|
3. fejezet
2011.03.21. 10:31
Már csak pár centi választotta el ajkainkat, amikor nyílt az ajtó és a húgom lépett be rajta. Én gyorsan eltoltam magamtól Krisztiánt és próbáltam mosolyt varázsolni az arcomra. nem nagyon sikerült, hisz borzasztóan meglepődtem.
- Jaj, bocsi, nem akartam megzavarni semmit sem – mondta Zita, zavarunkon nevetve.
- Nem volt mit megzavarni – mondtam határozottan, szinte magamat győzködve.
- Olyan udvariatlan vagyok, még be sem mutatkoztam – fordult Krisztián a húgom felé. – Éder Krisztián vagyok – nyújtott kezet Zitának. A tesóm arcán döbbenet futott át, de Krisztián kérlelő tekintetének hatására rendezte arcvonásait. Értetlenül álltam, nem értettem, hogy mi volt ez az egész.
- Fehér Zita – mutatkozott be húgom is. – Hm? csak nem spagettit csináltál vacsira? Imádom.
- Tudom, azért csináltam. Ha kicsit előbb jössz, ehettél volna velünk – a mosogató felé fordultam és monoton mozdulatokkal folytattam a mosogatást. Krisztián is folytatta a törölgetést, senki nem szólt egy árva szót sem. Amikor már zavaró volt a csend, muszáj volt valamivel megtörnöm. – Hogy hogy ilyen korán megjöttél Zita?
- Elmaradt a tánc, mert az edzőmet műteni kell és még nem találtak helyette senkit sem. Nem tudni, hogy mikor lesz megint edzés. Pedig jó lenne gyakorolni, hisz tudod, nagy gála lesz 1 hónap múlva és még sehol sem tartunk a koreográfiával – és csak beszélt, beszélt és beszélt. Mi néha közbe szóltunk Krisztiánnal vagy éppen csak bólogattunk helyeslően. Tudtam, hogy, ha egyszer a tesóm elkezd beszélni, akkor le sem lehet lőni, mert csak mondja és mondja. Hirtelen beugrott, hogy még le kellene rendeznem egy telefont a virágossal, mert az egyik ügyfél leadta a megrendelését.
- Skacok, nem haragudtok meg, ha egy kicsit kettesben hagylak titeket, van egy kis munkám, amiről teljesen, megfeledkeztem.
- Persze, menj csak, nem baj – mondták szinte egyszerre mindketten. Besiettem a szobámba, felkaptam a telefonom, gyorsan bekapcsoltam a laptopom. Megint egy nehéz esetet fogtam ki, hisz valahonnan kék tulipánt kellett szereznem méghozzá 2 héten belül. Felhívtam Évit, a virágost, akitől mindig rendelni szoktam, de sajnos, nem tudott tulipánt szerezni. Kénytelen voltam, a neten keresni, találtam is, csak egy bökkenő volt, méghozzá, hogy Hollandiából kellett importálni. Gyorsan megrendeltem az 500szál virágot és indultam is kifelé Zitáékhoz. Idő közben átmentek a nappaliba beszélgetés szűrődött ki, nem vagyok kíváncsi természetű, de érdekelt, hogy miről van szó.
- Mond el neki, meg fogja érteni. Jobb, ha te mondod el neki, mintha mástól tudná meg. Ismerem a nővérem, nagyra értékeli az őszinteséget, viszont a hazudozást nem viseli el – ecsetelte Zita a tulajdonságaimat. Most már tényleg felkeltették az érdeklődésemet. Kíváncsian vártam Krisztián válaszát.
- Elhiszem, de ez nem egy olyan dolog, amit könnyű megemészteni. Néha még nekem is sok, ami körülöttem zajlik. Nem várhatom el tőle, hogy elviselje azt, ami ezzel az egésszel jár.
- Hidd el, nagyon erős fából faragták, sokkal, nagyobb dolgokkal is meg kellett már birkóznia, vagyis inkább birkóznunk. Ezt is tudja majd kezelni. Amúgy meg, ha tényleg komolyan gondolod ezt az egészet, akkor előbb-utóbb úgyis el kell mondanod neki. Én pedig csak remélni tudom, hogy nem csak szórakozol a tesómmal.
- El fogom neki mondani, csak kérlek, hagyd meg nekem ezt az egészet, bízd rám, hogy mikor hol és hogy hogyan.
- Rendben van, én, támogatlak téged, bárhogy is legyen – zárta a témát Zita.
- Szerinted mit csinál ennyi ideig? Már vagy 20 perce elment telefonálni – kérdezte Krisztián.
- Á, nyugi van, amikor 2 óráig tárgyal egy-egy emberrel. ha azt mondta, hogy csak egy kis munkája van, akkor max. fél óra alatt lerendezi – válaszolt a testvérem, nagy szakértőként. Még vártam pár percet, hogy ne legyen feltűnő, hogy épp akkor jelenek meg, amikor elkezdtek hiányolni.
- Huh, végre végeztem – léptem be nappaliba. – Miről volt szó, amíg távol voltam? – kérdeztem rá.
- Mindenféléről, erről is és arról is – hazudta Krisztián, ahelyett, hogy őszintén elmondta volna azt, amiről tényleg szó volt. Most már tényleg nagyon kíváncsi voltam, hogy mi az, amit titkolnak előlem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés