Az élményektől mámorosan ébredtem fel másnap reggel. Boldog mosollyal az arcomon ültem fel az ágyban. Tekintetem az órára siklott: délelőtt 10 van. Jézusom! No igen, volt mit kipihennem. Elindultam a fürdőszobába, hideg vízzel megmostam az arcomat, majd továbbra is vigyorogva belenéztem a tükörbe, és elkezdtem hosszú, barna hajam kócosságát megszüntetni. Éreztem, hogy most kb. annyira ragyoghatok, hogy a koncerttermet is simán be tudnám világítani!
Az előző este emlékei rémlettek fel bennem...
Miután SP elárulta, hogy ki a kedvenc színésze, én pedig rávágtam, hogy nekem is, úgy éreztem, itt a vég. Összekapcsolódott a tekintetünk, de a pillanat olyan hirtelen múlt el, ahogyan jött. Alexa bevágta, hogy "Ó, igen, a legjobb a Dumb és Dumber", mire Andris ellent mondott neki, és kijelentette, hogy "a Kábelbarát visz mindent". Ezt már én sem hagyhattam annyiban, közöltem, hogy "A maszknál jobb nincsen, maximum a Hantaboy", mire mindenkiből kitört a nevetés. SP ezek után elmerült a telefonjában, míg Andris és Düki megénekeltettek bennünket. A Szeretlek -kel próbálkoztunk, bár az én fahangommal nem hangzott olyan jól, tök kedvesek voltak, mert azt mondták, szuper volt. Szóba hoztuk a lányokat is, kinek ki tetszik, bár sokat nem árultak el... Düki ezerrel udvarolni kezdett nekem, aztán Alexának. Persze, csak poénból, de SP egyszer csak benyögte, hogy ő bizony már tökre fáradt, és fáj a feje a nevetésünktől is. Elvonult, de még visszanézett, valahogy pont akkor, amikor utána néztem... Még úgy egy fél órát voltunk velük, csináltunk pár képet a fiúkkal közösen, sajnáltam, hogy nem lett olyan, amin kettesben vagyok SP-vel, de ez van. Aztán Düki és Andris is kezdtek fáradni, úgyhogy mennünk kellett. Nagyon édesek voltak, az autóig kísértek minket. Jó hangulatban kocsikáztunk haza Alexával.
- Kedvesek voltak a fiúk - mondta barátnőm. - Andris a folytonos bolondozásával, Düki meg annyit tud beszélni, de SP...
- Igen, édesek voltak. SP, hát érdekes volt. Nem hittem volna, hogy ilyen hallagatag. Nem úgy jött le a tévéből.
- Szerintem zavarba jött.
- Persze, pont ő, naná! - forgattam a szemeimet.
- Miért ne? Kijelentetted, hogy bírod Jim Carrey-t, mire még hallgatagabb lett...
- Ezzel meg mire célzol? - sandítottam rá. - Az én hibám talán, hogy elhallgatott?
- Ahogyan egymásra néztetek, azt hittem, hogy rögtön leteperitek a másikat! - nevetett Alexa.
- Azért ne ess túlzásba, lehet, hogy ő furán nézett rám, de én totál normálisan viselkedtem.
- Csak addig, amíg ránéztél, utána folyton felé sandítottál! Láttam, amit láttam Rita! - mutogatott felém az ujjával.
- Jó, egyél csigát, és hagyjál engem békén! - játszottam a sértődöttet.
Persze, nekem is feltűnt, hogy megváltozott a légkör, miután a szemébe néztem. Azok a szemek, ahh!

De úgysem lenne ebből az egészből semmi, ma már utaznak is tovább. Valószínűleg többé nem is lesz lehetőségem találkozni vele. Úgy meg nincs értelme róla képzelődnöm. Nem vagyok már kisgyerek, nem álmodozhatok olyasvalamiről, ami sosem valósulhat meg. Miután ezt így jól megbeszéltem magammal, ráeszméltem, hogy még mindig pizsamában feszítek, pedig megbeszéltük Alexával, hogy ma plázázunk. Jó móka, ilyenkor beülünk valahová kajálni, aztán mozizunk, majd pedig mászkálunk csak úgy, és nézzük az embereket. Néha olyan fazonok bukkannak fel, hogy hajjaj! Kicsit gúnyolódunk rajtuk, aztán magunkra nézünk, és jót nevetünk. Emlékszem, egyszer elkezdtem egy csaj táskáját kritizálni, aztán mikor hazaértem, felfedeztem, hogy ugyanolyan van nekem is, csak más színben... De azért jó, szórakoztató, és más úgysem hallja. Maximum jól beégnénk vagy jól megvernének minket. Szóval gyorsan összekaptam magamat, letusoltam, felvettem egy farmert, fehér pólót és a piros dzsekimet, felkaptam a táskámat, és már robogtam is lefelé, mert pont csengettek.

- Alexa, a pontosság mintaképe! - nevettem fel, ahogy kinyitottam az ajtót.
- Azért látom, neked is sikerült időben elkészülnöd. Remek, máskor mindig tök sokat várok rád - dicsért meg.
- Ahh, csak ma olyan felpörgetett vagyok! Jó kis tuning volt a tegnapi koncert!
- Csak a koncert? És SP szép, kék szemei?- incselkedett velem barátnőm.
- Ne kezdd elölről, mert mehetsz egyedül a plázába! - pirítottam rá. - Úgysem lehetne az egészből semmi. Különben is, ezen kívül kb le se tojta, hogy mi van velem. Tehát egy nézés még nem jelent semmit...
- Úúú, túl sokat magyarázol! Ez gyanús! - vigyorgott rám. - Jól van, ne verj meg! - emelte fel a kezeit, amikor ökölbe szorítottam az enyéimet. - Ne bánts! Nem viccelődök tovább. Megértettem, semmi közötök egymáshoz - jelentette ki, de közben láttam a huncut csillogást a szemében. Akkor még nem értettem, hogy vajon mit jelenthet.
Később, amikor már megnéztük a Boszorkányhegy című filmet, leültünk egy padra, és az elhaladó emberkéket lesegettük, hirtelen meghűlt bennem a vér. Minden szín kifutott az arcomból, az ereim lüktetni kezdtek, ahogy három alakot láttam felénk közeledni...

következő rész->

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.12.21. 22:03 Martina Szia. Egyre jobban kezd érdekelni ez a sztori, remélem sűrűn lesznek részek.  Gondoltam, hogy nem az a tipikus első látásra szerelem és egyből összejövűnk szituáció lesz.... Szimpatikus a kiscsaj, az, ahogyan győzködte magát, hogy neki nem tetszeik Krisztián, meg mi értelme lenne, soha nem is fogja látni... ez cuki volt  Várom nagyon, most mást nem igazán tudok mondani.  ********************************* Köszönöm!:) Hát, igen, most direkt ilyen tipikus rajongó csajszis témával indítok :D. Ilyen is kell :). Lesznek ám vicces részek is, és majd úgy az 5. résztől jön a komolyabb átírás az előzőhöz képest (ami egyébként Jonas Brothers-es volt, emiatt könnyű a dolgom,hiszen a koncertes részek egyszerűek :D)