. A hajamat két kis copfba kötöttem össze, majd felvettem egy kardigánt, és átmentem Krisztiánékhoz. Az ajtó nyitva volt, ezét a pulcsim ledobtam egy székre, majd bementem Krisztián szobájába. Ő éppen a zongoránál ült, és valamit írt. Biztos egy új dal… halkan mögé sétáltam, és a fülébe súgtam:
-szia édes. –kezem a nyaka köré fontam, majd adtam neki egy puszit. Felállt a székről, és szembe fordult velem. Megcsókolt, én pedig a vállára tettem a kezem.
-hello. –mosolygott, és odaadta a papírt, amin egy félig kész dalszöveg volt.
-tetszik? –nézett rám csillogó szemekkel.
-„ha meghalok, hogyha majd nem leszek, akkor is itt leszek”  -olvastam fel egy részt, majd észrevettem valamit a papír sarkán. –ez mi? –böktem rá.
-az ott a neved. Tudod, így hívnak –nevetett
-jéézusom. Ha nem mondod, hülyén halok meg. –vigyorogtam, és megpusziltam.
-csokit? –kérdezte röhögve.
-oké, akkor most ülj le, nyugodj meg, és majd utána beszélünk –csóváltam a fejem mosolyogva, és letoltam a székre. Fél perc múlva sikerült lenyugodnia, kiment, és behozott valami csoki puding kinézetű masszát.
-jééé. Ehetőőő. –vigyorogtam, s ő elkezdett felém közeledni egy kanállal. –Krisztián mit csinálsz? –nevettem, de ő már a szemem szúrta majdnem ki. –naaa. Nemááár. –toltam el vigyorogva a kezét.
-kabbe’ –nevetett fel.
-a kis….. –nyújtottam ki a nyelvem.
-ez mióta van itt neked? –bökött ismét a szemem felé.
-a szemem? Hát az kb. úgy 20éve. Miért? -nevettem
-jajj. Nem a szemed te agyi szőke. Az az anyajegy vagy mi ott mellette. –nevetett még mindig
-nem tudom…de mii? Nekem nincs is a szemem mellett anyajegyem. –néztem a szemébe vigyorogva.
-akkor az ott mégis mi? –biccentette oldalra a fejét. Bementem a fürdőbe, és megnéztem, hogy miről beszél, majd vigyorogva visszasétáltam.
-az nem anyajegy te okos. Ott csokiztál össze az előbb.
-ahha. Fogjál mindent rám –vigyorgott.
-azon vagyok. –vigyorotam. –na de miért kellett átjönnöm, és miért így?
-háát…-mondta és megcsókolt. –nem is tudom… mi lenne haa….
-neeem. Nem. bocs, de nem. –toltam el magamtól.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés