Az elmúlt este emléke még a párnámon volt, amikor én már régen felöltözve, békésen olvastam az íróasztalomnál. Egy másik barátnőm, Rendes Klaudia írása virított a monitoromon. Egy fanfiction oldalt vezetett, ahol ő volt Chloe Reynolds, és a Simple Plan a főszereplő. Éppen belemerültem a Pierre-el való kapcsolatába, amikor megcsörrent a mobilom.

- Kovács Rita - szóltam bele.
- Itt pedig Éder Krisztián.
Még szerencse, hogy ültem, különben tutira összeesek. Honnan tudja a számomat? Alexa!
- Mit csinálsz? - kérdezte.
- Éppen elájulni készülök.
- Ohh, ilyen örömet okoz, hogy hallhatod a hangomat? - incselkedett.
- Naná! Persze, hogyne... Vagy inkább meglepődtem, hogy honnan van meg neked a számom.
- Természetesen Alexától. Ő számot cserélt Andrissal, így már könnyű dolgom volt, hogy megtudjam a tiédet.
- Ez kedves. El is kérhetted volna, nem harapok.
- Nem? A francba, pedig pontosan harapni szeretnék. Mondjuk egy hamburgert?
- Miért is ne? - nevettem. - Mikor?
- Érted megyek, pár perc.
- Rendben van. Várlak! Csáó!
- Szia!

Azon gondolkoztam, hogy most megöljem-e Alexát, amiért kiadta csak úgy a telefonszámomat, vagy hálás legyek neki, mert ezáltal újra láthatom Kriszt? Hirtelen észbe kaptam, hiszen mindjárt itt lesz értem, én meg mackóban ülök itthon! Fénysebességgel a szekrényemhez rohantam, kikaptam egy farmert, de a felsővel már gondban voltam... Oké, jó lesz a tunika, amit a múltkor vettem... Gyorsan cipőt húztam, és éppen sikerült egy kevés szempillafestéket magamra tennem, máris csöngettek. Kinéztem az ablakon. Fekete autó állt a ház előtt.
- Te még hamburgerezni is kocsival jársz? - mosolyogtam ahogy beültem mellé.
- Az csak egy olyan javaslat volt... - motyogta.
- Nem hamburgert eszünk? Jézusom, hová akarsz vinni? - kérdeztem, mert észrevettem, hogy huncutul villant a szeme.
- Majd megtudod - kacsintott, majd elindult. A sötétített ablakon keresztül olyan sokat nem láttam, csak nagyjából sejtettem, hogy merrefelé járunk. Az úton nem sokat beszélgettünk, de ezúttal legalább nem játszott a telefonján. Vezetés közben ugyanis nehéz lett volna. Kicsit feszültnek éreztem őt. Vagy izgatott? Nem tudtam megállapítani, hiszen a szívem a torkomban dobogott, de olyan hangosan, hogy a saját gondolatomat is alig hallottam. Amikor megérkeztünk, SP kinyitotta nekem az ajtót. A helyszín maga nem lepett meg, de az, hogy most milyen hatással volt rám, teljesen. Kiskoromban nagyon sokat jártam ide, a tóhoz, de az az érzés, ami ezúttal átjárta egész testemet, valami ismeretlen dolog volt. SP megfogta a kezemet, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb, és a lejtőn kézen fogva futottunk le. Ekkor szerettem volna igazán elalélni. Egy nagy pokróc volt leterítve, rajta mindenféle finomság... Zavaromban csak ennyit tudtam kinyögni:
- És mi lesz a hamburgerrel? Már úgy rákészültem!
Tudom, hülyén hangzott, de ő nagyot nevetett rajta. Azzal a nevetéssel, amit többé nem voltam képes kiverni a fejemből.
- Ha ez minden vágyad, akkor hozathatok - ajánlotta fel, s már vette elő a telefonját.
- Nem, nem, csak vicceltem - hárítottam.
- Akkor jó. Gyere, üljünk le. Mit kérsz?
- Mindent! - nevettem.
- Persze, aztán majd görgethetlek felfelé a dombon!
- Szóval kövér vagyok? Akkor semmit sem eszek! - játszottam a sértődöttet.
- Nem vagy kövér - mondta teljes komolysággal -, eszméletlen jó alakod van.
Bevallom, elpirultam. Egy dolog, ha valakinek bókolnak. Más kérdés, hogyan teszik azt. Ahogyan rám nézett, miközben beszélt, szerettem volna a karjaiba omlani, és többé el nem engedni őt.
- Szőlőt? - törte meg a csendet SP. Továbbra is őt néztem, miközben egy szőlőszemet rakott a számba, majd még egyet. Így falatoztunk, közben előkerült pár különlegesség is, mint a csiga, valami fura mártásban, szusi, amiből képtelen voltam enni... Annyira meghitt volt az egész, el sem tudtam volna képzelni ennél szebbet és jobbat. Végre közel éreztem őt magamhoz, nem fényévekre, mint régebben...
Majd egyszer csak megszólalt a telefonja, amit előzőleg a pokrócra tett. Így láthattam a kijelzőn, hogy ki keresi.
- Ki az az Emília? - szegeztem neki a kérdést. Ő bocsánatkérően nézett rám, majd félrevonult.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés