|
9.fejezet-Photo
2011.04.03. 16:17
A konyhába beérve láttam, hogy Zita épp a vacsora elkészítésén fáradozik, mikor meghallotta lépteimet villám gyorsan megpördült és nekem támadott a kérdéseivel?
- Na? Mi volt? Megbeszéltétek? Minden rendben? Randiztok?
- Megbeszéltünk mindent, de én kértem egy kis időt, hogy rendezzem magamban a dolgokat. Igazából, biztos vagyok a dolgomban, de nem akarok olyan vak lenni, mint anno Ákossal. Szép lassan akarok belelépni ebbe az egész kapcsolat dologba – mikor befejeztem a mondanivalóm, Zita visítva a nyakamba ugrott.
- Tudtam,tudtam, tudtam – kiabálta. Elmosolyodtam. Én is annyira boldog voltam, mint ő, de inkább magamba fojtottam az érzéseimet, hogy azok majd csak szép lassan derüljenek ki.
- Na, maradj már, átjönnek a szomszédok, mert azt hiszik, hogy nyúzlak – csitítottam a testvéremet. – Csináljuk meg gyors a vacsit, mert én éhen halok. – gyorsan összedobtunk egy-egy melegszendvicset és beültünk a tv elé, ritkán volt időm tv-t nézni, sőt szinte sosem tv-zek. Épp a Reflektor ment. Amint megláttam a vezető hírt és a hozzátartozó képet, a falat, ami a számban volt vándorútnak indult és fulladozni kezdtem. Zita is ledöbbenve meredt a képernyőre. Előkaptam a telefont a zsebemből és tárcsáztam Krisztián számát.
- Szia! Nem bírtad sokáig nélkülem, ami azt illeti – hallottam a hangján, hogy vigyorog.
- Nem erről van szó, kapcsolj az RTL-re gyorsan – hadartam el, majd kinyomtam a telefont, hogy halljam a tv-t.
„ A műsor kezdete előtt pár perccel kaptuk ezt a fotót egy rajongótól. A népszerű előadót, SP-t egy ismeretlen lánnyal kapta lencsevégre egy szemfüles tinitől. A srác elég meghitt viszonyt ápolhat a lánnyal, ahogy azt a kép is mutatja.” Az a bizonyos kép, akkor készült, amikor elmeséltem a történetem és Krisztián pedig épp vigasztalt. Csörgött a telefonom és a kijelzőn Krisztián neve villogott.
- Szia! – kaptam fel a telefont.
- Szia! Nem tudom, hogy mi ez az egész, de valamit kezdenünk kell ezzel a helyzettel, valamit mondanom kell a rajongóimnak. Vagy álljunk nyilvánosság elé, vagy tagadjuk le az egészet.
- Vagy esetleg mond meg az igazat, hogy nem vagyok a barátnőd, csak egy jó barátod, aki kiakadt valamin és te pedig átsegítetted rajta – vetettem fel.
- Miért, csak a barátom vagy? – kérdezte megdöbbenve.
- Nem, de a barátnőd sem, szóval, szerintem ez lenne a helyes opció.
- Okos ötlet, erre nem is gondoltam. Remélem azért nem befolyásolta nagyon az érzéseidet ez az egész kalamajka? – ez inkább hangzott kérdésnek, mint reménykedésnek.
- Nem, sejtettem, hogy történni fog valami hasonló, csak azt nem, hogy ilyen hamar – vallottam be.
- Meg vannak ennek az egész, ismertségnek is az árnyoldalai. De ne aggódj, holnap adok egy sajtókonferenciát, amin elsimítok mindent – nyugtatgatott, nem is engem, inkább saját magát.
- Figyelj, nincs semmi baj, nem vagyok kiakadva egy cseppet sem. Úgyse látszik az arcom meg semmi, senki nem is sejti, hogy rólam van szó. Ha neked nem rossz ez az egész, nekem végképp nem.
- Dehogy, nem rossz. Nem szégyellek meg semmi, sőt leginkább megmutatnám ez egész világnak, hogy milyen szép vagy. Remélem, hogy összejön ez az egész dolog köztünk. Nem akarlak siettetni, csak tényleg nehezen bírom ki, hogy ne rohanjak hozzátok most rögtön és csókoljalak meg – ismerte be. Szavai hatására, apró pillangók kezdtek repdesni a gyomromban és éreztem, hogy elönti az arcomat a pír.
- Hétfőig megígérem, hogy minden kételyemet rendezem, és nem kell tovább várnod a válaszomra, de addig is, bírd ki valahogy. Jógázz, vagy nem tudom.
- Nem lehetne, hogy előbb? Bele fogok halni a várakozásba – nyafogott.
- De ha mégsem, tudod, ami nem öl meg az megerősít – érveltem.
- Az is igaz.
- Mennem kell, vacsorázok, fürdök, aztán pedig megyek aludni.
- Ó, én úgysem fogok aludni, csak te jársz majd a fejemben – annyira aranyos volt.
- Dehogynem, próbáld meg. Jó éjszakát, Krisztián. Álmodj szépeket! – köszöntem el.
- Jó éjt! Szép álmokat, neked is! – mondta, majd letettem a telefont. Zitával befejeztük a vacsorát, megbeszéltük, hogy mi lesz a holnapi nap folyamán.
- Olyan feszült vagy, sosem kapcsolsz ki – mondta Zita mosogatás közben. Elmosolyodtam, ha lenne, rá időm megtenném, gondoltam. – Menjünk el holnap valahova – vetette fel az ötletet.
- Menjünk – válaszoltam, tényleg ideje egy kicsit kikapcsolni. Gyorsan letusoltam, fogat mostam és szinte bevetődtem az ágyba. Már majdnem sikerült elaludnom, mikor éreztem, hogy rezeg a telefonom a párna alatt. Előszedtem és láttam, hogy van egy új sms a feladója pedig Krisztián:
„Álmodj szépeket, királylány. Én fogok, rólad, de ahhoz még alvásra sincs szükség, rólad ébren is tudok álmodni.”
Rég volt olyan, mint most, hogy mosollyal az arcomon aludtam el.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés