|
8/2. rész: Ebből mi lesz???
Redzsii 2012.03.18. 18:22
Egyből kifordultam az ajtón. Nem hiszem el! Ilyen a világon nincs!
"- Na? Megtaláltad?- jött oda hozzám Szasza. Kezdtem szédülni.
- Öhm...igen, vagyishogy izé.. nem...
- Most igen vagy nem?
- Inkább nem, nem találtam meg."
Eléggé értetlenül nézett rám a csaj. De akkor is! Az a lány egyszerűen nem lehetett Emili! Kértem Szaszát, hogy vigyen haza, mert nem éreztem jól magam. És tényleg így volt. Talán a sok ital, talán a sokk miatt, de otthon rókáztam egy sort... Szerencsére eltaláltam a mellékhelyiségig. Még mindig kissé kótyagosan, szédelegve mentem be a szobámba. Gépiesen öltöztem át. Megnéztem a telefonomat. Egy sms Tomitól.
"Szia Kicsim! Remélem, jót bulizol! Kár, hogy nem lehetek ott veled! Holnap találkozunk! Sokszor csókollak! Tomi"
Kár...mi? Sajnálja az ördög! Ha ott lett volna... Nem, inkább bele sem gondolok. Erről senkinek nem beszélek, amíg Emilivel nem beszéltem. Biztosnak kell lennem abban, amit láttam. És sürgősen meg kell tudnom, hogy miért tette...
Nyugtalanul aludtam el.
Aztán ma felhívtam Emilit, hogy sürgősen lépjen át hozzám. Nem értette, hogy mi bajom van. De szerintem ti hamarosan megértitek.
"- Mi a baj? Szasza mondta, hogy tegnap rosszul lettél. Mi történt? - ült le velem szemben.
- Köszönöm kérdésedet. Valószínűleg sokat ittam. És remélem, hogy a látásom is megromlott.
- Miről beszélsz? Romlott a látásod?? - csodálkozva meredt rám.
- Emília - emeltem fel a hangomat.
- Ajjaj, ez rosszul kezdődik... - próbált humorizálni.
- Láttalak... vele... a mosdóban.
- Öhm... izé... miről beszélsz?? - nézett mindenhová, csak a szembe nem.
- Ne etess Emili!- ugrottam fel.- Próbáltam bebeszélni magamnak, hogy ez csak valami látomás lehetett. De látom az arcodon, hogy nem volt az! De miért? Mondd, hogy csak kipróbáltad! Hogy csak részeg voltál!
- Nem. Ha már így lebuktam, elárulom. A múltkori Torreádoros balhé után találkoztunk párszor. Mi... mi járunk.
- Neeem!- eltorzult az arcom.- Édes istenem... Mikor jöttél rá, hogy... hogy meleg vagy?
- Amikor megerőszakolt Erik. Éreztem, hogy többé egy férfira sem tudnék úgy ránézni.
- Én megértelek drágám... - ültem vissza, kicsit nyugodtabban. - És ő mióta az?
- Mindig is az volt.
- Miii? Akkor mit akart Tomitól? - egyik ámulatból a másikba estem.
- Csak meg akart bizonyosodni róla, hogy...
- Értem.
- Te is tetszettél neki, de a Tomis incidens után nem akart...
- Köszönöm! Ez már több, mint, amit tudni akartam."- feltartottam a kezemet, mintha ezzel vissza tudnám nyomni belé a sok információt, amit rámzúdított. A legjobb barátnőm leszbikus. És a volt munkatársammal, Lilivel jár. Akit én azért rúgtam ki, mert ráhajtott a pasimra. És, aki mindvégig homoszexuális volt...
Ha nem velem történik ez, akkor el sem hiszem...
Leszögezném: semmi bajom a melegekkel. Na, nem mintha olyan sok dolgom lett volna velük, mivel jómagam kőkemény hetero vagyok. De ha találkoznék egy meleggel, nem lenne bajom vele. Végülis nem volt bajom Lilivel sem. Kár, hogy ráhajtott Tomira. Ha nem teszi meg... Szóval nem az volt a baj, hogy meleg. Hanem, hogy nem szólt, és ráadásul elcsábította Emilit, aki a legjobb barátnőm és érzelmileg most eléggé instabil... Félek ettől az egésztől. A fenébe is! A nők sem jobbak a pasiknál! Na, jó, le kell állnom. Muszáj kicsit tisztán látnom. Megyek, és alszok. Ha jutottam valamire, akkor írok.
Ma sem vagyok jobban. Szerintetek tudtam normálisan aludni? Á, dehogy...
Egész este csak forgolódtam. Jó, ha sikerült egy órát pihennem, úgy igazán. Agyaltam. Mint mindig. Mert ilyen vagyok. És kikészültem.
Tomi hívott ma reggel.
"- Mizújs Kicsim?
- Semmi érdekes.
- Biztos? Olyan furcsa a hangod...
- Keveset aludtam.
- Hogy-hogy?
- Nem tudom. Valahogy... nem voltam álmos.
- Ahha. Van egy rossz hírem...
- Mondjad, én már mindent kibírok...
- Oké... Szóval a jövő héten is lesz két koncertem. Úgyhogy ha megint bulizni szeretnél, csak nyugodtan...
- Köszi. Hát, ez van - sóhajtottam.
- Majd egy hét múlva találkozunk...
- Rendben van.
- Biztos, hogy nincsen semmi baj?
- Tuti biztos!"
Ááá, miért is lenne baj? Tomi dolgozik megint, a barátnőm leszbikus, a munkatársam pedig belémzúgott... Végülis, így kerek a világ. Lehet, hogy most kéne szabadságra mennem, valami nyugodt vidékre...
Na, jó. Nem menekülhetek folyton. Egyszer már megtettem és mit értem vele? Rá kéne már jönnöm, hogy a gondok nem földrajzi helyhez kapcsolódnak, hanem emberekhez. Mondjuk hozzám.
Nagy bajban vagyok. Nem elég Emili problémája, még Lénárd is itt van...
Egy dögös pasi, aki ráadásul a munkatársam... Házi nyúlra pedig nem lövök. Főleg nem úgy, hogy foglalt vagyok... De mik is jutnak eszembe? Egyáltalán hogy fordulhatott meg a fejemben, hogy én és Lénárd? Lehet, hogy csak az alkohol beszélt belőle...
Ja, mert Emili is biztos csak részeg volt... Miért nem lehet soha nyugtom? Vagy nem lehetne, hogy megtaláljam az arany középutat? Hogy ne legyen unalmas az életem, de ne is legyen ennyi gondom.
Délután átjött Szasza. Tudni akarta, hogy mi bajom volt pénteken. Muszáj volt valakivel beszélnem...
"- Szasza... - kezdtem.
- Jól vagy? Mi történt veled? - fogta meg a kezem aggódva.
- Velem? Áh, csak kicsit megártott az ital. De... Történt más... mással. Ami nagyon... más.
- Mi van? Beszélj már értelmesen! - kérte.
- Emili más.
- Miben más?
- Úgy más!
- Hogy?
- Nem érted?
- Nagyon nem.
- Emili... meleg.
- Miiiiiiiii? Neem, ez hülyeség... - rázta a fejét.
- Először én is azt hittem... Emilit és Lilit láttam csókolózni a női mosdóban...
- Kivel??
- Jól hallottad. Azt hittem, csak részeg... De tegnap beszéltem vele. Bevallotta, hogy amióta Erik megerőszakolta őt, azóta undorodik a pasiktól. És, hogy Lilivel járnak.
- De hát Lili kavart Tomival!?
- Csak biztos akart lenni benne, hogy... leszbi.
- Neeem!
- Ne ismételgesd ezt! De, de igen, minden úgy van, ahogy mondtam!
- Hihetetlen...
- Én sem akartam elhinni. Egész este alig aludtam.
- Látszik rajtad.
- Féltem Emilit. Nagyon. Ez a Lili... Egy sz*rkavaró.
- Tudom, de a szívnek nem lehet parancsolni...
- Ajh... És Lénárdról még nem is meséltem.
- Mi? Ő is meleg? - vihogott.
- Hahaha! Na, hát ha az lenne, akkor jelenleg boldog lennék.
- Mindent úgy kell kihúzni belőled?
- Lénárdnak én tetszek.
- Hát, ez már sokk...
- Jah. Arról nem is beszélve, hogy Tominak megint koncertje lesz...
- Jól érzem, hogy tetszik neked Lénárd? - nézett rám gyanakodva.
- Hogyne tetszene? Édes, aranyos, kedves...
- De te Tomit szereted! - csodálkozott.
- Hát ez az! - tártam szét a karom. - De megint kezdődik a régi nóta... Sosem ér rá. Már egy hete nem találkoztunk. Mit érek vele, ha nem 120 km-re lakik tőlem, mégsincs ideje rám??
- Megértelek. Talán össze kéne költöznötök.. - hozta fel a témát.
- Remélem, hogy csak viccelsz! Alig két hónapja vagyunk együtt! Nem szándékozok ilyen hamar...
- Nem férjhezmenésről van szó, csak együttélésről. Annyi ideje vártok már egymásra...
- Nem is fogok férjhez menni! De össze sem akarok költözni vele...
- Érthetelen. Panaszkodsz, hogy keveset látod...
- Na, jó. Ebből elég. Olyan nehezen jöttünk össze, nem akarom őt elveszíteni. De ennyire még nem komoly a kapcsolatunk. Szerintem még ő is megilyedne, ha felvetném neki.
- Valószínűleg igazad van. - sóhajtott. - De akkor meg ne érdekeljen téged Lénárd!
- Igyekszem visszafogni magamat.
- Ismerlek már... De tényleg nagyon igyekezz! Na, megyek, mert még ebédet kell főznöm. Aztán légy jó!
- Az leszek!"- nevettem, majd kikísértem őt.
Január végén járunk. A napok csak úgy repültek mostanában. Tegnap lezajlott Erik tárgyalása.
Rábeszéltük Emilit, hogy ne mondja el, hogy leszbikus lett. Még felhasználhatta volna ellene. Kitalálhatta volna, hogy mindig is leszbi volt... Mindegy, nem lett volna értelme elmondani ezt a bíróságon.
Húsz évet kapott. Kiderült pár nagyobb baklövése még, amit a bűntársaival együtt követett el. Őket megnevezte, elindult ellenük az eljárás.
Lénárd nem nyomul. Bár párszor buliztunk együtt, mindig sikerült visszafognom őt.
Tomi enyhén meglepődött azon, hogy Emili leszbikus lett. De azon még jobban, hogy Lili mindig is az volt.
A Torreádorba mostanában ritkán voltam. Kicsit beletemetkeztem a munkába. Sok új ötletem van.
Szóval, azért sem járok már ki, mert túl gyakran látnám Lilit. Még mindig irritál az a csaj. Van benne valami, ami taszít. Emili is kezd megváltozni miatta. Aggasztó. Még a végén elveszítem egy ilyen hülye pics.. miatt a legjobb barátnőmet! Már csak az hiányozna!
Tomival valahogy nem a régi semmi. Szeretem őt, még mindig. De úgy érzem, hogy nem vagyok eléggé fontos a számára. Vagyis inkább minden más fontosabb, mint én. Persze, egy szóval sem említettem neki az összeköltözés témát. Azóta sem tudom, hogy mi a fene ütött Szaszába, hogy ilyet tanácsolt... Kész voltam tőle.
Ma Lénárddal moziba megyünk. Valami művészfilmet akar megnézni, én meg nem akarok itthon ülni.
Igen, eltaláltátok. Tomi megint koncertezik. Velem és az érzéseimmel nem foglalkozik. Pedig úgy hiányzik! Sosem bújhatok mellé esténként... Rossz érzés. Ehelyett kénytelen vagyok a munkatársammal mozizni, aki szerintem még mindig nem tett le rólam... Hurrá! Remélem, ráadásul valami romantikus mozi lesz...
Majd elmesélem, ha lesz mit.
Lehangoltnak éreztek? Az is vagyok. Talán téli depresszió. Nem tudom. Vagy megint lappang valami a levegőben? Nagyon ajánlom, hogy ne...
Kövezzetek meg! Én már csak ezt érdemlem!! Vagy lőjetek le!!! KÉRLEK!!!
Sosem tettem ilyet. Nem hittem volna, hogy valaha is eljutok ide. Egy elhanyagolt nő, aki csupán arra vágyik, hogy figyeljenek rá... És van, aki figyel rá. Vagyis rám. Nem kellett volna, ez olyan... Mocsok dolog volt.
Persze, most azt hiszitek, megcsaltam Tomit. De nem! Pedig lett volna lehetőségem. És akkor mi az, amit megtettem, de eddig még soha?
Lekoptattam egy helyes srácot! Jó, azért egy szájrapuszi elcsattant, de az is tök véletlenül, és a nyelve az én nyelvem közelében sem volt... De nekem már ettől is lelkiismeretfurdalásom lett! Tudom, hogy Tomi nem fogja megtudni. És tudom, hogy Lénárd most már békén fog hagyni. Amit azért én sajnálok. Olyan jó volt vele!
Valószínűleg neki volt igaza, amikor azt mondta...
"- Te csak egy pótlékot akarsz. Aki helyettesíti Tomit. Közben pedig csak rá vágysz. És bánt, hogy nem lehetsz vele.
- Igazad lehet. Úgy sajnálom...én...
- Nem kell aggódnod! - megsimogatta az arcom. - Ettől nem dől össze a világ! Barátok maradunk és kész. Én voltam a hülye, hogy azt hittem, lehet esélyem.
- Istenem, Lénárd!- muszáj voltam megölelni. Közben beszívtam a csodálatos parfümje illatát... - Te annyira rendes srác vagy! Meg fogod találni...
- Ne is mond tovább! - elhúzódott tőlem. - Nem kell. Értem én. Csak mi maradjunk jóbarátok, most nekem más nem számít!
- Örülök, hogy így gondolod!"
És kilépett az ajtón... A teáját, amire felhívtam magamhoz, meg sem itta. Kiöntöttem, nem akartam meginni, így is alig aludtam. Megint. Ma az irodában nem volt más a légkör, mint eddig. Lénárd igyekezett kedves lenni és csipkelődő, mint eddig. Krisztián nem sejthetett semit.
Nem mintha lett volna mit sejtenie.
Sajnáltam a srácot. Annyira cuki, ti el sem hiszitek! Bezzeg ilyenkor foglalt vagyok és még ráadásul szerelmes is!
Na, ki akar járni Lénárddal? Szerintem megérdemelne egy rendes csajt....
következő rész->
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
iimáááádom..:)