|
1. rész: Ott kezdődött, hogy elhagytál...
Redzsii 2012.03.06. 22:13
A történetben van egy két évet felölelő ugrás. A kezdetekben diákként dolgozó, jó tanuló Jula, rémes kapcsolaton van túl, melyet szeretne elfelejteni... Ekkor lép életébe Tamás, akit sokan csak Fluorként ismernek. Megszeretik egymást, de aztán az élet közbeszól... Fluor barátnőjeként sok minden nehezedik hősünk vállára, amiket nem bír idegekkel... Naplóját eldobva próbál új életet kezdeni. Majd eltelik az a bizonyos két év, és a napló újra kinyílik...
Tudom, nagyon hirtelen tűntem el. És eltelt egy kis idő is azóta...
Közel két év... Annyi minden történt velem, hogy alig bírom számba venni őket... De azért megpróbálom!
A 2007-es szilveszter jól sikerült. Házibulit csaptunk. Ott volt mindenki, aki számít, csodás este volt. Persze másnap igen nehezen keltem fel. Még jó, hogy egész hétre "szabadságot" vettem ki.
A félévi átlagom egész jó lett, a suli továbbra is sikeresen ment. A tavasz nem sok jót hozott nekem. Megismerkedtem egy sráccal, jártunk pár hétig, de nem éreztem a szikrákat... Ezzel a sráccal nem sikerült szépen szakítani... Ordibált velem, hogy csak játszottam vele, az érzéseivel és különben is, ki vagyok én, mit képzelek magamról, blablabla... Meguntam, ott akartam hagyni, mire belekapaszkodott a karomba. Iszonyú erősen szorította, azt hittem, eltöri a csontomat. Ekkor már nekem is elszállt az agyam, ordibálni kezdtem, hogy lehet ilyen bunkó, mikor én őszinte vagyok vele. Különben sem ígértem neki sírig tartó szerelmet!! Nem fogjátok elhinni, hogy erre mit tett! Felpofozott! Engem! Egy nagy piros folt éktelenkedett még fél óra múlva is az arcomon... Hazajöttem, és tesóm meglátta... Iszonyú balhét csapott! Alig tudtam leállítani, hogy ne verje meg. Másnap hívott, hogy bocsássak meg, nem úgy gondolta... Végig sem hallgattam, kinyomtam a telefont, msnen letiltottam és kész.
Nyáron külföldön voltam dolgozni. Egy ausztriai szállodában takarítottam. Jó meló volt, tetszett és jó sokat fizettek. Hazajöttem, a felét kb. elköltöttem. Felújítottam a ruhatáramat: új táska, pár farmer, fölső, pulcsi, stb. Vettem egy olyan fullos mobiltelefont, hogy mutogatni se mertem, nehogy kikapják a kezemből. A többit félreraktam arra, amire mindig is vágytam...
Mondtam már, hogy jelenleg honnan írok? Pesten vagyok, egy cégnél, a saját irodámban. Miután elvégeztem a sulit, még a nyáron kasszáztam, de aztán jött egy lehetőség... Azt hittem ilyen sosem lesz. Én, aki mindig kis lúzer voltam, sokszor lenéztek, még takarítottam is, hogy legyen pénzem... Most egy multicégnél melózok, sőt, ez sokkal inkább szórakozás, mint meló. Van, hogy csak ülök egész nap, felügyelem a dolgokat. Persze voltak már keményebb napok is, amikor éjfél körül értem haza, de reggel hatkor már benn voltam. Nem egyszerű ez, de ilyen fizetés mellett megéri.
Picit még visszamennék a múltba. Próbálom tényleg a leglényegesebb dolgokat kiemelni. Szóval, a tavalyi évben a nyári munkám volt a legizgisebb. Szerelmi életem romokban. Tomiról már kb. másfél éve alig hallok. Néha úgy érzem, nem is volt igaz, ami köztünk történt... Tavaly, egy hideg február 14-ei napon sikerült újra találkoznunk! Megvolt a villámcsapás, minden... Aztán többet nem láttam. Akkor és ott úgy éreztem, hogy valójában végig csak ennyit akart, egy estére megkapni, és kész. Nem értettem, hogy lehet valakit ennyire félreismerni... Ezért jöttem össze Bandival tavasszal... Aztán május környékén újra hallottam Tomiról. Balesete volt. Kórházban ápolták. Az arcán kívül szinte mindenét összetörte... Rohadt fellépések!! Én csak azt nem értettem, hogy miért nem szólt nekem?
"- Kórház... kórházban?
- Igen, ja, ott...
- És miért nem szóltál?! Azt se tudtam...
- Tudom. Hajszálon múlt az életem...
- Értem. Ha meghaltál volna, arról hamarabb értesülök...
- Ne mond ezt!!!
- Hát mit mondjak?? Figyelj, eljöttél hozzám, együtt töltöttünk egy szép napot, egy csodás estét... Aztán eltűntél!!! Hogy tehetted ezt velem?!
- Ne haragudj, kicsim! Én csak...
- Ne hívj kicsimnek! Kímélni akartál, igaz?! Arra nem gondoltál, hogy erős vagyok és melletted akartam volna lenni? Tudod, mit? Húzz a fenébe, nélküled is elég zűrös az életem!"
Egy hétig sírtam utána. De aztán talpra álltam. Azóta sem volt barátom, de nem is érdekel. Kicsit úgy érzem magamat, mint Carrey Bradshow, a Szex és New York-ból. Azzal a különbséggel, hogy én nem újságíró vagyok. De itt vagyok 23 évesen, szingliként... Nem mondom, hogy így is maradok, de még ki tudja...
Még nem meséltem az itteni életemről. Nos, Pest, mint tudjuk, egy nagyváros. Mit mondjak, nem egy Bécs (ott voltam szobalány). De jó hely azért. Sikerült szép környéken lakást kivennem. A tavaly nyárról félretett pénzem, és az idei nyár verejtékezése megtette a hatását. Kis aranyos, második emeleti, két szobás lakásom van. Az egyik szobában alszok, a másikban dolgozok. Direkt így osztottam el, mert különben sosem pihennék. Nincs is itt ágy, hogy mindenképpen át kelljen mennem aludni... És ahogy ismerem magamat, utána már lusta vagyok átjönni ide.
Csendesen, nyugodtan, anyagi biztonságban telnek a napjaim. Havonta küldök haza pénzt, igaz, még csak most küldtem először, de így tervezem. Sajnos nem voltam otthon nyár óta. Vagyis nem akartam időt szakítani rá. Majd hónap vége felé megyek, azért elsején szeretnék kimenni a temetőbe, ahogy mindig. De most, hogy itt vagyok Pesten, legalább az itt eltemetett rokonokhoz is kimehetek.
Képzeljétek, van egy kiskutyám! Annyira kis édes! Bolyhoskának hívják. Tudjátok, a Harry Potterben volt egy háromfejű kutya... Az én Bolyhoskám nem háromfejű. Nagyon kis helyes feje van. Egyéb iránt szálkás szőrű tacskó. És imádom. Szinte minden álmom teljesült!
Jó érzés, hogy teljes mértékben a magam ura lehetek. A cégnél is. Ritkán kell kikérnem az igazgató véleményét, megvannak velem elégedve. Sosem hittem volna, hogy kiskosztümös nő lesz belőlem... Óh, igen. Az irodám.
Szép környéken van, az ötödik emeleten. Még jó, hogy a nyárnak vége, különben erőteljesen izzítanánk a klímát. Csendes helyen dolgozunk, a közelben több kifőzde, Meki, üzletek, stb vannak. Én azért néha maradok a Happy Meal menünél... Na, jó, most aztán gyerekesnek tűnhetek... Egy Harry Potter szereplőről nevezem el a kutyámat, a Mekiben meg Happy Mealt- kérek... De nem tehetek róla! A komoly kis életembe vinni kell némi gyerekességet... És imádom a kis kütyüket! Na, meg a Harry Pottert! Hamarosan lesz a Halál Ereklyéinek premierje... Ó, tavaly Bécsben néztem a Félvér Herceget! Az ottani volt főnököm szerzett jegyeket! Jobban örültem volna Londonnak, mert akkor láthattam volna a színészeket is... De idén irány London! A közvetlen munkatársaim tök hülyének néznek a mániám miatt. Pedig ezt már nem fogom kinőni... Az irodám falán egy hatalmas Félvér Herceg moziplakát figyel... Még a tavalyi bécsi premieren szereztem. Olyan jó érzés volt! Gondoltam, legyen együtt a két dolog, amit imádok: a munkám és a Harry Potter.
Amúgy ne higgyétek, hogy a szerelemről teljesen letettem. Van az irodánkban is helyes srác bőven. Az egyik, Krisztián, nagyon megtetszett. Olyan kis édes a stílusa, és mindig megnevettet. Persze ő piszkál a legjobban a mániám miatt. De aztán valamelyik nap megláttam a kezét... Miért is nem figyeltem meg hamarabb? Hogy kerülhette el a figyelmemet?? Hiszen ott fénylik... Igen, kitalálhattátok. Egy arany karikagyűrű. Bizony. Krisz nős. Hogy is hihettem, hogy egy ilyen édes pasi még szabad?? Arájával, Szaszával már két éve házasok. Jó nekik. Egyenlőre gyerek még nincs útban, de úgy vannak vele, hogy addig élvezik a közös éveket, amíg lehet. Én meg itt maradok pártában...
Na, jó nem akarom sajnáltatni magamat. Szép életem van, és biztosan meg fogom találni a nagy Őt! Valahol, valamikor...
Tegnap nehéz napunk volt különben. Ilyenkor tudom átkozni a számítógépes rendszereket! Nesze neked tűzfal és vírusirtó! Egy alattomos víruska belopózott a szerverünkre és hazavágta az egész rendszert. Azt hittem, vért izzadok, mire mindent rendbe hoztam. Hetek munkája veszett volna el... Még jó, hogy általában csinálok biztonsági mentést, amit átteszek a laptopomra. Így sok bosszúságtól mentettem meg magamat. A többiek már nem voltak ilyen "könnyű" helyzetben... De mindenből tanul az ember fia, főleg, ha lány... És végül helyre hoztuk a dolgokat, úgyhogy no problem.
Ma este megyünk Krisszel bulizni. Csodálkoztam, hogy Szasza elengedi. Bár eddig csak kétszer találkoztam vele, nekem az jött le, hogy féltékenykedő típus... Amikor először jött be az irodába, és meglátott minket vele... Én az asztalon ülve, igencsak merészen felsliccelt miniszoknyában hajolok a széken ülő férfihoz és épp fogom a kezét... Nehéz is lett volna, nem félreérteni, pedig nem történt semmi. Csupán pont elvesztettem az egyensúlyomat az asztalon ülve, és belekapaszkodtam Krisztiánba. Csak ennyi volt, de ha szemmel ölni lehetett volna, én már halott lennék. Akkor elmagyaráztuk neki a dolgot.
A másik alkalommal én ültem a széken, keresztbe tett lábakkal, Krisz meg éppen térdelt le, mivel elejtette az fotókat, amiket éppen akkor hozott nekem... Azt hittem, meghalok, amikor Szasza belépett... És megint magyarázkodni kellett... Ezek alapján nem gondoltam volna, hogy Kriszt "elengedi" velem bulizni.
Két óra múlva indulunk, ha minden igaz. Én pasizni megyek, ő meg valami haverjával találkozik ott.
Kíváncsi leszek. Amióta itt vagyok, Pesten, még nem voltam bulizni. Jó, kicsit beültünk egy cukrászdába, vagy pubba munka után, de ezen kívül... Most megyek először táncolni. Már hiányzott is.
Megyek, és készülődök, csábítónak kell lennem.
hajnalban,miután hazaértem:
Ezt le kell írnom, még most, frissiben, amíg el nem felejtem! Habár igencsak felejthetetlen volt!
Krisztián majdnem pontosan érkezett. Na, jó, azt az egy percet elnézem neki, amivel korábban jött... Valami eszméletlen helyre vitt! Dreamworld a neve. El se hittem, amikor beléptem! Valami furcsa érzés tört rám. Mintha már jártam volna ott, de ezt lehetetlennek tartottam, mivel sosem jártam Pestre szórakozni. De mégis... Az asztaloknál sejtelmes fények, minden asztalnál más, és mégsem tűnt olyan tarka-barka, színes összevisszaságnak az egész... A falak szépen visszaadták a lámpák fényét. Minden kis asztalnál négy szék, kipárnázva, az asztalkán pici virágcsokor, persze teljesen friss, isteni illata volt... Hát itt vétek rágyújtani... Mikor ezt hangosan kimondtam, Krisz felvilágosított, hogy itt nem is lehet, csak a másik teremben, ami fent van... Ötven lépcsőfok vezetett fel (megszámoltam, mert én még ilyet nem is láttam). Egy zárt, de jól szellőző helyiségbe jutottunk. Ugyanaz a hangulatvilágítás, megspékelve egy nagy tánctérrel, ahol cikáztak a derbik és a strobik... A koktélbár uw csővel volt megvilágítva, kicsit vicces volt, amikor egymásra mosolyogtunk a pultos sráccal. Egy vodkanarancs kezdésnek, aztán málnás fütyülős... De azzal gyorsan le is álltam, nem akartam, hogy a végén Krisznek kelljen hazavinnie, valami helyes lovag helyett. Aztán csörgött a telója.
"- Csőőőő!:) - Jaja, itt vagyunk fent! - Gyere nyugodtan!:) - Nem, nem is ronda... Na állj le és gyere fel!"- azzal letette.
"- Ez mi volt?
- Kicsit meséltem haveromnak rólad... Hogy milyen kis csinos vagy. Ő meg olyan régen van egyedül, és...
- Jó nem kell a rizsa, nem vagyok éhes! Na, mutass be neki!"
Ekkor felért a lépcsőn a srác. Benyitott az üvegajtón. Én alig láttam, mert ekkorra beindult a buli, és az asztaloknál nagyon gyengére vették a világítást, hogy a disco fények jobban érvényesüljenek... Elfordultam, kértem még egy vodkanarancsot, amikor odaért a srác. Krisztián megkocogtatta a vállam. Megfordultam.
"- Jula, ő itt a legjobb haverom, Tomi. Tomi, ő itt Jula, a legédesebb munkatárs..."
Próbáltam Krisz megjegyzésén mosolyogni, de csak egy gyenge grimaszra tellett. Azt hittem rosszul látok és hallok...Ő állt előttem, teljes valójában...Nem akartam elhinni...Hát, innen volt ismerős a hely! Tomi mesélt róla, ez a törzshelye... Én marha...
következő rész->
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Hali.nagyon hosszura sikeredett a történet. Ez egyaltalan nem gond,sőt örülök neki nagyoon :Dd Nagyon tetszett ez a rész és ez a naplózás nagyon bejövős.:Dd Jula élete nagyon tetszik,ahogy leirtad,de Tomika volt az a pasi aki felpofozta?! Szerinten ez eleg nagy disznosag!! Igazan érdekes,hogy Tomi es a szerelem.:Ddd kivancsian varom a folytatast.
**************************
Nem Tomi, hanem a tavaszi lamúr, a Bandi pofozta fel :D. Tudom, kicsit sok volt az infó, meg az eredeti történetben rengetegt a szereplő, de próbálom csökkenteni, meg átláthatóbbá teni,h ki kicsoda :D