34. rész: Semmi sem olyan egyszerű, mint elsőre látszik...
Redzsii 2012.02.19. 13:50
- Mi a baj? - léptem be félve Róberthez. Remegő lábakkal ültem le.
- Gina új állást kapott, Miamiban - közölte olyan fejjel, mintha valaki meghalt volna.
Majdnem felugrottam. Nem vagyok kirúgva? Nem tesznek át irodistának? Semmi rossz, legalábbis rám nézve... Kezdeti örömöm után igyekeztem Róbert problémájára figyelni.
- Annyira jó az a meló? - kérdeztem.
- Nagyon. Dupla fizetés, magasabb pozíció. Én viszont nem mehetek. Ide köt a munkám, minden. Mit tegyek?
- Fogalmam sincs, Rob - ráztam a fejemet. - Tanácstalan vagyok én is.
- Az meg biztosan nem fog menni, hogy távkapcsolatot tartsunk fent. Tudod, hogy milyen Miami. Megbolondítja az embert. Véletlen csókok a tengerparton... - utalgatott. Közel álltam hozzá, hogy fejbe vágjam, nemérdekelt, hogy a főnököm...
- Azt hittem, válságban vagy, erre itt célozgatsz - nevettem fel végül.
- A válság nagy. Csak próbáltam érzékeltetni, hogy milyen nehéz a helyzetem - tárta szét a karját.
- Figyelj, ezt neked kell tudni. Ha bízol benne...
- De ez nem csak a bizalomról szól. Te is Krisztiánt szereted, mégis csókolóztunk...
- Persze, viszont én akkor nem jártam vele - mondtam, mire egy ajtó csapódott. Mindketten felpattantunk, és kirohantunk, hogy megnézzük, mi volt ez. Kriszt láttam a kocsija felé sietni. Utána futottam.
- Krisztián! - lihegtem, amikor beértem. - Hát te?
- Ne tedd az ártatlant Rita! Mióta van viszonyod a főnököddel? Meddig akartál még hülyét csinálni belőlem? - dühöngött.
- Nem nézlek hülyének Krisz! - fogtam meg akarját, de egyből elrántotta. - Nincsen köztünk semmi! Miamiban összefutottunk, és hát... De mi akkor nem voltunk együtt, sőt! Úgy tudtam, hogy Emili gyereket vár tőled!
- Akkor miért nem lehetett elmondani? Talán mert jelent neked valamit ez az egész?! - találgatott.
- Semmit sem jelent! Sosem jelentett! Én téged szeretlek! - estem kétségbe.
- Meséld annak, aki még hisz neked! - azzal bepattant a kocsiba.
- Éder Krisztián! Ne játszd itt a mártírt, amikor te a menyasszonyodat is eltitkoltad előlem! - próbáltam túlkiabálni a motor hangját. - Ne menj el, beszéljük meg normálisan! - toppantottam.
- Nem hallok semmit, biztosan csak a szél! - vágta oda, és elhajtott. Addigra ért ki Rob.
- Elment.
Egy ideig néztem magam elé, majd kitört belőlem a sírás. Róbert át akart ölelni, de inkább befutottam az irodámba. Magamra zártam az ajtót, és keservesen zokogtam. Nem hiszem el! Mikor már minden rendben volna! Még csak lehetőségem se volt elmondani...
"Hozzád vagyok kötve, ragasztva, forrasztva, feloldhatatlanul, széttéphetetlenül. És ez a szerelem, ami bennem él, független mindentől, mindentől, amit te teszel; ez van, létezik és él, és nem fog megszűnni, nem fog elmúlni, mert hatalmas, örök és csodálatos, mint a világ."
Ara Rauch idézete teljesen a szívemből szól. Itthon ülök, emésztem magamat. Mit szúrtam el már megint? Mertem kicsit kalandozni szingliként egy nyaralás alkalmával, és máris én vagyok a szemét. Bezzeg ő eltitkolta a menyasszonyát előlem, de az nem volt baj... Kopogás riasztott fel a gondolataimból.
- Cső csaj - köszönt Alexa, és belépett. - Mesélj, mi volt ez a mai? Krisz úgy ment haza, mint egy idegbajos! - ült le.
- Mi lett volna? Róbert elpanaszolta, hogy Gina Miamiba megy, mert jobb munkát ajánlottak neki. Aztán előhozta, hogy Miami mennyire megbolondítja az embert, hiszen ott mi is smároltunk, pedig... - sóhajtottam. - No, és ezt hallotta meg SP - meséltem.
- De marha ez az ember! - csapott a fejére barátnőm. - Róbertet sem értem, minek hozta fel... Te meg elmesélhetted volna ezt Krisztiánnak!
- Látom, sorra vettél mindenkit. - kezdtem kicsit begurulni. - Figyelj, nem tartottam fontosnak. Egyrészt az kaland volt, egy nagy semmi. Másrészt számomra Róbert sosem jelentett többet egy barátnál.
- És ezt miért nem mondtad meg neki? - kérdezte Alexa.
- Mert nem hagyta! - háborogtam. - Mondtam, hogy várjon, beszéljük meg. Erre elhajtott. Most mit tegyek?
- Keresd fel - javasolta.
- Most én rohangáljak utána, mert ő minden kis apróság miatt felkapja a vizet? - ugrottam fel, majd járkálni kezdtem.
- Ezúttal neked kéne lépned.
- Ezúttal? Ő mikor lépett? - álltam meg hirtelen.
- Utánad ment Miamiba!
- Jézusom, hogy oda ne rohanjak! - emeltem égnek a kezeimet.
- Ne légy makacs, Rita! Állj elé, mondd el, mi volt, aztán boruljatok egymás nyakába! Unalmas már ez a huzavona köztetek!
- Áhh, nem, ez nem az én stílusom - ültem vissza. - Eleget futottam már utána. Különben is, ha ő így bízik bennem... A múltkor is csak megölelt Rob, amiért jól sikerült az első adás, de Krisz egyből felkapta a vizet. Nekem nem kell ilyen féltékenykedő pasi - makacskodtam.
- Te tudod, Rita. Én egyben biztos vagyok: nagy marhák vagytok mindketten.
Majd felállt és kisétált az ajtón.
következő rész->
|
Ezt nem hiszem el, direkt csinálods ? :D am jó lett, csak kár h meghallotta :S