13.fejezet-The statement

  2011.04.26. 16:02

- Hát te meg mit csinálsz az ágyamban? Nem kint a kanapén aludtál el? – tettem fel a kérdést.

- De, de megfájdult a hátam és gondoltam nem bánod, ha melléd dőlök – mosolyodott el pajkosan. Nem válaszoltam, csak kipattantam az ágyból. Lejjebb engedtem a redőnyt, mert már kezdett megfájdulni a fejem, a hirtelen jött fénytől. Kibotorkáltam a konyhába és feltettem a kávét főni.  Bementem a szobába a laptopomért és láttam, hogy Krisztián, megint elaludt. Sejtettem, hogy teljesen másnapos. Töltöttem neki is egy csésze kávét, egy pohár kólát és felpakoltam egy tálcára őket egy fejfájás-csillapító társaságában. Letettem az éjjeliszekrényre a feje mellé. Elhúztam a kávét az orra előtt és egyből felpattant a szeme. Körbe nézett, meglátta a tálcát.

- Te egy angyal vagy – nyögte ki, álmosan. Tudtam, milyen rossz érzés, ha az ember másnapos. Ezért hagytam, had pihenje ki magát. A laptopommal együtt bevonultam az előszobába dolgozni. Holnap lesz az a születésnapi buli, amit már lassan két hónapja szervezek. Utána néztem, hogy minden rendben megy-e. Nagy kő esett le a szívemről, amikor leellenőrizem és a sátortól a virágokon át egészen a csoki szökőkútig, minden a legjobb úton halad. Teljesen belemerültem a szervezésbe, amikor éreztem, hogy valaki megérinti a vállam. Felsikítottam, a meglepődöttségtől. – Jézusom, bocsi, nem akartalak megijeszteni! – mentegetőzött Krisztián.

- Nem, a te hibád, csak nagyon beletemetkeztem a munkába – nyugtattam. Reméltem, hogy nem ébreztettem fel a húgom. 

- Köszi, az elsősegély csomagot, amit a szekrényen hagytál, azt hiszem, életet mentettél vele.

- Ugyan, semmiség. Ismerem az érzést – kacsintottam rá. Csak most néztem meg alaposabban, a haja össze volt kuszálódva, a szeme alatt pedig fekete karikák éktelenkedtek. De mégis csak azon akadt meg a legjobban a szemem, hogy egy száll boxerben állt előttem. Szégyenlősen elkaptam a fejem. – Krisztián, nem akarsz esetleg gatyát húzni? – kérdeztem pironkodva.

- Ó, basszus, elfelejtettem – rohant be a szobába. Pár perc múlva, immár felöltözve jött be az előszobába. – Elfoglalhatom egy kicsit a fürdőt?  Rendbe kellene szednem magam.

- Persze, menj csak nyugodtan – bólogattam. 

- Dorka, nincs véletlenül hajzselétek – kiáltott ki a fürdőből, kis idő múlva.

- Hú, úgy emlékszem, van egy kevés a szekrény jobb felébe, fent – válaszoltam.

- Ó, remek, köszi – hálálkodott. Nem sokkal később, immáron teljes fényében pompázva telepedett le mellém a kanapéra. – Mit csinálsz? – pillantott kíváncsian a monitor felé.

- Aki kíváncsi, hamar megöregszik. Nem hiszem, hogy, ha ősz lennél is ennyi rajongód lenne – öltöttem ki rá a nyelvem és hajtottam le a monitort, hogy ne lássa, mit csinálok a gépen.

- Tuti, hogy épp rám kerestél a Google-n – találgatott vicceskedve.

- Ó, azt hiszed, körülötted forog a világ – vágtam vissza én is.

- Nem hiszem, hanem tudom – játszotta tovább a sztárt, de látszott rajta, hogy nem bírja a szerepét és elkezdett nevetni.

- Amúgy most, hogy mondod, semmit nem is tudok a másik énedről, SP-ről – fordítottam komolyabbra a szót. -  Azt se tudom, milyen zenét játszotok Tomikával. Oké, mondjuk ránézésre, nem egy heavy metal együttes frontemberének tűnsz.

- Hadd mutassam meg – nyúlt a laptopért. Én engedelmesen átadtam neki. Beírta a webcímet, rákattintott az egyik videóra és visszatette a gépet az ölembe. Nem egy klipp volt, csak egy szám, ami alá a rajongó raktak be képeket. A Baby című számot hallgattam meg és el kellett ismernem, hogy egész jó volt. Tetszett a szöveg is:

Megnőtt a távolság

Mint bennem a bátorság

Ki kell, mondjam: elég volt

Ezt nem tűröm tovább!

- Ez nagyon jó – bólogattam elismerően.

- Köszönöm, ezt a dalt Adélnak írtam, de még így sem értette meg a lényeget.

- Ne haragudj, hogy ezt mondom, de belőled nem néztem volna ki, hogy ilyen lányokkal kezd. Mármint persze, nagyon csinos, remek alakja van meg minden. Viszont így első látásra sem tűnik valami okosnak. Aki egy ilyen dal után sem fogja fel, hogy vége – ráztam a fejem.

- Hidd el, hogy általában nem ilyen lányok az ideáljaim. Imponált, hogy tetszem egy ilyen csinos lánynak, hogy mindenki irigyli tőlem. Aztán persze rájöttem, hogy neki nem én tetszem, hanem a sikereim és a címlapok. Aztán megláttalak téged, aki még nála is sokkal csinosabb voltál és tudtam, hogy nem ismered SP-t, ezért nem a sztárt látod meg bennem, hanem csak egy fotós srácot. Be kell, hogy valljam, Dorka, hogy teljesen beléd bolondultam. Úgy érzem, hogy az érzéseim, talán kölcsönösek. De mond meg te, így van? – kérdezte meg. Szinte hallottam, ahogy elindulnak a fogaskerekek a fejembe. Mit válaszoljak?

 

Súgó Még nincs hozzászólás.