33. rész: Minden rendbe jön?
Redzsii 2012.02.17. 10:37
- Természetesen SP, András és Düki... Hogy én milyen mázlista vagyok! Ha valami meglepetés ér, akkor vagy ágyban fekszek, vagy éppen széken ülök. Ezúttal egy kerek, karfákkal ellátott ülőalkalmatosság mentett meg attól, hogy elájuljak. A karfába kapaszkodva meredtem a forgatókönyvre. Próbáltam nyugodt maradni. Vajon tényleg Britney ötlete volt, hogy szerepeljek? Vagy talán Krisztiánék intézték úgy, hogy én is benne legyek? A válasz hamar érkezett... - Szóval nem tudtad, hogy benne lesznek? De hát én azt hittem, jóban vagytok. Azért is gondoltam, hogy meghívlak - értetlenkedett. - Jóban vagyunk... Tehát tényleg a te ötleted volt? - sandítottam rá. - Igen. Ki másé? - kezdett kicsit megsértődni. - Azt hittem, jó ötlet. - Teljesen - igyekeztem megnyugtatni. Még mosolyt is sikerült az arcomra erőltetni. Miután Laci elkészült az énekesnő sminkjével, engem is kezelésbe vett. Sápadtá tette az arcomat, erősen kihúzta a szememet. A díszlet már a helyére került. A fiúk még sehol sem voltak, amikor én már egy ágyban feküdtem, magzatpózba kuporodva, és néztem ki a fejemből. Nem volt nehéz ezt eljátszani. Tényleg nagyon össze voltam zavarodva. Miközben Britney egy távolabbi székről a kamerába énekelt, én pedig csak feküdtem az ágyon, arra gondoltam, hogy talán még sincsenek véletlenek. "Mindennek oka van, ami történik velünk." S ekkor egy mosoly villant, egy kék szempár rám nézett... Zord arckifejezésem hirtelen megenyhült, vigyorba fordult... - Állj! - kiáltott a rendező. - Rita! Mi ez? Neked komoran kellene feküdnöd - háborgott. - Elnézést. Csak most érkeztek meg... - kezdtem, de szinte kii se mondtam, máris két nő rohant felém, majd letepertek, és együtt fetrengtünk az ágyban, egymást ölelve... Kívülről nézve nagyon érdekes lehetett... - Mi van itt? Forgatnánk! - ordibált a rendező. Britney csak nevetett, aztán felvilágosította emberünket, hogy kik is zavarták meg a munkát. Megenyhülve adott nekünk néhány percet. - Úgy hiányoztál! - szorított Alexa. - Tegnap nem jöttél msnre! El se tudtam képzelni, mi lett veled. Aztán ma reggel mondták a fiúk, hogy jövünk haza. Nem hiszem el, hogy te is itt vagy! - lelkendezett. - Ti sem tudtátok? - néztem csodálkozva. Vicces volt a helyzet... - Nem! - Lili a fiúkra sandított. Düki úgy tett, mintha valami érdekeset talált volna a földön. Andris azonnal hátat fordított, és elindult a mosdó felé. Krisztián pedig fütyörészve nézte a plafont. - Ti kiterveltétek az egészet! - ugrott fel Alexa. - Csak jót akartunk! - mondta egyből Düki. - Gondoltuk, kellemes meglepetés lesz. Azt mondjuk nem tudtuk, hogy Rita itt lesz, legalábbis... Szóval... - Ma reggel hívtak minket, hogy Rita is szerepelni fog - vallotta be Krisz -, de nem akartuk elkotyogni. - Jó, elnézzük nektek - simult Lili Dükihez. - A magad nevében beszélj - tette karba a kezét Alexa. - Minden jó szándék ellenére is kicsit aljas húzás volt. - Na, elég lesz a durcizásból! Mássz le az ágyról! - utasítottam. - Nekem itt dolgoznom kell. - Ó, tényleg, futunk! - kapcsolt SP is, és beálltak a saját helyükre. Sötét háttér előtt táncoltak, hátulról megvilágítva, szinte csak a körvonalaik látszódtak. Miután végre elkészültünk az "ágyjelenettel", Brit és én a fiúk között bolyongva keresgéltünk... Mintha csak fák közt kutatnánk. Érdekes volt az egész. Az utolsó jelenetekben már csak Britney látszott, ahogyan magányosan, elveszetten, emlékek nélkül énekel a semmi közepén...
A nap végére nagyon elfáradtunk mindannyian. - Mennem kell. A fiaim már várnak otthon. Köszönöm, hogy eljöttetek. Nagyon örültem! - fogott kezet mindenkivel Britney. Lassan mi is szedelőzködtünk. - Ilyen nap után szeretnék elterülni egy kád meleg vízben, amiben fürdősó van... - merengett Alexa. - Kívánságod számomra parancs! - humorizált Andris, majd átkarolták egymást. Lili természetesen Dükivel kézen fogva távozott. Kezdtem kicsit zavarba jönni. Úgy álltunk ott Krisztiánnal, mint akiket odaszegeztek. - Na, mi lesz már! Fogd meg a kezét, aztán menjünk! - szólt ránk Alexa a kezünket egymásba téve. Képzeltem csak vagy tényleg áramütés ért? Még sosem éreztem így kezemben a kezét. Ez valami nagyon új volt. Teljesen megilletődve indultunk el a kocsihoz. Hazafelé úton is ugyanez ment. Tisztára kamasznak éreztem magamat, mint aki csak most ismeri meg az igazi szerelmet. A lakásomhoz érve: - Nem tudok mit mondani - nézett rám. - Én sem - mosolyogtam. - Akkor csókoljátok meg egymást, hadd haladjunk! - kiáltott ide Alexa. Egymás szemébe néztünk. Közeledett az ajkunk. Megéreztem száját az enyémen, és olvadni kezdtem. Rövid ideig tartott ugyan, én mégis végtelennek éreztem. Mámorosan mentem be a lakásba. Az üzenetrögzítőm villogott. - Rob vagyok. Kérlek, holnap először az irodámba gyere. Baj van.
következő rész->
|
Nagyon jó lett :D