|
35. rész: Szivárványos ég alatt...
Redzsii 2012.02.20. 11:03
Istenem, de gyönyörű! Mindig, amikor itt vagyok a tónál, elfog valami nagyon nyugodt, földöntúli érzés. Most is, ahogy állok a parton, nézem az apró hullámokat, úgy érzem, minden gondom tovaszáll. Nagy levegőt veszek, beszívom a tó friss illatát. Hallgatom a nád suhogását. Figyelem a vadkacsákat, akik úszni tanítják kicsinyeiket. Belegondolok, hogy milyen volna, ha én tanítanám úszni a saját gyerekeimet. Olyan messzi, távoli dolognak tűnik... Ha már a távoli dolgoknál tartunk... Furcsa zaj üti meg a fülemet. Motorzúgás? Itt? De ki...? S ekkor elhal a hang. Kicsit még nézelődöm abba az irányba, ahonnan hallani véltem a motort, majd visszafordulok a tó felé. Apró kavicsokat kezdekel dobálni bele, miközben ismét elengedem magam, és lassan a távolba kúszik a tekintetem. Hirtelen sötétség borul rám. Két kéz fogja be a szemeimet.
- Na, ki vagyok?
- Ezt nem hiszem el! - fordultam meg, s Krisz csillogó, kék szemeibe néztem.
- Nem találtalak otthon. Gondoltam, hogy akkor csak itt lehetsz - ült le mellém.
Képtelen voltam bármit is mondani. A szívem úgy vert, mint egy légkalapács. Féltem, hogy ő is meghallja, de valahol szerettem volna... Csak álltunk egymással szemben. Nem akartam elengedni a tekintetét. Nem akartam, hogy elillanjon a varázs, mint oly' sokszor. Egyszerűen vele akartam lenni, örökké, ugyanígy...
- Sajnálom...
- Ne kezdd el! - tettem az ujjamat a szájára. - Zárjunk le mindent, ami a múlthoz tartozik.
- Én is ezt szeretném. Ezért kerestelek meg. És el akarom mondani, hogy neked volt igazad. Mindig, mindenben - hadarta.
- Ne túlozz már! - nevettem. - Azért én sem vagyok egyszerű eset.
- Igaz. Mégis, én így szeretlek! - S megcsókolt. Hosszan, szenvedélyesen. Mintha évek óta erre vártunk volna. Öleltük egymást, csendben, a tó partján és csak csókolóztunk. Hagytam, hogy átjárjon a boldogság érzése, ami annyira kijárt már nekem. Amikor kicsit elhúzódtunk egymáshoz, ledőltünk a fűbe.
- Annyi minden történt. Azt hittem, hogy mi már többé nem leszünk együtt - vallottam be.
- Én inkább féltem tőle - pirult el kicsit. Ilyenkor olyan imádnivalóan kisfiús tud lenni! - Nem akarlak többé elveszíteni, Rita! - fogta szorosabban a kezem, mintha félne, hogy hirtelen eltünök. - Tudom, hogy sok hibát követtem el. Titkolóztam. Annyira új, ismeretlen volt, amit irántad éreztem. Azt hittem, számomra Emili az igazi, ezért is jegyeztem el. Aztán jöttél te. Sosem felejtem el az első napot, amikor egymásra néztünk, és én elvesztem. Viszont nem tudtam, hogyan kezeljem ezt az új helyzetet - mesélte továbbra is vöröslő fejjel.
- Jobb ötleted is lehetett volna - húztam el a számat. - Legalább te mondtad volna el, hogy...
- Tudom - szakított félbe ismét. - Ha újra kezdhetném, biztosan sok mindent másképpen csinálnék már.
- Nem számít. Az a lényeg, hogy most együtt vagyunk! Te vagy számomra a tökéletes pasi! - öleltem át. Tudtam, hogy innentől csupa jó dolog vár rám.
Három évvel az első személyes találkozásunk után vagyunk. Krisz és én boldogan élünk együtt Jamallal, a kiskutyámmal. Andris és Alexa az esküvőjüket tervezik. Lilivel együtt leszünk koszorúslányok. Düki egyelőre csak élvezi, hogy kedvesével lehet.
Gina és Robert szakítottak. A lány túl jónak találta az állást, amit ajánlottak neki Miamiban. De Cintia igen gyorsan megvigasztalta a mi Robunkat!
János és Mária legalább havonta meglátogatnak. Mi néha felhívjuk őket. Krisz imádja a kicsit. Végül is, ő lett a keresztapja! Én pedig vállaltam a keresztanyaságot.
Richárd és Erik még legalább 20 évig börtönben lesznek. Jani és Juli gyakran felhívnak, de csak én megyek hozzájuk. Az édesanyjuk szerencsére nem omlott össze a történtek után. Azt mondta, ha Rics kiszabadul, ott folytatják, ahol abbahagyták.
Nici óriási karriert futott be. Jelölték a legjobb főszereplő kategóriában az Emmy-n, és meg is kapta. Most egy Oscar-díjra jelölt filmben játsza a főhőst. Drukkolunk, hogy ismét díjat kapjon az alakításáért! Határ a csillagos ég... A bátyja továbbra is Olaszországban van, dolgozik, éli világát. Agglegény, és ezen nem is akar változtatni.
Klau lett a producere annak a filmnek, amiben Nici játszik most. Tehát az ő élete is sínen van.
Emili szülei még mindig egyetlen lányukat gyászolják. Az unokájukról hallani sem akarnak. Számukra Mária nem létezik, Jánosnak pedig sosem volt köze az ő kicsikéjükhöz.
Itt ér véget az elbeszélésem. Egy rögös út során kialakult szerelmet Írtam le nektek. Megismerhettetek belőle engem, a barátaimat, akiket ismerek és szeretek. Remélem, nem untattalak titeket! Kívánom, hogy nektek is kisüssön a Nap a vihar után, s lássátok meg akkor is a szivárványt, amikor borús az ég!
Sziasztok!
Rita
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia.
Megleptél... :-)
Nagyon szerettem ezt a történetet is, sajnálom, hogy vége lett, viszont nagyon örülök, hogy végre összejöttek!!!
Legközelebb olyan jó lenne egy igazi szerelmes történet, olyan kiváncsi lennék a gondolataidra, hogy hogyan írod le ezeket a szerelmes pillanatokat bővebben, akár több részen keresztül.... na jó, ez csak egy kivánság volt a részemről.
Nagyon várom a következő átíratot is :-)
Gratulálok a történethez, megint sikerült valami különlegeset alkotnod! :-)