|
3. rész: Ezt kellett tennem...
Redzsii 2012.03.09. 15:02
Ilyen aztán a mesében sincsen!! Tomi nem megvárt tegnap munka után??? Pedig mondtam neki, hogy dolgoznom kell. Ő meg erre, hogy ne akarjam lerázni!
"- Tudom, hogy azóta is arra a csókra gondolsz, mert én is! Ne fuss el előlem!
- Nem futok, úgyis gyorsabb vagy! - humorizáltam.
- Most miért csinálod ezt?
- Mit? Mit csinálok? Próbálom védeni az életemet, tőled, aki már annyiszor belerondított!
- Szóval csak ennyi? Belegyalogolok az életedbe?
- Inkább úgy fogalmaznék, hogy taposol, páros lábbal! És eltiporsz mindent! Hogy bízzak benned? Hogy higgyem el, hogy érzel még valamit? Hogy velem akarsz lenni? Akkor sem hagytad, hogy veled legyek!
- Tudom, Jula, de... ah, kérlek, higgy nekem! Szeretlek, jobban, mint eddig bármikor! Veled szeretnék lenni, azt szeretném, ha jönnél a koncertejeimre, tapsolnál, és ugrálnál...
- Ne, ne is mond! Nem bírom... Fogalmad sincsen, hogy mit éltem át!!
- De sejtem! Kérlek, Jula!! - erre letérdelt. Az iroda közepén. Még jó, hogy senki sem látta.
- Na, ezt ne csináld!
- Akkor? Pénteken eljössz a koncertemre?- állt fel.
- El - sóhajtottam."
Úgy éreztem, hogy hiba volt belemennem. És még most is így érzem... Mi lesz ebből??
Sehol nem tartok a tervezetben. Nem jön az ihlet. Nincsen már agyam sem, ami van, az is csak Tomi körül forog... Krisztián elhívta a karácsonyi bulira. Úgyhogy ott mindenképpen találkozunk. Ez a fellépés meg...
Kopogtak. Ki a fene...?
"- Jula! - lépett be Lili - Itt van a legfrissebb lista azokról, akik jönnek 19-én.
- Bakker!- kiáltottam fel, ahogy végigfutottam a neveken. - Ez milyen alapon hív öt embert?? Nem megmondtam, hogy a limit három?!? Felfogóképesség nuku... Akkor a másik két ember majd nem eszik, és a sarokban fognak állni, mert szék sem lesz...
- Szerintem úgy gondolta, hogy úgyis lesz, aki nem jön...
- De direkt úgy kalkulálom, hogy nekik nem is rendelek semmit! Na, jó, drága. Köszike, én telefonálok egyet. Téged imádlak, de neki leordítom a maradék haját is a fejéről, az biztos."
Ez a Lili! Olyan kis aranyos! Közben meg olyan penge agyú! Senki nem nézné ki belőle, de én elsőre láttam, hogy a butácska külső okos belsőt takar. Na, tényleg telóznom kell. Péntekig pedig még felakaszthatom magamat...
Eljött a nap, amitől úgy féltem. Itt ülök a szobámban, és azon agyalok még most is, hogy hogyan húzhatnám ki magamat a délutáni program alól. Nem tudom, mivel vette el úgy az eszemet Tomi, hogy belementem ebbe...
Nem vagyok egy parázós fajta amúgy.
Én Tomit szeretem. Hűű, na, ezt sem volt egyszerű leírni. De tényleg szeretem őt. Nem tudom, pontosan miért akarja, hogy most ott legyek a koncertjén. Talán a múltkorit akarja korrigálni, hogy nem is szólt róla, hogy kórházban volt... De akkor is! Azon gondolkoztam, hogy nem kéne egyedül mennem. De Szaszáék elutaztak valahová hosszú hétvégére. Más meg nem nagyon van... Talán Lili! Fel is hívom...
Jön. Azt mondta, hogy lelki támasznak szívesen eljön. Úgy örülök! Ez a csajszi kicsit olyan most nekem, mint anno Emili. Tök véletlenül találkoztunk, és kiderült, hogy rengeteg közös van bennünk. Áldom az eszemet, hogy felvettem dolgozni!
Azt beszéltük meg, hogy a verseny után beülünk a Torreádorba.
"-Kell egy kis szíverősítő!"
És milyen igaza van! Biztos egy doboz cigit elszívok, amíg tart... Le kéne már szokni, de nem olyan egyszerű... Most meg pláne nem!
Lehet, hogy Tomi is jön majd velünk. Én nem tudom, nem beszéltünk meg semmit. Elképzelhető, hogy a haverjaival fognak bulizni. Majd kiderül.
Már nem bírok írni. Valamivel le kell foglalnom magamat 4-ig. Lili 3-ra jön hozzám, innen megyünk a pályára. Neki nincs kocsija, úgyhogy az enyémmel megyünk. Még jó, hogy jogsija van! Ha esetleg kiütném magamat, majd ő hazavezet...
Próbálok enni, bár a gyomrom kábé akkora, mint egy babszem... Csak nem szeretnék összeesni szurkolás közben.
Felfoghatatlan dolgok történnek velem mostanában. Ha nem a saját szememmel látnám, ha nem én élném át, akkor el se hinném, hogy ilyen létezik. Az Esmeralda ehhez képest smafu!
Tomi fergeteges koncertet adott. Örömében egyből a nyakamba ugrott, és persze megcsókolt... Azt hittem, elolvadok. Aztán kitalálta, hogy ők is jönnek a haverjaival a Torreádorba. Egész este ünnepeltünk, sokat ittunk, de Tomi végig kicsit tartózkodó volt. Nem értettem, most mi van? Direkt húzza az agyamat? Aztán egyszer csak azon kaptam magamat, hogy megtámad a zöldszemű szörny... Tomi és Lili nagyban dumáltak valamiről, félrevonulva, kettesben! Oké, itt betelt a pohár! Ha most engem akar, akkor mit fűzi itt a kiscsajt?? Gyorsan lehúztam egy kávét, és szó nélkül kocsiba ültem. Vártam, hátha keresnek, telefonomon maximum hangerő volt... De semmi!!! Komolyan kezdtem kiborulni. Nem is hazafelé tartottam, csak kocsikáztam céltalanul. Aztán sírni kezdtem, és azt se tudtam már, hogy hol vagyok. Leálltam egy parkolóba, kifújtam az orromat, letöröltem a könnyeimet... Elővettem a pesti térképemet. Még apámtól tanultam, hogy mindig legyen térkép a kocsiban az aktuális helységről, ahol éppen vagyok. Kiszálltam a kocsiból és kerestem egy utcanév táblát.
'Jesszusom, majdnem kihajtottam a városból!' Átfutott az agyamon, hogy miért ne mehetnék? Ráérek, nem? Bankkártyám nálam van, leugrok mondjuk Győrbe, kiveszek egy szobát és eltöltöm ott a hétvégét. A gondolatot tett követte.
Nagyon szép hotelben szálltam meg szombat hajnalban. Még jó, hogy befogadtak! És volt üres szoba. Délután kettő körül keltem fel. Gyorsan felkaptam a kabátomat, és elugrottam venni pár dolgot: fogkefe, házipapucs, és váltás ruha, ezeket ugyanis nem kapok a szállodában...
Aztán kényelmesen megebédeltem az étteremben. Közben agyaltam.
Amikor hajnalban lepakoltam azt a kis cuccot, amit magammal vittem, kikapcsoltam a telefonomat. Csendet akartam. Nyugalmat.
Oké, menekültem. Egy kicsit ki akartam szakadni ebből az egészből! Végig kellett gondolnom pár dolgot.
Most tényleg én voltam túl elutasító Tomival? Csak időt akartam. De megint ő döntött, helyettem, mint annak idején... Már nem tudom őt megérteni.
Olyan jó volt, hogy nem ismert senki, nem szólt hozzám senki! Egyedül voltam a gondolataimmal... Pont erre vágytam. Élveztem is kicsit a dolgot. Kíváncsi lettem volna, vajon most mit gondolnak rólam, hogy így eltűntem.
Ma délután négy óra felé értem haza. A hotelportás kellemes utazást kívánt. Ő volt az egyetlen, akivel váltottam pár szót. Nem meséltem neki semmi különöset, csak, hogy pihenésre vágytam és nyugalomra. Kedves ember volt.
Szóval, most már itthon vagyok. A mobilom még mindig kikapcsolt állapotban hever a táskám legalján. Kitalálhattátok, hogy nem csak nem akarom, nem is merem bekapcsolni. Rettegek, hogy jön az sms Lilitől, hogy Tomi és ő... Nem bírnám elviselni! Gyáva vagyok és hülyén viselkedem. De most másra nem vagyok képes. Ha valami céges gond van, a vezetékes számomon elérnek. Direkt azért köttettem be. Meg mondjuk azon megy a net, ha a PC-men írkálok, mint pl. most. De a laptopomhoz is van, hogy bármikor megtudjam nézni, jött-e valami fontos üzenetem.
Nem jött. Se egy mail, se egy msn üzenet... Semmi. Le vagyok én szarva. Nem baj! Hiába jó munkaerő Lili, még az is megfordult a fejemben, hogy ha összejön Tomival, elbocsájtom. Lehet, hogy mocsokság, de én nem bírnám végignézni, ahogy... Szóval, értitek. Pedig azt gondoltam, jó barátra leltem benne. Tudta, hogy hogyan érzek Tomi iránt. Ezt nem fogom tudni neki megbocsájtani. Egyik barátnőmnek sem bocsájtanám meg, egy vadi újnak pedig végképp nem fogom. A bizalmamat ilyen téren eljátszotta.
Nem tudom, mennyit fogok ma este aludni. Előre félek, hogy Krisztián holnap kérdezősködni fog a hétvégéről. És észre fogja venni, hogy másképp viselkedem Lilivel. De nem érdekel. Agyban már rendeztem a dolgaimat. Régen megtanultam már, hogy ne foglalkozzak másokkal, hogy mit gondolnak rólam. Ez kicsit önzőség és enyhe egoizmus is. Az élet erre tanított engem. Így védem magamat azoktól a sebektől, amiktől ez meg tud védeni. Csak sajnos van olyan seb, ami ennek ellenére kialakul...
Azt hiszem, nézek egy kis Harry Pottert. Az mindig megnyugtat. Fel kéne nézni a Lumos-ra is, van-e valami új hír. Még mindig nyomon követem a dolgokat! Ez az egy mániám van, de ez nagy.
Bejöttem dolgozni nagy nehezen. Kocsival ráadásul. Nem tudtam gyalogolni egyszerűen. A lábaim nem vittek volna. Alig aludtam 1-2 órát. Aztán kb. ugyanennyit álltam a tükör előtt és két kiló alapozót kentem magamra, majd fél kiló pirosítót, hogy ne látszódjon a karikás szemem és a sápadt arcom. De Krisztián észrevette. Egyenlőre nem kérdezett semmit. Ő mindig észrevesz mindent. Mondjuk közvetlen munkatársam.
Lili csak kilencre jön be. Így az ő reakcióját még nem tudhatom. A telefonom kikapcsolva. Még mindig. Bekapcsoljam?? Egyszerűen nem merem...
Na, megtettem ezt is. Tomitól volt vagy 20 nem fogadott hívásom, és legalább ennyi sms is. Persze csupa aggódós, hová tűntem, jól vagyok-e, élek-e még... Kedves. Semmi bocsánatkérés, amiért így viselkedett... Köszönöm szépen. Ezért kár volt.
Lilitől semmi. Egy sor se. Egy csörgetés se. Kígyó! Egyre erősödik bennem az elhatározás, hogy kirúgom. Menjen isten hírével. Aki ilyen a magánéletben, az előbb-utóbb a cégnél is hátba támadhat! Lehet, hogy a helyemre pályázik?? A kis álnok... Kopogás. Megint. Mindig!
"- Beszéljünk -lépett be Krisztián. - Tomi egész hétvégén hívogatott, hogy hol vagy. Mikor századjára mondtam, hogy nem tudom, elhitte... Gondolhatod, Szasza mennyire örült neki!!
- Ne haragudj! Sajnálom, hogy így elcseszte a ti hétvégéteket is!
- Elárulnád, hogy merre jártál?
- Győrben.
- Győrben? Mi a ráknak??
- Pihentem. Kiszellőztettem a fejemet. Lazítottam.
- Jól tetted. De a telefonodat miért kapcsoltad ki?
- Honnan tudod? Te nem is hívtál.
- Tomitól. Nem akartalak hívni, ha úgyis ki vagy kapcsolva, nem értem volna el vele semmit. De állítólag péntek este tűntél el a Torreádorból.
- Így van.
- Ennyi?? Nincs valami mesélni valód? - nézett rám gyanakvóan.
- Öhm... Nem annyira érdekes... Izé, lehet, hogy szükségünk lesz valakire Lili helyére.
- Lili hely... Mi van?? Te kirúgtad? Pedig tudod, milyen jó munkaerő és mindjárt... - kezdett kikelni magából.
- Tisztában vagyok vele. De nem tudok olyannal együtt dolgozni, aki hátba támad.
- Értem. Akkor ezért mondta Tomi, hogy biztosan Lili miatt...
- Ahha - kaptam a szón. - Mit mesélt?
- Hogy biztosan láttad őket beszélgetni.
- Beszélgetniiiii?? Majdhogynem felfalták egymást!!
- Egy beszélgetésben nincsen semmi, Jula! Az istenért!
- Semmi?? Egész este vele foglalkozott!! Elmentem a szaros koncertjére, csak azért, mert megkért! Végigizgultam az egészet, aztán lesmárol, majd egész este a barátnőmmel hetyeg!! Ollé, ez volt minden vágyam! Hát, Tomi megrohadhat! És most kérlek menj ki! - fordultam el.
- Jula, kérlek... Szerintem nem úgy van, ahogy gondolod...
- Mindegy, hogy én mit gondolok! - néztem fel újra. - Azt csinál, amit akar! De velem nem fog játszani! Megmondtam! Engem nem sebez meg többet! És másodjára kérlek, hogy MENJ KI! - pattantam fel.
- Oké, vettem főnök. Aztán nehogy megbánd! Legalább meghallgathatnád...
- Elég! Nem fogom megbánni! És Krisz! HÁROM!!!
- Értem, mentem."- és végre kilépett. Behúztam utána az ajtót, leültem a gép elé. És elkezdtem nagyon csendben, nagyon halkan sírdogálni...
Már itthon vagyok. Nem bírtam bent lenni az irodában. Lili beteget jelentett. Gondolhattam volna. Nem bír a szemembe nézni! Rohadt kis picsa! Miután visszajöttem, megkapja a felmondólevelét.
Úgy döntöttem, még ma hazautazom. Elegem lett. De vissza az eredeti terv szerint jövök. 8-án este. Szóltam Krisznek is. Keserves arccal nézett rám, de nem mondott semmit.
Tomi azóta nem hívott. Nem is baj.
Megyek csomagolni.
következő rész->
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Szia. Általában kell néhány rész, amire teljesen a hatalmába kerít a sztori és kialakul bennem a szereplőkről egy határozott vélemény. Most viszont ez a 3. rész is elegendő volt arra, hogy megkedveljem őket, az egész történetet. Érdekes nagyon, bár nem tudom miért de furcsa a felállás, Jula és Tomi, hát..... meglátjuk. A csajszi kicsit felkapta a vízet, bolhából csinált elefántot kategória állt fent. Meglátjuk, hogyan tovább. megértem a csajszi kétségeit, de nyilvánvaló, hogy teljesen odáig van a fiúért. :-)
Várom a folytatást