25. rész: Az utazás
2012.01.22. 14:01
"Figyelmeztetjük a 324-es számú járat utasait, hogy kezdjék meg a beszállást a D szektorban!"
- Ez nekünk szól - ugrottunk fel egyszerre Alexával. Nevetgélve indultunk el a D szektor felé, mosolyogva nyújtottuk a stewardessnek a jegyünket. Bőröndjeink már a gépen voltak. Az utastérbe csak két, közepes méretű kézitáskát vittünk. Elfoglaltuk helyünket a gépen, egy másik hölgy pezsgőt hozott nekünk.
- Ez ám az élet! - koccintottam barátnőmmel.
- Az lesz az igazi, amikor leszállunk Miamiban! - kontrázott Alexa.
- Már alig várom! Minden gondom messze száll végre! - sóhajtottam.
- Remélem, hogy nekem is.
Ekkor megszólalt a hangosbemondó:
"Elnézést kérünk utasainktól, de a gép húsz perc késéssel fog indulni. Az előző járat viharba keveredett, egy mentőjárat indult az utasok segítségére. Amíg az el nem hagyja a légteret, mi sem szállhatunk fel. Megértésüket köszönjük!"
- Na, szuper! - morgolódott Alexa.
- Nyugi! Azt a pár percet kibírjuk! Nem ezen fog múlni az életünk! - nevettem. Ha tudtam volna, hogy majdnem...
A fiúk a csajokkal éppen a híreket nézték a tévében.
- A 323-as Miamiba tartó járat egy órával ezelőtt viharba keveredett, és kényszerleszállást hajtott végre a Grand Canon felett. A mentőjárat már elindult, értesítették a helyi mentőszolgálatot is. Az utasok további állapotáról hamarosan értesítjük kedves nézőinket.
- Rita! - ugrott fel Krisztián.
- Azon utaztak? - meredt rá döbbenten Andris. SP előkapta a telefonját.
- Rita ki van kapcsolva - közölte. - Megpróbálom Alexát. Ő sem elérhető - nézett a többiekre kétségbeesetten.
- Atya ég! - Andris arcát a kezébe temetve ült vissza a fotelbe.
- Mit foglalkozol te vele? - pattant fel Nici.
- Ne légy már ilyen! - rivallt rá Lili. - Te voltál, aki rámásztál Andrisra! Ő mindig is Alexát szerette!
Így kimondva minden szó arculcsapásként hatott. Nici rámeredt a lányra. Majd körbenézett. Minden arcról azt olvasta le, hogy itt most ő a hunyó, a bűnös... S ekkor értette csak meg az egészet...
- Andris - lépett elé. - Sajnálom, amit tettem. Túlságosan is megkedveltelek. Nem szokásom, hogy ilyen erőszakos legyek valakivel. Remélem, még nem késő. Alexa él, és boldogok lesztek - ölelte meg asrácot.
- Ez szép volt tőled - mondta Lili. - Bárcsak Alexa is hallaná!
- Annyira rendes vagy, édesem! - ölelte meg kedvesét Düki.
Nici végül elment. Tudta, hogy itt már nincs több keresnivalója. Lilivel megbeszélték, hogy majd tartják a kapcsolatot. Amúgy is biztosan összefutnának, hiszen a sorozat még tart tovább...
A fiúk aggódva hívogatták ezek után a rendőrséget, a kórházakat. Felvették a kapcsolatot azzal, akivel csak tudták. De Rita és Alexa nem adtak hírt magukról.
- Hmmmmm... Remek a levegő! - szippantottam nagyot, amikor a szálloda elé értünk.
- Nem mondom, jó dolog Budapesten élni, de ez semmihez sem hasonlítható! - lelkendezett Alexa is.
- Menjünk, igyunk egy koktélt a medencénél! - invitáltam barátnőmet.
Ledobtuk a cuccainkat a szobáinkban, aztán már mentünk is. Csodálatos volt! A pálmafák, a nyugalom, hűs Margarita, és mi ketten. Próbáltam nem gondolni az elmúlt időszakra, elfelejteni minden rosszat. Még a mobilomat is otthon hagytam, kikapcsolva. Semmi kedvem nem volt azt figyelgetni, hogy vajon hívtak-e... Úgy is csak azon izgultam volna, hogy hiányzok-e Krisztiánnak. Pedig pont az a célom most, hogy elfelejtsem őt. Így tehát teljes nyugalomban élveztem a nyaralás minden percét.
- Ezt nem hiszem el! - SP fel-alá járkált, a telefon már lassan a fülére ragadt. - Folyamatosan ki van kapcsolva.
- Alexa is - mászkált vele ellentétesen Andris.
- Üljetek már le fiúk! - próbálkozott Düki. - Senkinek nem segít, ha itt idegeskedtek.
- Még az sem biztos, hogy azon a gépen voltak - mondta segítőkészen Lili. - Lehet, hogy nagyban süttetik a hasukat Miamiban, míg mi itt aggódunk.
- És, ha nem? - kérdezte SP. Erre már nem tudtak mit mondani.
következő rész->
|
úristen! nem rég kezdtem el olvasni a történetedet. és már egy ideje nincs rész. úgy gondoltam hogy írok. nagyon jól írsz és ez a történet szuper. :D