|
11. rész: Valaki más
Redzsii 2012.03.22. 18:20
Biztos azt gondoltátok, hogy megint eltűnök évekre. De nem akartam. Kellett egy kis idő, hogy feldolgozzam Tomi elvesztését, és rengeteg munkám volt. Az egyik diáklány mától főállású lett nálunk. Áginak hívják. Jövő héten jön velem Bécsbe, üzleti útra. Nagyon dolgos lány, a mi osztályunkon dolgozott egész nyáron. Nyár végén megkapta a papírjait, úgyhogy már dolgozhat főállásúként. És persze marad a mi osztályunkon.
Lénárd és Sári összejöttek végre. Tudjátok, a titkárnő a másik osztályról... Hogy ez a csajszi mennyit kérette magát. De úgy látszik, megérte. Nagyon helyesek együtt, és örülök a boldogságuknak.
Nekem időm sem volt a magánéletemmel foglalkozni. Nem is nagyon akartam. Volt elég bajom a diákokkal, és a saját munkámmal. Beletemetkeztem a melóba, hogy felejtsek.
Nem volt könnyű, mint minden, ami egész eddigi életemben történt velem. Százszor, sőt ezerszer végiggondoltam, hogy hol szúrhattam el ennyire?!? Szerettem Tomit. Túlságosan makacs voltam? Vagy nem vagyok elég érett még egy komoly kapcsolathoz? De akárhányszor pörgettem le fejemben az eseményeket, mindig odajutottam, hogy jól döntöttem. Azért Amerika túlzás volt. Már tudom, hogy Tomi végig ezt tervezte. Mióta együtt vagyunk, csak arra várt, hogy összeköltözzünk, gyerekeink legyenek, aztán irány külföld... Vagy nem biztos, hogy ebben a sorrendben... De tuti, hogy ezt akarta. Csak engem egyszer sem kérdezett meg, hogy én mit akarok. Innentől kezdve úgy gondolom, jobb nekünk egymás nélkül. Egy kapcsolat kölcsönös megértésen és összhangon alapul. Nálunk valami nagyon hiányzott...
Emivel beszélgettünk mostanában sokat telefonon. Amikor anno megmondtam neki, hogy Tomi elutazott, el sem akarta hinni.
"- Pedig olyan boldogok voltatok, amikor az esküvőnkön részt vettetek!
- Ezek szerint ez csak látszat volt. Én nem is akarok nagyon beszélni róla. Az ő döntése volt. Kettőnkről döntött, egyedül. Már harmadjára. Nincs több esély, kész, ennyi volt. Nekem elegem van belőle. Találok én mást, aki igazán boldoggá tesz! - próbáltam meggyőzni magamat is.
- Ezt te érzed... De akkor is... Lehet, hogy vele kellett volna menned...
- Meg sem hallottam!- kiáltottam bele a telefonba.- Bocsi a dobhártyaszaggatásért.
- De ha annyira szereted... Nem tennél meg bármit érte??
- Azért az életemet nem adnám fel. Meg mindig csak úgy kész tények elé állít, időt sem hagy gondolkozásra... Nekem ez nem megy.
- Értem. Te tudod. Azért én megvárnám...
- Én pedig nem fogom.
- Rendben van. Mennem kell.. Na, szija!
- Szióka!"
A Tomi témát ezennel le is zárom. Krisztiánt is megkértem, hogy ne zaklasson vele. Finito. Szasza még próbálkozott a múltkor... Rá akart beszélni, hogy hívjam fel, amikor a beugrottam hozzájuk.
"- Biztosan örülne neki! Lehet, hogy csak azt várja!
- És mit mondjak neki? Szia, hogy vagy? Jó kint egyedül? Valószínűleg...
- Mondjuk megkérdezhetnéd, merre lakik, és felajánlhatnád, hogy meglátogatod...
- Minek látogatnám meg? A fenébe is, Szasza! Miért akarja mindenki megmondani, hogy mit tegyek??
- Én nem akarom megmondani, csak tanácsot adok...
- Ki kérte??
- Áh, kösz. Kedves vagy - durcizott.
- Nem drágám! IGAZAM VAN! Nem kértem a tanácsodat Szasza. Mert nem is kell. Az én életem. Amiből Tomi kilépett. Túl fogom élni. Mint mindig. Nem először csinál ilyet. De vége. Hozzám már hiába jön. Azt pedig végképp hiába várja, hogy utána megyek!
- Szóval így állunk. Akkor szia!"- és sértődötten elvonult. Mivel náluk voltam éppen, kicsit nevetségesen nézett ki a dolog, hogy ő megy el... Aztán hallottam, hogy a szomszéd szobában telefonál.
"- Nem akarja. Hiába. Nem tudtam meggyőzni..."
Biztos Krisztiánnal beszél...
"- Nem. Azt is hiába mondtam, hogy hívjon fel. Beszélni sem akar veled. Sajnálom, Tomi..."
Ekkor értettem meg, hogy ők ketten végig összebeszéltek. Amikor Szasza az összeköltözést említette, már tudta, hogy Tomi együtt akar élni velem. És most, amikor arról győzködött, hogy hívjam fel, Tomi kérte rá. Végig a hátam mögött intézkedtek...
Mondanom sem kell, hogy mennyire pocsék érzés volt. Ekkor Szasza, mint barátnő meghalt számomra. Magamhoz vettem a táskámat, és elmentem. Mikor hazaértem, csörgött a telefonom. Ő hívott. Kérdezte, hogy hová tűntem.
"- Hazajöttem. Ilyen kétszínű, hamis barátnőkre, mint amilyen te vagy, nincsen szükségem!
- De... Nem, Jula, félreértetted! Én...
- Ne magyarázkodj! Nem érdekel már! Végig a hátam mögött kibeszéltetek és manipulálni próbáltatok! Nem jött össze drágáim! Egyétek meg egymást! És örülj, ha Krisz nem tudja meg!
- Őt ne keverd bele! Amúgy is, imád engem, nem érdekelné a dolog...
- Ha így gondolod, akkor beszélhetek is vele..."- és letettem. Persze elmondtam Krisznek. Tudom, nem kellett volna. Hagytam, hogy a harag vezéreljen... Nagyon kiakadt. Összevesztek Szaszával. Azóta már ugyan kibékültek. De ez rányomta a bélyegét a kapcsolatukra.
Olyan nagyon nem bánom, mert amit Tomi és Szasza műveltek, az nem volt szép. Érző lény vagyok, aki el tudja dönteni, hogy mit szeretne. Egyébként is, utálom a kétszínű embereket.
Emilinek sincsen senkije. Rájött amúgy, hogy "csak" biszexuális... Hurrá, egy kis fejlemény. Tinához azért még jár, egész jó barátnők lettek /persze, nem úgy/.
Nekem pedig folytatódik a mókuskerék. Jövő héten tehát üzleti tárgyalásra megyünk Ágival.
Aztán lassan újra elkezdhetünk a mikulásra és karácsonyra készülni... Az idei bulit hárman szervezzük majd: én, Krisztián és Ági. Már most sokat nevetünk egymás ötletein...
Eljött az ősz, itt van újra, de nem szép...
Szaszáék válnak. Kiderült, hogy... Nem, ezt alig hiszem el!!!
Szerintem rájöhettetek... Tomi és Szasza bűne nem csak szavakban és sunyiskodásban mérhető.
Lefeküdtek egymással! Mielőtt Tomi kiment volna Amerikába. Krisztián meg rájött. Tök véletlenül. Meghallotta, hogy telón beszélnek, Szasza enyhén elszólta magát. Amikor legutóbb náluk voltam, aztán elrohantam... Az csak Tomi utolsó kísérlete volt, hogy vajon szeretem-e még, mennék-e utána... Mivel nem akartam, Szaszát választotta. A nő indokait nem értem... Azt hittem, boldogok Krisztiánnal, szeretik egymást... Tévedni emberi dolog.
Én olyan nagyon nem haragudhatok, hiszen akkor már szakítottunk. De hogy volt képes Szasza ezt tenni Krisztiánnal??
Ma megyünk együtt bulizni a Winterhouse-ba. Ott dolgozik Emili. Persze, nem azért megyünk együtt, hogy bosszúból összekavarjunk. Csak le akarjuk inni magunkat a sárga földig, aztán külön-külön hazatámolygunk... Ez a terv.
Szasza már csomagol. Megy ki Tomihoz. Még mindig az ájulás kerülget. És ez a srác össze akart velem költözni? Ennyire volt ő szerelmes!!! Semennyire!
Fáj! Igen, és rosszul esik! Nem hittem volna... Egyikőjükről sem!! Szasza is, hogy volt képes eldobni annyi év boldogságot?!? El sem hiszem. De közben meg tudom, hogy így van. Igyekszem feldolgozni a történteket.
Eminek persze egyből telefonáltam, hogy mi van.
"- Mi? Te, ez ugye csak vicc?? - döbbent le.
- Bárcsak az volna egyetlen sógornőm! De ez a csupasz valóság!
- Húúú, alig tudom elhinni! És kiutazik hozzá Amerikába?
- Ki a kis mocsok! Na, szerinted jól tettem, hogy nem költöztem össze vele?
- Jól. Mi lesz a házzal?
- Semmi. Eladom, most már tutira. Meg is hírdettem egyből. Kiderült, hogy Szasza azt is elköpte neki, én vettem meg... Gondolom, azt remélte, hogy visszavárom... De nem gondolták, hogy lebuknak amúgy. Szasza olyan elővigyázatlan volt! Azt gondolta, hogy Kristián totál megbízik benne. De ez már naívság lett volna.
- Nem gyengén! Na, hát remélem babám, hogy a későbbiekben több szerencséd lesz. Ja, és ne csinálj hülyeséget!!! - kérte.
- Nem fogok, ígérem! Szia!
- Puszika!"
Gondolom, tudjátok, mire értette, hogy ne csináljak hülyeséget... De nem fogok. Egyrészt megígértem, másrészt tényleg nagy baromság volna.
Na, indulok haza. Még sok dolgom van otthon, és lehet, hogy elugrok venni valami új fölsőt...
Hűűű, még most is enyhén rosszul érzem magamat! Fel sem bírom sorolni, hogy mit ittam!
Az tuti, hogy jägereztem, természetesen vodkanarancs is... Talán bevágtunk egy üveg pezsgőt... Rémlik, hogy rókáztam egy sort... De az tuti, hogy kijutottam a mosdóba!!!
Jól esett szétcsapni magamat, de mitől vagyok még most is másnapos? Lehet, hogy boroztunk...
Fel kéne hívni Krisztiánt, hogy ő mire emlékszik...
"- Szijja legkedvesebb munkatársam!"- szóltam bele a telefonba. Megjegyzem: nem ordítottam.
"- Csssss! Szétrobban a fejem... - suttogta.
- Érdekes, az enyém is... Mire emlékszel?
- Halványan egy üveg Hubertus rémlik fel... - motyogta.
- Mi? Én azt tutira nem ittam, utálom! - háborogtam.
- De, de! Szerintem Emili többet tudna mesélni!
- Lehetséges, majd átmegyek hozzá. Csak kíváncsi voltam, hogy vagy és mire emlékszel.
- Nem sokra. Tudod, mit? Menj át Emilihez, aztán hívj fel, hogy mit mesélt! - javasolta.
- Okés! Cia!
- Cshá!"
Az ötlet nem is volt rossz. Emili ezer watton vigyorgott, amiko átmentem hozzá... Na, ő tud valamit...
"- Hogy vagy kicsi lány?"- kérdezte még mindig vigyorogva. Leültünk teázni.
"- Még most sem vagyok teljesen 100%-os. És sokmindenre nem emlékszek. Krisztián sem! Mit vihogsz?
- Nyugi, nem történt köztetek semmi! De tényleg! - nevetett továbbra is. - Csak iszogattatok... De az tény, hogy Krisz minden nőnemű lényhez odament és megtáncoltatta, aztán otthagyta mindet, hogy tovább igyon. Kb. úgy nézett ki, mint valami részeges. Te meg a társa voltál. Nem táncoltál minden pasival, csak a felével kb...
- Óh, az nem gáz...
- Az viszont igen, hogy Krisz az egyik csajjal eltűnt egy órára. És utána igen csak zilált állapotban tértek vissza... Vagy verekedtek, vagy... - nézett sunyin.
- Értem. Előfordul... - kezdtem furcsán érezni magamat. - Én ugye nem csináltam semmi ilyesmit?
- Neeem, csodálkoztam is. Még csak nem is láttalak senkivel smárolni - sietett leszögezni.
- Tényleg? Tök jó. Azt tudod, hogy miket ittunk?
- Várjál! Hmmm, te vodkamnarancsot, pezsgőt, jägert, hubit, meg némi bort. Krisztián megtetézte mindezt némi körtepálinkával, meg sörrel...
- Én hubiztam? Jesszusom. Pedig utálom... - fogtam a fejemet.
- Tudom, meglepő volt, de megittatok ketten egy üveggel. Jah, és lecsúsztattatok egy feles tequilát is, valami csávó hívott meg titeket...
- Nem csodálom, hogy végül találkoztam a rókával...
- És nem is egyszer! De mindig ki tudtalak vinni a mosdóba.
- Hurrá, ez jó hír! - mosolyogtam.
- Gondolom, nem lesz ismétlés?
- Áh, dehogy! Szilveszterig nem is iszok!
- Azt azért megnézem, de úgy legyen! - nevetett.
- Köszi! Na, megyek, még fel kell hívnom Kriszt. Őt is érdeklik a részletek...
- Rendben. Légy jó! Szija!
- Cia!"- és adtam neki két puszit.
Megint felébresztettem a srácot. El volt hűlve, teljesen. Főleg, amikor az eltűnéses részt meséltem... Szerintem fogta a fejét rendesen. Nevetve tettem le a telefont.
Holnap már meló, úgyhogy ki kéne aludnom magamat.
Lehetne péntek, akkor legalább érteném, hogy miért vagyok ilyen szerencsétlen. Ági lebetegedett, nem tud velem jönni az útra. Egyedül meg hiába mennék. Így el kell halasztani.
Szegény Ágit sajnálom, de ez akkor is rossz. Jó lett volna kicsit elhagyni az országot.
Ma egész nap a péntekkel szívatott Lénárd... Fogalmam sincs, honnan tudta meg, hogy szét voltunk csúszva, de még Krisztián afférjáról is tudomást szerzett. Egész nap vöröslő fejjel mászkáltunk, a munkatársak mind rajtunk vigyorogtak.
Mit szilveszterig? Életem végéig nem iszok!!! Most egész nap mulatós zenéket hallgatok, de ezzel is szívatnak ("Fáj a gyomrom, fáj, pálinkáért fáj..."). Krisztián "csaját" emlegetik a legtöbbet... Szegény srác. Csak a válóperes ügyvéd meg ne tudja... De Lénárd mondta, hogy ő tartja a száját. Szasza meg úgysem tudná meg, hiszen rég Amerikában sütteti a hasát. Kis köcsög. Jajj, nem utálom én! Hálás vagyok, amiért megszabadított kétszínű lényétől és társától.
Tomi háza elkelt, végre. Már a közelébe sem bírok menni. A mérgem még nem szállt el teljesen. De némileg levezettem a feszültséget pénteken.
következő rész->
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Redzsii!!!
Ez a rész... nagyon nagyon angyon jó lett!. :D
Az elején még tökre sajnáltam Tomit, hogy szegény várja, hogy kimenjen hozzá Jula... erre összejön Szaszával. :D
Azt hittem visszajön hozzá és majd újra össze akar vele jönni.
Azt pedig, hogy Krisztiánék elválnak, már valahogy az elején megéreztem. :)
Krisztián kis kalandja... :DDDD
FOLYTATÁST!