- Hát így állunk.
Emili izzó pillantásával találtam szembe magamat.
- Neked nem az elvonón kéne lenned? - pimaszkodott vele Alexa.
- Nem. Kiengedtek. Ideutaztam, mert arról értesültem, hogy a vőlegényem itt tartózkodik. Nekem pedig mellette a helyem - pöffeszkedett. Csípőre tett kézzel, nézett végig rajtunk. Krisztián lassan felé közelített...
- Emili - kezdte -, ennek már vége - rázta a fejét.
- Biztos, hogy nem. Hiszen a te gyerekedet hordom a szívem alatt - és megsimogatta a hasát. Már erősen domborodott. Elfordultam Krisztiántól, de ő elkapta a karomat, és visszafordított.
- Ne menj! - kérte esdeklőn.
Ekkor történt: Emili elindult, nekem akart támadni. Lendült a keze felém, de a következő pillanatban eltűnt. Megijedni sem volt időm... Lassított felvételként láttam, ahogy oldalra dől, majd legurul a lépcsőn. Sikítás hagyta el a számat. Alexa döbbenten meredt a groteszk módon kitekeredve fekvő lányra. Andris és SP egyszerre rohantak le. Én magamhoz térve berohantam a portáshoz, és hívtam a mentőket. A percek csigalassúsággal teltek. Szirénázás harsant... A mentőbe csak SP ült be, mi taxiba pattantunk, úgy száguldottunk a mentőautót követve. Szemem előtt újra és újra lepergett a jelenet. Ahogy tekintete szinte megölt, ahogyan elesik, és legurul... Magam előtt láttam, ahogy fekszik, kisebb vértócsa körülötte... Csak NE a babát! Vidd Istenem az én életemet, csak NE az övét! Reméltem, imáim meghallgatásra találnak...
Halál sápadtan mentünk a recepcióhoz, ahonnan egyből az intenzív osztályra irányítottak bennünket. SP ott toporgott. Amint meglátott, felém nyújtotta a kezét. Megszorítottam azt, és nem bírtam tovább. Zokogni kezdtem. Ő átölelt, a vállán sírtam tovább. Alexa leült Andris mellé. Ezúttal hagyta, hogy a srác átkarolja őt, de csak meredt a semmibe. Az órák lassan teltek. Én hol sírtam, hol Krisz vállára borulva ültem. Alexa továbbra is nézett, Andris a kezét fogta, de arra sem reagált. Egyszer csak Lili és Düki tűnt fel.
- Nem tudtuk, hol vagytok - szólt rekedten Lili. - A portás árulta el, hogy a kórházba jöttetek. Mi történt?
Újra elsírtam magamat. Alexa válaszolt.
- Emili legurult a lépcsőn. Az életéért küzdenek.
- És a baba? - érdeklődött Düki.
- Nem tudjuk - csóválta a fejét Alexa. Kinyílt az ajtó. Egy nővér lépett ki, kezében fehér valamibe bugyolált, szuszogó dolgot tartott...
- Elnézést! - pattantam fel. - Ő a baba? - mutattam a kis csomagra. A nővér félrehúzta kicsit az anyagot. Egy nagyon apró lényt pillantottam meg, aki alig lélegzett. Összeszorult a szívem, de már nyugodtabb voltam.
- A koraszülött osztályra kell vinnem. Ott megnézhetik bármikor - mondta, majd elsietett.
- Tehát él! És Emili? - érdeklődtem, de mintha meg sem hallotta volna.
Még legalább két órát ültünk a váróban. Közben Krisz egyszer elment megnézni a babát. Csodával határos módon szépen lélegzett, nyugodtan aludt. Rendkívül aprócska volt, de az orvosok szerint a fél év alatt kifejlődtek rendesen a szervei, csak picik. Már nem tudtam sírni. Nem volt kiért. Persze, sajnáltam Emilit is, de jobban bántott volna, ha a Krisztiánnal közös kicsinyüket elveszítik... Mégiscsak egy új élet.
- Krisztián Éder? - lépett ki az orvos. Ő egyből felugrott. - Sajnálom.
Ennyit mondott, de én tudtam, hogy mindez mit jelent. A testileg teljesen kimerült, elvonóról alig szabadult Emili szervezete feladta a küzdelmet. SP letörten hívta fel volt menyasszonya szüleit. Emili testét levitték az alagsorba. A többiekkel visszamentünk a szállodába. Lezuhanyoztunk, és próbáltunk valamit enni. Délután négy óra múlt...

- Nem tudok mit mondani srácok - kezdte Alexa. - Csak annyit, hogy halandók vagyunk mind. Akármit is hiszünk magunkról.
- Ürességet érzek - mondta Lili, aki meredten nézte a levesét. - Sosem szerettem őt, de ezt nem kívántam neki - rázta a fejét.
- Én sem - mondtam. - Úgy érzem, hibás vagyok...
- Ne kezdd ezt! - hurrogott le Andris. -  Senki sem hibáztatható azért, ami történt. Maximum Emili. Terhesen utazgat, drogozik, és még idegeskedik is. Csúnya lenne azt mondani, hogy megérdemelte. De csakis az ő hibája mindez - állította konokul.
- Engem már csak az érdekel, hogyan lehetséges, hogy Krisztiántól volt terhes - kotyogott közbe Düki. Mindannyian meglepődve néztünk rá. - Erre senki sem gondolt? Elvileg Emili karizmatikus keresztény volt. Ők nem közösülhetnek házasság előtt.
- Talán... Egyszer részegen... - morfondíroztam.
- Aha. Akkor sem értem... Nekem valami nem stimmel - rázta a fejét Düki.
- Szeplőtlen fogantatás - vonta meg a vállát Alexa. Akaratlanul is felnevettem.
- Lesz rá egy nagyon egyszerű magyarázat - jelentettem ki.

Másnap bementem a kórházba, megnézni a kicsit, aki végül is a Mária nevet kapta. Nagyon édes volt, mint egy normális baba, csak sokkal kisebb. Egyszer csak egy férfi állt meg mellettem.
- Milyen sok kis csöppség! Köztük van az enyém is. - mondta lelkesen.
- Igazán? És melyik az? - kérdeztem kedvesen.
- Most eteti a nővérke - és Mária felé mutatott. Állam a földig hullott.
- De hát ő... Krisztián Éder lánya!
- Tévedés. Az a kislány Kis Emília és az én gyermekem. Vad János vagyok - nyújtott kezet.

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2012.01.31. 14:20 egy lány álmai Szia. Hát eleget kell, hogy tegyek a kérésedre, így kapsz hideget és meleget is :-) Nekem túl kapkodósnak tűnik, vagyis, hogy minden hirtelen és gyorsan, néhol zavarosan történik... Meglepődtem azon is, hogy meghalt Emili, bár kicsit sajnálom, de jobb lesz így mindenkinek. Aztán a találgatások, hogy kitől lehet a gyerek vicces volt, hiszen ha nem történt volna köztük testiség, akkor Krisz nem hitte volna el azt, hogy gyereke lesz. Ezen jót mosolyogtam. Viszont alapból tetszett a rész, végre történt egy nagy változás, ami jelentheti azt, hogy végre Rita és Sp boldogak lehetnek együtt... Várom a fejleményekét és Krisztián reakcióját, amikor kiderül a dolog :-) remélem holnap is hamar hozol részt. ******************************************************* Nem véletlenül pörgettem fel kicsit az eseményeket ;)

2012.01.31. 12:17 Moncsi21 nem semmi, nagyon jó lett erre nem számítottam volna h nem is a Krisztián lánya :S de nagyon jó lett az új rész :D