-sokkal jobb – vigyorgott, majd csípőmnél fogva lassan magához húzott, megcsókolt, majd egy igazi kiscicaként hozzám bújt. Fejem a vállán pihent, tudtam, hogy mint semmi az életben, ez sem fog örökké tartani. Nem tudtam, meddig bírom még. Arcom a vállába fúrtam, és sóhajtottam. Elhúzódtam tőle, és a földet fürkésztem.
-héé. Minden rendben? –emelte fel lassan a fejem. Fáradt, meghatározhatatlan színű szemei az enyémet fürkészték…választ kerestek, de hiába. Szívesen mondtam volna, hogy „nem. semmi nincs rendben.” Itt lett volna az alkalom, elmondani mindent, de nem bírtam megtenni…nem volt szívem elrontani az estéjét.
-persze. –húztam mosolyra a szám. Ő is eleresztett egy apró mosolyt, átölelt, végigsimított a hátamon, majd elment.
Visszamentem a szobájába és elővettem a dalszöveget. Elolvastam egyszer, majd még egyszer, és még egyszer. Tomika nyitott be, és odajött mellém. Beleolvasott a szövegbe, és rám mosolygott.
-nagyon nagy szerencséd van, ugye tudod. –mondta. Kérdőn néztem rá, mire ő folytatta – a Kölyök nagyon szeret téged…soha nem volt még ilyen…nem csinált ilyeneket egy barátnőjével sem. -mosolygott.
-öhm… nem igazán értem, mire gondolsz… vagyis. Nem tudom, milyenek a barátnői. Nem tudom, hogy ő milyen valójában…nem tudok semmit…-mondtam a végét egyre halkabban. Leültem az ágyára, Tomi pedig mellém huppant.  Levett az éjjeli szekrényről egy képkeretet.

-látod? Itt a képetek. Ő és te… már hónapok óta, talán már egy éve üresen állt. Nem tett bele képeket sem…semmit. -mosolygott
-ühúm… - húztam fel a lábam az ágyra. – jajj Tomi, segíts… - dőltem rá oldalról a vállára.
-mondd kicsi lány –simogatta a karom. Olyan cuki volt. Nem az az őrült, aki reggel, hanem teljesen más oldaláról mutatta meg magát.
-nézd Tomi…nekem a világon semmi bajom nincs a Kölyökkel. Szeretem….sőt, ez kis szó erre. Csak ő tudod ő más…mert ha például otthon, vagyis franciában szerelmes lettem egy tinisztárba, aki alig volt 16-17 éves, és tegyük fel, hogy az ember még össze is jön vele, a rajongók magasról leszarják, és ezt most tapasztalatból mondom…
-te jártál francia sztárral? –képedt el.
-jajj dehogyis. A történet azon része tapasztalat, hogy nem érdekelt minket a dolog… de itthon teljesen más van. ha véletlenül kiderül, hogy „jézusom. SP-nek barátnője van”, tömeghisztéria lesz. És ha még arra is rájönnek ki az, akkor hacsak nem vigyázzák testőrök minden mozdulatát, és az őrült tinik rátalálnak, ember legyen a talpán, aki megússza… hál’ istennek, nem minden lány ilyen bolond, és magyarországon még nem volt ilyen. –mosolyodtam el egy kicsit a végén
-ahha…értem…
-semmi bajom nincs, csak félek, hogy ha ez kiderül, lehetetlenné teszik az életünket, és vagy én megyek el, vagy Krisztián dobna ki…
-teljesen jogos…mármint  félelmed. Már mindent értek. Köszi, hogy elmondtad, és hogy megbízol bennem –mosolygott –te vagy a legjobb fogadott hugica.
-szerintem én alszom. –sóhajtottam. –jó éjt Tomi, álmodj Paris Hilton-nal. –nevettem és hirtelen ötlettől vezérelve megpusziltam.
-öhm…jó éjt…-mondta zavarodottam, majd kiment. Bebújtam az ágyba, és már aludtam is. éjjel megébredtem egyszer, és éreztem, hogy valaki halkan befekszik mellém az ágyba. Reggel, vagyis délelőtt 10-kor keltem. A fejem oldalra fordítottam, s láttam, ahogy Krisztián halkan szuszog.
Mivel még aludt, a lehető leghalkabban és legóvatosabban kikeltem az ágyból és a félig a földön lévő takarót ráterítettem, majd kimentem a konyhába.

-jó reggelt királylány. –köszönt Pixa kávézás közben.
-szia Dani. –mondtam halkan.
-Kölyök?
-alszik. –mosolyogtam. Tomika éppen akkor vánszorgott ki a fürdőből.
-…Álljunk össze, mint két kicsi legó…-énekelte hangosan
-Ssssss. –mentem oda. –Krisztián még alszik. Fejezd már be.
-nem, már nem alszik. –hallottam a hangját magam mögül. Mosolyogva fordultam felé.
-sziiaaaaaaa. –ugrottam a nyakába. –azénszerelmeeem.
-neked is jó reggelt. –nevette el magát. –csinálsz ebédet?
-ha hiszed, ha nem, én is most keltem fel, de majd igen.
                       [ 2 órával később ]
-kész a kaja –mentem be Krisztián szobájába.
-Tamááás! –kiáltott át a másik szobába, majd követett ki a konyhába. Tomi nem volt éhes mert már „evett valamit”. Amikor mi még ettünk kijött ő is a konyhába, és töltött magának egy pohár vizet, majd Krisztiánhoz fordult.
-jó az ágyban a csajod. –vigyorgott. Krisz majd’ kiköpte a levest, annyira meglepődött.
-megma…-kezdte dühösen felém fordulva, de félbeszakítottam
-ahjj. Csak tegnap este kapott egy puszit. Nyugii…. –mosolyogtam, Tomi meg már dőlt a röhögéstől.
-bazd meg Tamás! –mondta és a poharában lévő kólát ráöntötte Tomikára, aki azonnal abbahagyta a röhögést, és az üveg vízzel visszament a szobájába.
-többször ne adj puszit neki, mert még két ilyen, és szívrohamom lesz. –vigyorgott.
-ahogy óhajtja Éder Mester –nevettem, és velem együtt ő is.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés