- Mintha lenne bármi közöd hozzá – mondtam, és minden további nélkül be akartam menni a lakásba. SP jött utánam, nem tudtam őt kizárni sehogy sem.
- Ne menekülj, Rita! - lökte be az ajtót. - Követtelek a stúdiótól. Kinél voltál? - szegezte nekem a kérdést.
- Semmi közöd hozzá, SP! – kiáltottam rá.
- Ő a volt főnököd, igaz? - nézett rám szikrázó szemekkel. - Minek jártál nála? Hogy újabb adagot küldess Emilinek?
- Nem ő a dílere! – vágtam rá. De rögtön meg is bántam. Miért hagytam, hogy provokáljon? Ezzel elárultam magamat.
- Szóval ő az. És azt is tudod, kitől vett drogot Emili. Áruld el! - fogta könyörgőre a dolgot.
- Nem tehetem - ráztam a fejemet. - De nyugi, többé nem fog tőle kapni semmit. A főnök elintézte.
- A volt főnököd! Erről előszeretettel megfeledkezel! - mutogatott felém az ujjával.
- Nem igaz! Nem azt mondtam, hogy az én főnököm! Ne forgasd ki a szavaimat! - kértem.
- Honnan tudjam, hogy biztosan nem dolgozol már neki? – nézett a szemembe fürkészően. – Hisz’ most is hozzá rohantál!
- Mert a legjobb barátom! - vágtam rá.
- Azt hittem, ezt a posztot Alexa tölti be.
- Alexa nem volt velem, amikor padló alá kerültem! Richárd segített talpra állni! - közöltem.
- Szóval Richárdnak hívják.
Hiba, súlyos hiba.
- Nem mondok semmi többet - karba tettem a kezemet, mint egy durcás kisgyerek.
- Akkor megyek a rendőrségre – jelentette ki és elindult.
- Meg ne próbáld! – az ajtó elé álltam. Mintha bármit is tehetnék… Simán félre tudna tolni.
- És miért? – vonta fel a szemöldökét.
- Mert akkor engem megölnek, és te is veszélybe kerülsz. Ez nem vicc, SP! Ha megtudják, hogy elmondtam neked, megölnek téged is, de legfőképpen engem!
- Vagy csak a kis Richárdot véded – vágta rá. Jesszus! Ezt olyan furán mondta, mint… Mint, aki féltékeny… Atyaég! Ezt el sem hiszem… Vagy tévednék?
- Nem kis Richárd, elmúlt negyven éves, van felesége és két gyereke.
- Na, ja. Senki nem mondta, hogy attól még nem lehetsz a szeretője.
Alig mondta ki, már lendült is a kezem. Egy napon belül kétszer is eljárt. Másodjára is sikerült egy nagyobb piros foltot ejtenem valaki arcán…
- Ha nem hiszel nekem, az már a te bajod. Richárd olyan, mintha a bátyám volna. Sosem néztem rá másként. Különben is én… - Már megint! Majdnem elszóltam magamat. De inkább elharaptam a mondat végét... Krisztián az arcát simogatta, ott ahol megütöttem...
- Te mi? – nézett mélyen a szemembe. Na, ne! Ilyet nem játszunk ám!
- Semmi. Én kedvelem őt, de nem úgy. Ez a lényeg. Higgy, amit akarsz. Menj a rendőrségre. Bánom is én. Ha meg akarsz halni… - és nyitottam volna az ajtót, de lefogta a kezemet.
- Ilyen könnyen nem szabadulsz. Beszélni akarok ezzel a Richárddal.
- Ez nem ilyen egyszerű – mondtam. Most mi legyen? – Majd felhívom őt, és…
- Most hívd fel! – utasított, és nyújtotta a telefonját.
- Kösz, de van sajátom. – Előkaptam, és kikerestem a számát. Három csörgés után felvette. Elmondtam neki, hogy itt van velem SP, és meg akarja őt ismerni. Nem tettem hozzá, hogy különben megy a rendőrségre, mégis egyből belement. Aznap másodjára álltam fel a kocsimmal az ismerős felhajtóra.
- Gyertek be – nyitott egyből ajtót, csengetnünk sem kellett. – A feleségem elvitte a kicsiket a nagyihoz, mert holnap utazok. Nem szeretem, ha ilyenkor egyedül vannak - mondta.
- Mégis óvatos vagy – nyugtáztam, és leültem a nappaliban a kanapéra. SP egy fotelt választott.
- Nos, mit szeretnél tudni? – fordult felé Richárd. SP pedig kikérdezte mindenről, ami csak eszébe jutott. Persze, nagyon belső információkat nem szolgáltathatott ki Rics, s neveket sem mondott. Mégis, amikor végül távoztunk, SP elégedett arcot vágott.
- Most már hiszek neked – mondta, ahogy beült mellém. – Hogy lehet ilyen rendes emberből drogkereskedő? – csóválta a fejét.
- A pénz nagyúr, SP. És, aki egyszer belekerült, nem léphet ki.
- Te mégis megtetted – nézett rám. Igyekeztem a vezetésre koncentrálni.
- Csakis Richárdnak köszönhetem. Ha ő nincs, én még mindig kénytelen lennék ezt csinálni, pedig minden meggyőződésemmel ellenkezik.
- Amikor belekezdtél, nem ellenkezett a meggyőződéseddel? - kötötte az ebet a karóhoz.
- De igen! – kezdtem megint kicsit ingerült lenni. – Lehet, hogy neked baromira nehéz elképzelni, hogy milyen az éhezés, de én nagyon is tudom! Sok rosszra rá tud vinni. Az pedig főleg, hogy el akarják venni a tetőt a fejed fölül… Nem volt választásom. Valaki elintézte, hogy többé ne hívjanak még meghallgatásra sem. Mit tehettem volna? – vontam vállat. De, amit ezután mondott SP, attól majdnem satuféket nyomtam.
- Emili volt az – hajtotta le a fejét. - Ő intézte úgy, hogy ne hívjanak téged sehová, és elbukj a castingokon. Minden befolyását latba vetette.
Valahol mélyen éreztem, tudtam, hogy ő tehet róla. Észrevette, hogy bejön nekem SP, és el akart tüntetni a közeléből. Nos, sikerült…
- Nem tudok erre mit mondani. A kórházba viszlek. Számoljon el ő a lelkiismeretével - közöltem végül.
Odahajtottam, megálltam a parkolóban. Vártam, hogy kiszálljon.
- Te nem jössz be? – kérdezte.
- Minek? Én nem vagyok álszent - fordítottam el a fejemet.

Ahogy becsapta az ajtót, már száguldottam is haza. Égett bennem a bosszúvágy, de közben meg nem akartam lesüllyedni az ő szintjére. Otthon bekapcsoltam a tévét. Éppen a Tökéletes szerelem ment. SP játszott a gitáron egy lánynak, én meg közben majdnem elolvadtam. Nekem miért nem ad szerenádot? Ez volt az utolsó gondolatom, mielőtt elnyomott volna az álom...

Súgó 3 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2012.01.11. 08:47 mircsi55 Haliho.Nagyon jó az új részek.Végre mindenre fény derült.Emili bizti mindent letagad Spnek,de én azt hittem,ogu Sp intézte el a munka dolgit... tévedtem.Várom a kolövetkező részt!

2012.01.10. 21:29 pbarby de jó h ma is volt új rész >.<, mindennap azt várom h legyen :D általában ilyenkor este olyan jó elfoglaltság elolvasni 1-2 fejezetet :DD am naggyon nagy lett ez a rész is ;)

2012.01.10. 19:07 Moncsi21 nagyon jó lett, nem godnoltam volna h Emili intézte h ne keressék többet filmek miatt Ritát :S :) de jó lett

1