|
2. rész: Most minek bukkantál fel?
Redzsii 2012.03.08. 21:39
Hajnali öt óra van, és nem tudok elaludni. Egyre csak az este eseményei járnak a fejemben.
Miután megláttuk egymást Tomival, mintha elhomályosult volna a világ, elhalkultak a zajok, csak az ő arcát láttam... És nem tudtam betelni vele. Hirtelen kirázott a hideg, ahogy eszembe jutott az az éjszaka... Az első közös éjszakánk. És az utolsó... Eddig... Krisz igen csak értetlen fejet vágott, hogy most mi lett velünk...
"- Ti ismeritek egymást?
- Aham...- bólogattam.
- Ja, valahonnan.- helyeselt Tomi is.
- Na, akkor szupi. Indulhat a buli! - vigyorgott."
Indult is. Épp akkor nyújtotta felém a vodkanarancsomat a pultos, amit én egy az egyben lehúztam. Ilyet még sosem csináltam. soha nem is bírtam egyszerre meginni két deci piát. Most sikerült, és nem is egyszer... Ezt eljátszottam még kétszer, és már alig álltam a lábamon. Röhögtem mindenen, szinte csak a fiúkra támaszkodtam... Aztán próbálkoztam táncolni, ami az elején igen nehéz volt, mert állni is alig tudtam. Később, leálltam az ivással, egy kicsit józanodtam is, na de akkor indult be igazán minden! Táncoltam, de hogy! Mint anno Emiliékkel. Más azt mondaná, hogy ribancosan. Én úgy fogalmaznék, hogy szenvedélyesen... De a fiúk élvezték... És nem csak ők. Mások is... Aztán Krisz egyre többet hagyott minket kettesben Tomival. Meg is lett a hatása... Egyszer csak, egy forgás után beleszédültem a karjaiba... És ő lekapott. De milyen csók volt! Ebben benne volt minden! Minden szenvedély, eddig elfojtott és elfelejtett vágy... Aztán észbe kaptam, elhúzódtam, majd szinte kirohantam a mosdóba.
'Mi lett velem? Nem kellett volna innom, tudhattam volna, hogy ez lesz. De ki gondolta volna, hogy pont ő a legjobb haverja?? Az a srác, aki eddig olyan érzéseket keltett bennem, amilyeneket soha senki!! És most is... Visszatért az életembe, mint valami múltbéli árnyék, be akar furakodni, fel akar kavarni, elvenné az eszemet... Ha hagynám.'
És ahogy a mosdóban gondolkoztam, egyszer csak bekattant valami. Hogy most kell lelépnem. Végül is Tomi eddig sem járt be a céghez, ill. Kriszhez, biztosan nem fogom látni többet. Gyorsan kisurrantam a női mosdóból, az asztalunktól elvettem a táskámat. Láttam, hogy Krisz és Tomi a pultnál állnak, de nem vettek észre. Szuper!! Kisurrantam az ajtón, le a lépcsőn. Alig bírtam megállni, hogy ne fussak. Nem tudtam, miért menekülök... Kiértem az utcára, és ekkor... A nevemet hallottam!
"- Jula! Miért menekülsz előlem? - Tomi volt az. Elsápadva fordultam meg. 'Ezt nem hiszem el, hogy lehetek ilyen peches?'
- Én... Eszembe jutott, hogy...
- Hogy mennyire megbántottalak. Egy barom voltam. Azt hittem, örökre elveszítettelek. Tudom, hogy óriási fájdalmat okoztam neked, és félsz tőlem. De én még mindig szeretlek. Ugyanúgy, mint régen. - ahogy beszélt, egyre közelebb lépett. Tudtam, hogy most okosnak kell lennem, nem gyengülhetek el, mert akkor elveszek. Így hátrébb húzódtam.
- Nem megy, Tomi. Megpróbáltuk. Nem egyszer. Nem ment. Én nekem megvan a magam kis élete, boldog vagyok, kiegyensúlyozott, nyugodt... Ezt szeretném megtartani!
- De Krisztiántól tudom, hogy párod nincsen.
- És nem is kell. Épp eleget szenvedtem...
- Tudom...
- Nem - vágtam a szavába - Nem kifejezetten rád gondoltam. Volt... - itt mély levegőt vettem, úgy éreztem, el kell mesélnem a Bandis dolgot- ...egy srác, tavaly tavasszal. Pár hétig jártunk, aztán rájöttem, hogy ez így nem jó nekem. Nem volt láng, és anélkül nem megy. De ő nem fogadta el, megütött... - láttam, hogy Tomi keze ökölbe szorul - Nekem akkor jó időre elegem lett az egészből! Eljöttem otthonról, mert jó lehetőséget kaptam a cégnél. Jó munkatársak, szuper lakás... Erre volt szükségem. Egyelőre nem vagyok képes másra.
- Értem -lehajtotta a fejét. - Akkor, hazavihetlek?
- Jó, rendben.- Egyeztem bele."
Hazahozott, kinyitotta nekem a kocsiajtót, aztán visszapattant és elhajtott. Én meg azóta itthon ülök, iszom a gyümölcslevet, lassan józanodom, és az összes álmosság kimegy a szememből.
Közben pedig arra gondolok, hogy azért egy búcsúcsóknak örültem volna...
Megint hétfő. Itt vagyok az irodában. Minden nyugis, még én is. A hétvégéről nem beszéltünk Krisztiánnal. Annyit mondott, hogy nem haragszik, amiért leléptem. És sajnálja ezt a Tomis dolgot. Hát még én, hogy sajnálom! Miért kellett felbukkannia? Miért kellett összezilálnia a nyugodt kis életemet? Ma még a munka se menne, még jó, hogy üldögélés van, semmi komoly ügy. Annyira el vagyok kalandozva, hogy nem is tudom mi lenne, ha ma fagyna le minden... Szerintem azt is ilyen elmélázva nézném végig. Egyfolytában az a csók jár az eszemben... És az a tánc. De legfőképpen a vége, a csók... Krisz nem mondta, hogy Tomi üzent volna valamit. Lehet, hogy megint nem látom hosszú ideig. Azt már nem merem mondani, hogy soha többé, mert már párszor hittem ezt. És tessék. Megint felbukkant.
Nem tudom, mit tegyek. Egyrészt szeretném, ha együtt lennénk. Úgy igazán, akár örökre is... De én annyiszor hittem azt, hogy 'na majd most', hogy már nem tudok hinni benne! Egyszerűen nem megy...
Na, itt van Szasza. Most legalább nem a férjével lát együtt. Uhh, kopogtak.
Szasza volt az. Beszélni akart velem.
"- Sajnálom, hogy rosszakat hittem rólad - vágott bele.
- Mindenki azt hisz, amit akar, mindaddig, míg én tudom magamról, hogy milyen vagyok. Nem szokott érdekelni mások véleménye.
- Ne haragudj, én...
- Figyelj, semmi gond. Valószínűleg fordított esetben én is ilyeneket gondoltam volna.
- Tényleg? - felvidult az arca. - Figyelj csak! Nem lenne kedved szerdán nálunk vacsorázni? Krisz megmondja neked, hogy milyen jól főzök, és legalább jobban megismernénk egymást.
- Én benne vagyok - mosolyodtam el, majd Szasza el is ment."
Kellemes meglepetés volt eme bocsánatkérés. A vacsinak külön örülök. Nem vagyok a szakácsok gyöngye, és van, hogy este nincs is kedvem főzni. Egész nap elvagyok hamburgerekkel. Még jó, hogy nem vagyok hízékony, különben nem tudom, mi lenne velem... Már biztosan kihíztam volna az össze kosztümömet.
Várom a szerda estét. Mostanában úgyis ritkán vezettem. Mivel az iroda közel van a lakásomhoz, nem nagyon ültem az Opelembe. Egészségesebbnek tartom a jó kis sétát. De Szaszáék messzebb laknak, a kerület másik felében, oda már biztosan nem fogok gyalogolni. Amúgy is lassan meg kell szoknom az itteni közlekedést, télen már nem sok kedvem lesz sétálgatni a mínuszokban...
Lehidalok. Gondolhattam volna, hogy ez lesz! Mégis mit hittem?? Természetesen Tomi ott volt tegnap este a vacsorán. Azt hittem, felpofozom magamat, amikor megláttam... Kb. olyan fejet vághattam, mint akinek éppen most húzták ki a fogát. Szasza csodálkozva pislogott, gondolom, Krisz még nem mesélt neki rólunk. Nem is volt szó erről egész este. Én csendben megvacsiztam, kedélyesen elbeszélgettünk Szaszával, aztán igyekeztem a desszert után minél hamarabb lelépni. Persze a munkára hivatkoztam. Krisztián nem vágott értetlen fejet, emiatt kapott tőlem egy jó pontot. Ő tudhatta egyedül, hogy semmi dolgom, mivel ezen a héten minden nyugis volt. Tomi kicsit csalódott volt, hogy nem maradtam, és nem engedtem, hogy hazavigyen. Még jó, hogy kocsival mentem!
Ma bejöttem az irodába és Krisz bűnbánó arca fogadott. Mondtam neki, hogy hiába néz a boci szemeivel, ezért még haragszok rá. És, hogy ne játssza itt Cupidot, mert leütöm. Hagy döntsem el én, hogy mit akarok és kivel. Szaszának nem mesélt semmit. Szerinte, ha akarom, majd én elmondom. Holnap este lehet, hogy alkalmam nyílik rá. Munka után jön, és beülünk a Torreádorba. Ez egy közeli pub, a munkatársakkal általában ide ülünk be egy-egy fárasztóbb nap után. Most Krisz nem jön, nincs kedve, állítólag. De szerintem csak azt szeretné, ha jóban lennénk Szaszával. Ami nem is baj. A rossz kezdet után igazán nem árt, ha jobban megismerjük egymást. Jó volna barátnőre lelni benne.
Nagyon hiányoznak Emiliék. Sajna, ők maradtak, ahol voltak. Olyan nehéz nélkülük! Telefonon beszélünk sokat, mivel azt a cég fizeti nekem. De az nem olyan. Tervezem, hogy novemberben egy hetet otthon maradok. Bulizunk, meg ilyesmi, elmegyek rokonokhoz... Aztán karácsonykor két hétre, hogy beleessen a szilveszter is. Krisz mondta, hogy ők is lejönnének hozzánk szilveszterezni. Én csak örülnék neki.
De Tomival nem tudom, hogy mit kezdjek. Emilivel beszéltem kb. fél órája telefonon. Szerinte meg kéne próbálnunk együtt, ha még mindig ilyen érzéseket táplálunk egymás iránt. Bár ilyen egyszerű volna! Már unom, hogy mindig csak a gond van, és a gondok forrása valami pasi! Kész szappanopera az életem. Komolyan, ha ebből valaki filmet forgatna, vagy sorozatot, tuti nagy nézettsége lenne! Velem mindig történik valami. Akkor is, ha nem akarom.
Most például megint gond van. Idétlenek! Minek kell ilyen pancsereket felvenni?? Kész, elegem volt. Keresek egy értelmes embert a helyére. Még jó, hogy én döntöm el, kivel akarok dolgozni. Néha az is jobb volna, ha nálam okosabb ember lenne, mindent én sem tudhatok. Agyamat eldobom az ilyen lúzerek miatt!! Ezek a józsefvárosin vették a bizonyítványukat?? És még ő van felháborodva...!! Na, jó, megyek a dohányzóba, ezt nem bírom ki ép ésszel!!
Holnap kezd az új munkatársunk. Nő... Aranyos nagyon, Lilinek hívják. És úgy látom, érti is a dolgát. Krisz persze neki is megtetszett, de a csávókám már előre felmutatta a kezét. Velem is megtehette volna, és akkor nem csinálok hülyét magamból... Na, mindegy.
Szaszával jót beszélgettünk pénteken. Tényleg aranyos, kedves, lehengerlő egyéniség. Megértem Kriszt, hogy elvette feleségül.
Meséltem neki Tomiról és rólam. Az elejétől mostanáig.
"- Én ezer éve ismerem őt. Nem hittem volna, hogy te vagy az a nő, akiről annyit áradozott...
- Nos, ez van. Én meg nem hittem volna, hogy pont a munkatársam legjobb barátja...
- Ez biztosan nem véletlen! Találkoznotok kellett! Itt a lehetőség, hogy mindent rendbe hozzatok, és boldogok legyetek!
- Könnyű azt mondani. Én már nem nagyon bízok ebben, Szasza!
- Pedig szerintem szép pár lennétek! Ne hagyd futni a lehetőséget! Lehet, hogy többé már nem lesz esélyed a boldogságra! Vele meg pláne! Hiába, hogy nem csajozós fajta, azért neki sincsen végtelen türelme!
- Értem, amit mondasz. De az eszem még mindig ellenáll.
- Néha jobb a szívünkre hallgatni!
- Ezt is tudom. Igazad van. De még át akarom gondolni. Alszok rá párat. Nem akarok megint pofára esni! Nem bírnám elviselni!!
- Megértelek. Neked sem könnyű. Csak szerintem ne add fel ilyen könnyen! Ha éreztek valamit egymás iránt, akkor érdemes belevágni!
- De hányszor még, Szasza??
- Ha kell, százszor!! Valamikor csak összejön!
- Az én türelmem is véges! És, ha nem tudok vele boldog lenni, akkor inkább keresek mást, vagy leszek egyedül! Nekem olyan nyugis kis életem volt mostanában. Sehol egy gond. Aztán felbukkan egy pasi, a legtöbbször Tomi, felborítja ezt az életet, aztán kilép belőle, és itt hagyja a romokat! Amiket nekem kell feltakarítani! Pedig én lusta dög vagyok, látnád a lakásomat!- poénkodtam.
- Jaj, te, de hülye vagy!- nevette el magát ő is, aztán több szó nem is esett róla."
Ittunk 1-1 koktélt, utána indultunk haza. Ilyenkor is úgy tudok örülni, hogy közel lakok! Bedőltem az ágyba, s aludtam, mint a bunda.
Tegnap óta pedig a fejlesztéstervezeten dolgozok. Meg már előtérbe került a karácsony. Idén én szervezem a karácsonyi bulit a cégnél! Lesz elég dolgom, azt hiszem! Még nem jelzett vissza mindenki, hogy tud-e jönni 19-én este. Én biztosan megyek, Krisz meg Szasza jönnek, Lili is, ennyi biztos. Ja, meg az igazgatóság tagjai. Már megrendeltük a dekorációt. Még nincsen kaja, pia, pincérek, tesómat is fel kéne hívnom, hogy jön-e zenét csinálni...
Ő amúgy Dj, szerintem nem meséltem róla, de nem is nagy baj. Imádom őt, ahogy az egész családomat. Csak keveset látom őket. Az elsejei héten megyek haza csak. Már eldöntöttem. Vasárnaptól vasárnapig leszek. Aztán jöhet a karácsonyi hajrá!
Még ajándékokon sem gondolkoztam... Jó előre ki kellokoskodnom, mert később nem lesz rá időm. De most inkább visszatérek ehhez a fejlesztéshez. Az új évre ki kell hoznunk pár új dolgot. Mindig meg kell újulnia egy cégnek, hogy talpon maradjon. Januártól már a húsvétra fogunk készülni, addigra meg kell lennie a tervezetnek. Olyannak kell lennie, amit meg is tudunk valósítani.Pillanat, csörög a mobilom.
Na, ne!!! Szerintem nem volt nehéz kitalálni, hogy ki hívott. Tomi! Hogy mit csinálok holnap munka után, mert beülhetnénk valahová. De mondtam neki, hogy dolgozni akarok itthon is. Erre addig erősködött, amíg megegyeztünk, hogy pénteken találkozunk. Baromi jó, pont 23-a lesz. Na, nem baj, legalább pihenek. Nem tudom, mi lesz... Addig szerintem szétvet az ideg.
Ennyit arról, hogy a tervezeten akartam dolgozni. Most már nem bírok koncentrálni. Ez a srác teljesen elveszi az eszemet!!
Megyek inkább át a másik szobába, tévézek, aztán alszok.
következő rész->
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Ez is jó hosszú rész volt,ami persze tök jó! :)
Pussz
ooo nagyon jóó!:)))
Tetszik.. mást nem is tudunk mondnai!:D