- Krisztián, te meg mit keresel itt? – kérdeztem megrökönyödve.
- Nem bírom nélküled, kérlek, próbáljuk meg megint. Megpróbálok több időt rád szánni, kérlek.
- Megkértelek, hogy ne keress – tereltem el a szót.
- Tudom, próbáltam is betartani, de amikor megláttalak ma, egyszerűen nem bírtam tovább, muszáj volt idejönnöm, hogy lássalak. Tudom, hogy te is ugyanígy érzel, csak nem értem, hogy miért tagadod le, hogy mire jó ez az egész.
- Hidd el, hogy jobb, ha nem tudod. Menj el kérlek, ezzel csak még rosszabbá teszed a helyzetet.
- De milyen helyzetet? Legalább magyarázd meg, ennyit azért megérdemelnék, szerintem.
- Már elmondtam.
- Akkor most mond el az igazat – fogta két keze közé az arcomat és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
- Már elmondtam az igazat, nem tudom, még mit vársz tőlem – hazudtam bele a szemébe. Hihetetlen önkontroll kellett, hogy ne tálaljak ki neki és öleljem meg, úgy, hogy aztán soha senki ne tudjon elszakítani tőle.
- Ha már nem mondod el az igazi problémát, akkor csak annyit, hogy nézz bele a szemembe és úgy mond, hogy menjek el. Aztán megígérem, hogy elmegyek, bármilyen nehéz lesz, vissza sem nézek, és többé nem kereslek meg – nem bírtam tovább, ennél a pontnál, záporozni kezdtek a könnyeim. Nem ment, egyszerűen nem bírtam kimondani.
- Hát ti mit csináltok itt? – nem hittem volna, hogy valaha örülni fogok Ákosnak, de most így volt. Legalább nem kellett sem elküldenem, sem elmondanom az igazságot Krisztiánnak. Egy pillanat alatt szétrebbentünk. Krisztián csak most nézett meg engem alaposan, látta, hogy én és Ákos is bulihoz vagyunk felöltözve és egyből el kezdett kombinálni.
- Te komolyan visszamentél hozzá, mindazok után, amit veled tett? – kérdezte, miközben gyűlölettől és dühtől izzó szemekkel bámulta Ákost.
-  Sajnálom öcsi, ez a csaj nem a te szintednek való – válaszolt teljesen nyugodt hangon Ákos.
- Ha te tényleg erre vágysz – nézett rám villámló szemekkel Krisztián. Megrémültem attól, hogy meggyűlölt. Hisz, ahogy ő látta a dolgokat, teljesen jogos volt a haragja. Annyit látott a történtekből, hogy egy hamis indokkal kidobtam, hogy aztán újra a volt pasimmal legyek. De gyűlöljön csak, ha így távol maradt tőlem és velem együtt Ákos bosszújától is, akkor ám legyen. Vetett még ránk egy megvető pillantást majd elviharzott.
- Azért van kitartás a kissrácban, ezt becsülöm benne – nézett Krisztián után nevetve Ákos. Majd miután végig mért, elismerően füttyintett. - Még mindig olyan dögös vagy, mint amilyen voltál.
- Köszönöm, azt hiszem – feleltem, miközben épp a fekete magas sarkúmat húztam fel. Felkaptam a barna kis retikülömet és már indultunk is. Ákos autók iránti szenvedélye mit sem változott az évek során. Ismét egy fekete sportkocsiba szálltunk be. Ákos feleannyira sem volt udvarias, mint Krisztián, viszont annál gyorsabban és balesetveszélyesebben vezetett. Szinte belefúródtam a bőrülésbe a hatalmas sebesség miatt. Nem vagyok túl hívő ember, de most imádkozásra adtam a fejem, hogy túléljem ezt az utat. Végül hatalmas kerékcsikorgás közepette álltunk meg egy szórakozóhely előtt. Ákos egyből a pult felé vette az irányt és a véleményemet ki sem kérve sikerült egy olyan italt választani a részemre, amit ki nem állhatok. Eszembe jutott, hogy Krisztián milyen pontosan ismeri az ízlésemet ilyen rövid ismeretség után is. Nem tudtam megállni, hogy össze ne hasonlítgassam a két fiút. Rá kellett jönnöm, hogy ég és föld a két srác. Senkit nem ismertem Ákos barátai közül, így elég feszélyezve éreztem magam. Arról nem is beszélve, hogy a legjobb jóindulattal sem nevezhetem okosnak azokat a cicákat, akik a többi srácot kísérték. Elrettentett, hogy én is épp olyan kiegészítő vagyok Ákosnak, mint ezek a lányok a többieknek. Nem olyanok voltunk, mint egy társ a szemükben, hanem, mint a lányoknak egy táska vagy a cipő Az volt a lényeg, hogy jól mutassunk. Rosszul voltam magamtól, hogy belementem ilyen helyzetbe, de az vigasztalt, hogy jó ügy érdekében teszem. Hosszú órák szenvedése után végül elindultunk hazafelé. Ákos természetesen felkísért, az ajtó előtt megcsókolt. Számomra is hihetetlen, de visszacsókoltam és csak arra eszméltem fel, hogy már a szobám közepén állok, Ákos ajkai pedig a nyakamon kalandoznak.
- Hé, azt hiszem mára elég lesz – toltam el magamtól.
- Rendben – egyezett bele, a legnagyobb meglepettségemre, azt hittem erőszakosabb lesz. – Tudod, örülök, hogy újra kezdtük, ha ilyen körülmények közt is. Bármilyen hihetetlenül is hangzik az én számból, de szeretlek téged. Ezért teszek mindent, ezért kellett ilyen eszközökhöz folyamodnom - alig jutottam szóhoz, a rosszfiú épp most vallott szerelmet nekem.
- Sajnálom, de ezt én nem tudom viszonyozni. Túl sok minden történt régen. De kérlek, ha tényleg szeretsz, akkor hadd menjek vissza Krisztiánhoz – néztem rá olyan könyörgő szemekkel, amilyenekkel csak tudtam.
- Tudod mit? Legyen, menj vissza hozzá – válaszolta. Egyik meghökkentségből estem a másikba.
- Ezt most komolyan mondod? – kérdeztem hitetlenkedve ám ezzel együtt reménykedve is.
- Igen. Már látom, hogy te tényleg nem a régi Dorka vagy, nem az akibe szerelmes voltam, akibe azt hittem, hogy most is az vagyok. Légy vele boldog, békén hagylak titeket.
- Úristen! Köszönöm! – ugrottam a nyakába boldogan. – Figyelj, nem akarom túl feszíteni a húrt, de nem lennél olyan rendes és dobnál át Krisztiánnékhoz.
- A régi szép idők emléke miatt át – kacsintott rám. Izgatottan kaptam magamra a bolerómat.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés