Ahogyan néztem őt, úgy éreztem, egyetlen akadály van köztünk: a két bárszék.
Vagy mégsem...
- Most is szeretem - mondta ki a legfájóbb dolgot. - Ezért is fogom elvenni.
- Áhh, értem - fordultam ismét a pult felé, majd kértem még egy Jägert. - És tőlem mit szeretnél? - érdeklődtem gúnyosan.
- Nem tudom... - vallotta be. - Kedvellek, Rita, és örülök, hogy megismertelek. Ha nem volna Emili, talán... - hajtotta le a fejét. - De van, szeretjük egymást, és összeházasodunk. Majd küldök meghívót - lökte még oda, és elindult a táncparkett felé. Én gyorsan megittam a másik hármast is, lekísértem a kólával, majd az utca felé vettem az irányt. Bolyongtam az éjszakában, próbáltam összeszedni a gondolataimat. Végül is végre kimondta, amit gondolt. Őszinte volt, úgy érzem. Közölte a szándékait. Nem lehet okom a panaszra. Mégis nagyon szomorú voltam. Ezzel elszállt minden reményem. Visszamentem a szállodába, összecsomagoltam. Még felhívtam Alexát, s szóltam neki, hogy az első géppel hazarepülök. Az utómunkálatokra már elég pár óra, majd egy otthoni stúdióban megoldjuk, a rendező biztosan nem bánná...

Bánatosan néztem ki a repülő ablakain. Hazafelé tartottam, sokkal nehezebb szívvel, mint ahogyan jöttem. Mindenki boldog, csak én nem... Andris és Alexa nagyon egymásra találtak. Düki és Lili édesek együtt. Bár Alexával nem jönnek olyan jól ki, én megkedveltem a csajszit. Kiderült róla, hogy stylist, ott volt a forgatáson is, csak másik stúdióban dolgozott. Most utazik tovább, de Dükivel tartják továbbra is a kapcsolatot. No, igen, ezt hívják úgy, hogy szerelem első látásra. Szerencsések, hiszen egy véletlennek köszönhetik a kapcsolatukat. Én viszont egy rakás szerencsétlenségnek éreztem magamat. Próbáltam arra koncentrálni, ami szép volt. A koncert, a beszélgetés, a tópart, a tánc... És az a dal. Nem feledem sosem. Minden pillanat beleégett a szívembe és a lelkembe...


Fél év telt el azóta, hogy hazajöttem Londonból. A film ugyan hatalmas siker lett, engem utána nem hívtak sehová forgatni. Még statisztának sem kellettem. Rengeteg castingon jártam, szinte minden lehetőséget megragadtam, mégsem jött össze semmi. Úgy éreztem, el vagyok átkozva. Talán Emili hibája az egész? Vagy szimplán SP tett keresztbe nekem? Nem tudom, de egy biztos: a filmért kapott gázsim erősen apadt, nekem viszont fenn kellett tartanom a lakásomat, kocsimat... Fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek, mi lesz így az életemmel, míg végül a megoldást tálcán nyújtották felém...

Aznap este a Magicben ültem. Amikor legutóbb itt voltam, Krisztiánnal táncoltam... Őt legutóbb a közös filmünk premierjén láttam, Emili kezét fogta... Most egyedül ittam. Szánalmas alak vagyok! Hirtelen valaki megkocogtatta a vállamat. Hátrafordultam, és döbbenten néztem az illetőre...
- Rita! - kiáltott fel a férfi.
- El sem hiszem! - borultam a nyakába. - Olyan régen láttalak!
- Azóta, amióta az a lány...
- Ne mond ki! - suttogtam, és befogtam a fülemet. Ő levette a kezemet, és erősen megszorította.
- Tudom, drágám. Nem te tehetsz róla. Én megértettelek és ők is. Ne rágd magadat ezen - próbált megnyugtatni.
- Én igyekszem, de olyan nehéz! - már sírásra görbült a szám.
- Kérlek, Rita! Ne sírj! - kétségbeesetten nézett rám, és előhalászott egy zsebkendőt.
- Az egész életem tök pocsék és még ez is... - szipogtam.
- Eltelt az óta egy hónap. Tedd túl magadat rajta!
- És ő? Túltette már magát? - néztem fel rá kihívóan.
- Te azzal ne foglalkozz. Elhiheted, hogy a mai napig gyötri a lelkiismeret. Viszont ő sem tudhatta...
- Hogy hajlamos rá? Tudom, de akkor is... Hogyan tudja így tovább folytatni?
- A pénz nagy úr, drágám. Nagyon nagy úr - sóhajtott, majd témát váltott. - És valami pasi a láthatáron?
- Azóta sincsen. Képtelen voltam Krisztiánt elfelejteni - ráztam a fejemet.
- Megértelek - bólogatott.
- A gyerekek? - kérdeztem érdeklődve.
- Nőnek, mint a gombák. Juli lassan a fejemre nő, Jani pedig hihetetlenül nagy hóhányó lett - mondta.
- Régen láttam már őket. Valamelyik nap arra nézek, ha nem zavarok - mondtam óvatosan.
- Édes drága Rita! - szorította meg újra a kezem. -  Mikor zavartál minket, áruld már el? - elnézően mosolygott rám. - Csak azért szólj oda előtte, tudod, nehogy úton legyek - figyelmeztetett.
- Ne aggódj. Már nem csinálom, de a szabályokat sosem felejtem el.
- Rendben van. Most mennem kell, várnak rám. Akkor majd szólj, ha felénk jársz!
- Mindenképpen, és puszilom a srácokat!
- Átadom - ölelt meg, s távozott.

Néztem, ahogyan kilép az ajtón két szekrény méretű, bőrkabátos alak társaságában. Csak miatta nem bántam meg, amit tettem. Ő jó ember. Bárcsak másokról is elmondhatnám ezt... Akik miatt oda jutottam, ahol voltam... Mind meglakolnak egyszer. Ha rájövök, ki tette ezt, meg fogja bánni, egy életre. Magamnak köszönhetem, hogy nem lett nagyobb bajom, de nekik, hogy idáig süllyedtem. A pénz nagy úr, ezt Richárd is megmondta. Az utcán élnék, ha ő nem volna. Kimentett a legnagyobb kátyúból, és ezért örökké hálás leszek. De többé nem dolgozok neki. Elég volt. Szerencse a szerencsétlenségben: elég pénzem lett ahhoz, hogy ne kelljen éheznem. Minden esetre jobban járok, ha keresek valami munkát.
Alexának könnyű. Bekerült abba a körbe, ahonnan engem kitúrtak. Interjúk, fotózások és reklámkampányok sora... Az én Lexám híres modell lett. Én pedig maradtam az a csaj, aki eljátszhatta SP szerelmét az 'Álmaink vezetnek'-ben. Élőben viszont ez a szerep továbbra is Kis Emíliáé.

Hónapok óta úgy élek, mint egy remete. Sorsomon merengek, keresem a kiutat... Hirdetéseket olvasok, önéletrajzokat küldözgetek, eddig kevés eredménnyel... Kisiklott az életem. Naphosszat csak üldögéltem otthon, míg rá nem vettem magamat, hogy lemenjek a Magicbe. Jó érzés volt bulizni, de egyedül semmi sem olyan élvezetes. Nagyon hiányzott mellőlem egy társ, hiányoztak a barátaim, hiányzott Lexa. Mindig valahol távol volt, forgatott, fotózásokra járt, s bár gyakran beszéltünk telefonon, az nem volt ugyanaz. Ha nem lett volna ez a Krisztiános hajcihő, nem kellett volna így eltávolodnunk egymástól. Történt, ami történt. Azt viszont éreztem, hogy sohasem képzelnék rólam, amit tettem. Még féltem bárkinek is elmesélni, épp eleget küzdöttem a saját lelkiismeretemmel. Nincs rá szükségem, hogy még ők is kiosszanak. Most a munkakeresés töltötte ki az életemet... S a remény, hogy egyszer minden jóra fordul. Csak győzzem kivárni.
Igen, tudom, kicsit zavaros vagyok. Még sok mindent kell magamban tisztáznom. Ha végre egyenesbe jövök, és sikerül elszámolnom önmagammal, végre jobb lesz minden. Béke, nyugalom, állás, csak ezekre vágyom most!

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2012.01.03. 15:25 mircsi55 Húha.Hát.. azt hittem,hogy végre minden jóra fordul és nem rosszra. Szegény Rita! Még mindig nem értem kivel beszélt Rita a Magicban. Talán azzal a Richárddal? Ő a volt főnöke,igaz? Elég nehéz követni az eseményeket ugrunk egy nagyot az időben aztán vissza.Remélem a következő részben minden fényre derül. Már alig várom. Ez a történet nagyon magával ragadott! **************************************** A végén majd lehet, hogy jóra fordul minden, de még nagyon-nagyon messze vagyunk attól,h vége legyen :D. Lesz még itt bonyodalom ;). De nagyon-nagyon örülök,h ennyire szeretitek, nem gondoltam volna :$ :D

2012.01.03. 13:43 Egy lány álmai Nem is tudom mit írjak, mert elég zavaros minden...  Krisztián őszinte volt, de szerintem az elején hibázott, hogy nem játszott tiszta lapokkal. Aztán ahogy ugorottunk az időben csak néztem. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy mi történt 1 hónappal előtte??? Miért kezdett egyből sírni Rita, mit tett? és ki mire volt hajlamos? Meg lelkisimeretfurdalás, büntudat... nejhézkes. Amint megszokhattad már, mindig vannak saját ötleteim egy rész eololvasása után, ez most sincs másként, de nemtudom, mert én valami nagyon rossz dologra gondolok.. na majd holnap meglátjuk. Várni fogom nagyon... **************************************** Mint mondtam, ez egy átirat, régebben kigondoltam ezeket a csavarokat, de a végére minden a helyére kerül, letisztul :D. Persze előtte még vagy 100x megfordul minden :D