|
12. rész: Megzavarodva...
Redzsii 2012.03.24. 10:04
Ági már kicsit jobban van. Jövő csütörtökön el tudunk utazni, ha más nem jön közbe. Legalább kicsit kikapcsolódok. Rám fér... És lesz időm gondolkozni a dolgokon.
Unalmas hétvégém lesz, már látom. Emilim drága dolgozik, Krisz egy időre antialkoholista lett, más meg ugye nincsen...
Jah, amúgy új hírek: Szasza terhes lett!! Azt hittem, hogy eldobom az agyamat! Volt képe felhívni és elújságolni a "szuper" kis hírét! Először nem akartam Krisznek elmondani, de aztán úgy éreztem, hogy jobb, ha megtudja... Ő sem repdesett az örömtől.
"- Alig bírom elhinni. Most komolyan felhívott emiatt??"- kérdezte Krisztián tegnap, amikor felugrottam hozzá Szasza telefonja után.
"- Komolyan. Mintha érdekelne. Rohadt kis capfka... Már bocs.
- Az. Ekkora rinocéroszbőrrel együtt élni...
- Jó, ne kattogjunk tovább ezen. Még el is vetélhet... - sunyiskodtam.
- Hogy te milyen gonosz vagy... - vigyorgott.
- Nem igaz! Én nem akarok neki rosszat... Csak nem kell elhamarkodni semmit szerintem. Azért remélem, az esküvőjükre nem hívnak meg... - nevettem.
- Na, azt én is! Mert odamegyek és akkora botrányt csapok, hogy csak na! - szorult ökölbe a keze.
- Nyugika. Egyébként, elváltatok már?
- Ajh, még nem teljesen... De lehet, hogy már csak arra várnak!
- Ezek után semmi sem lehetetlen.
- A papírokra várok, hogy aláírjam. Nem akartuk sokáig húzni a dolgot, ezen már nincs mit szépíteni.
- Ez igaz. Próbáljunk megnyugodni. Mást úgysem tehetünk...
- Jaja... Na, hétfőn talizunk...
- Óh, máris elküldesz? - mosolyogtam rá.
- Nem...
- Mindegy, mennem kell úgyis, mivel még sok dolgom van. Ja, legyél kész kérlek a képekkel...
- Meglesz! Ne aggódj.
- Rendben van. Akkor szia!
- Szióka!"
Később átjött hozzám Emili. Azt hitte, még nem tudok Szasza terhességéről.
- Jah, ezt már tudom...
- Igen? És azt is, hogy amint elválik Krisztiántól, hozzámegy Tomihoz?
- Váá, valahogy sejtettem. Beszéltem is erről vele. Ki fog bukni.
- Az biztos! Szerintem ne mondjuk el neki! - javasolta.
- Úgyis megtudná. Sőt, ha Szasza olyan pofátlan volt, hogy mindenkit körbetelefonált a jó hírrel,
idő kérdése, hogy a fülébe jusson. És félek, hogy a csajszinak van annyi bőr a képén, hogy még
esküvői meghívót is küld...
- Belegondoltál már, ha tényleg küldenek meghívót, akkor mi lesz? Elmész?
- Szerinted megvesztem?? Semmi kedvem hozzá! - legyintettem.
- És, ha mondjuk... Beszereznél addig egy pasi? Végülis, olyan hamar úgysem lesz, a válást csak
hónapok múlva mondják ki, szóval szerintem csak a pici születése után lesz lagzi... Addig pedig
még lehet, hogy lesz párod...
- Óh, köszi... Hjaj, majd meglátom. Addig még sok víz lefolyik a Dunán!
- Hm, tudod, még mi jutott eszembe? Neked az elején tetszett Krisz, és hát hamarosan szabad lesz,
meg tök jól megértitek egymást...
- Ha arra célzol, hogy én és ő, akkor nagyon sűrgősen verd ki a fejedből!!!
- Már miért? Jó kis arculcsapás lenne Szaszáéknak!!
- Lehet...
- Valld be, hogy bejön neked!
- Jó pasi, én nem tagadom, de...
- Nincs de!
- Igenis van DE!! Szerintem inkább neked kéne valaki, hogy ne agyalj folyton! És ne jusson
eszedbe sok hülyeség!
- Ne légy ilyen Jula! Én csak jót akarok neked!
- Elhiszem Emili. De most ezzel nem teszel jót.
- Sajnálom, drágám. Holnap azért együtt ebédelünk?
- Persze.
- Hívd őt is! - mondta már az ajtóban, és gyorsan elszlisszolt.
Bent ülök az irodában és akaratlanul is Krisztiánra sandítok az iratok fölött. A lökött Emili beleültette a bogarat a fülembe. Végülis, miért ne? Tegnap este sokat agyaltam a dolgon. Fogalmam sincs, hogy ő hogyan vélekedik rólam, vonzónak talál-e... De az tény, hogy nekem anno nagyon tetszett. Amíg meg nem tudtam, hogy felesége van... Aztán jóban lettünk Szaszával... De ő elhappolta a barátomat! És én meg most vegyem el az ő férjét?? Huhh... Nagy dilemma. És közben még a munkára sem tudok figyelni...
Jajj, felém jön...
- Jula, itt vannak a képek, amiket kértél! - és rámnézett. Belenézett a szemembe... És én...
Megzavarodtam. Elvettem az iratokat, motyogtam egy "köszi"-t, majd elfordultam.
Képzelődnék, vagy tényleg szikrázott valami a levegőben? Áh, biztos már túlságosan belemerültem az elképzelésbe, hogy ő meg én... Hülyeség!! Erre többet nem szabad gondolnom.
- Akkor megyünk együtt ebédelni?- kérdezte.
- Öhm... Nem tudom. Emili hívott, de még sok dolgom van...
- Jó, de enned csak kell! Na, majd jövök egykor! - mondta és andalító mosollyal az arcán eltűnt az irodájában.
Ezt nem hiszem el! Most miért törénik ez velem?!? Ezért még megfolytom Emilit!
Ebédkor aztán ismét belelendült kedves barátnőm... Mostmár tutira meg fogom ölni!
- Krisz, szerinted is csinos ma Jula? Annyira jól áll neki a piros! Én mindig is mondtam neki! - vigyorgott ezer watton Emili. Ő rám nézett, mire én elpirultam... Hurrá...
- Igen, szerintem is jól áll. Gyakrabban kéne pirosat hordania - mosolygott.
- Egyet értek. Hé, pénteken egy buli? Régen voltunk a Little Lemonban! - vetette fel Emili.
- Ez igaz. Szerintem jó ötlet. Jula? - fordult felém.
- Öhm, még nem tudom. Talán. Majd megbeszéljük...
- Valami baj van Jula? - kérdezte Krisz. Rá sem mertem nézni.
- Nem, semmi baj. Kicsit tele van a fejem mostanában mindenfélével...
- Na, akkor jól fog jönni, ha pénteken lazítasz és bulizunk egy jót! Nincs kifogás! - mondta ki a bűvös szavakat Emili. Régen, amikor még nem Pesten laktam, ha az egyikünk azt mondta, hogy nincs kifogás, akkor még az sem lehetett akadály, ha valamelyikünk beteg volt... Menni kellett. Ez ilyen kimondatlan szabály volt kettőnk között.
Ez persze azt jelentette, hogy nem hagyhatom ki a pénteki bulit. Nem ugráltam örömöben. Biztos, hogy inni is fogok, és a mai dolgok után már nem tudom, hogy bírnám ki, hogy ne ugorjak rá Kriszre...
Jó, oké. Elég volt! Felnőtt nő vagyok! Nem iszok, és nem fogok hülyeséget csinálni! Kész!
Na, persze. Mondani mindent könnyű...
Természetesen ittam. Nem sokat... Vagyis de. Kezdem az elejéről.
Már ott kezdődtek a gondok, hogy mit vegyek fel. Kb. 18 éves korom óta ugyanazt a ruhaméretet hordtam, szóval azzal nem is volt baj, hogy mibe férek bele... Aztán úgy gondoltam, hogy ha Krisszel nem is, valami pasival csak össze kéne jönni. Az önbizalmamnak most jót tenne. Úgyhogy felvettem a 30 cm 'hosszú' farmerszoknyámat, a félvállas felsőmet, és egy ballerinacipőt, majd felkaptam a farmekabátomat és irány lefelé. Gyalog mentünk, mert mindannyian inni készültünk.
Fél 11 körül értünk a Little Lemonhoz, egyből letámadtuk a bárpultot... Gondoltam, oké, egy kóla... Aztán a számon végülis a vodkanarancs kifejezés jött ki... Tudom, ez a két szó baromira nem hasonlít, na mindegy... Emili és Krisz málnaszörpöztek... Aztán kitaláltuk, hogy most kipróbálunk új koktélokat. Először egy Costa del Sol, majd egy Cosmopolitan következett, aztán gondoltuk viccesen hangzik a Batman Cocktail, hát ráfáztunk, mert alkoholmentes volt. Igaz, addigra már nem sokat számított... Kettő-kettő Screwdriver* után pedig még gondolkozni is elfelejtettünk. Már olyan marhaságok jutottak eszünkbe, hogy hihetetlen.... Krisz kb. le sem vette a szemét a lábaimról, legfeljebb azért, hogy még tovább leshesse a fenekemet... Emili vihogott végig, egyszer el is tűnt... Egy fél percre zavarba jöttem a szitutól, aztán valószínűleg a sok alkohol hatására hirtelen feloldódtam, és szinte rámásztam Kriszre... Ő meg nem igazán ellenkezett... És ami a legcikibb az egészben, hogy itt nem ért véget a dolog. Emili összetalálkozott néhány sráccal és csajszival, akiket odahozott az asztalunkhoz, két tálcányi koktéllal a kezükben... Volt miből válogatni, már meg sem kérdeztem, hogy miben mi van. Hjaj, én sosem fogok felnőni?? Annyit ittam, hogy hihetetlen! Persze Krisz és Emili sem maradtak le tőlem.
Az egyik srác, aki igen csak jó állapotban volt, elkezdett rám nyomulni. Én meg persze hagytam magamat, mivel már azt sem nagyon tudtam, hogy hol vagyok. Legnagyobb döbbenetemre Krisznek nem tetszett a dolog, átkarolta a vállamat, ezzel mintegy jelezve, hogy tipli van... Még részegen is majd le esett az állam, Emili viszont csak kacsintgatott rám...
Már hajnali 4 volt, amikor kezdtem józanodni. Emili és Krisz még mindig nem álltak le az ivással, pedig a csajszikám már kétszer volt hányni is... Munkatársam viszont egész jól bírta a strapát... De a kezét továbbra sem nagyon akarta levenni rólam. Úgy döntöttem, megyek és sétálok egyet, ezzel is elősegítve, hogy a saját két lábamon jussak haza... Végül a sétából annyi lett, hogy szépen a lakásomban kötöttem ki... Úgy két óra múlva jött hozzám Emili, én már szunyókáltam, természetesen ruhában. Utánam hozta a dzsekimet és a táskámat. Jó fej volt, mondtam is neki, ahogy egy pillanatra felpillantottam. Aztán Emili el is tűnt. Nem tudom, mennyi idő telt el ezután, amikor is hirtelen felriadtam, és Krisz gyönyörű kék szemeibe néztem. Még mindig spiccesnek tűnt, de érthetően beszélt:
- Jula, mondanom kell valamit...
következő rész->
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Na helló! :) Hát eljött az amit már nagyon vártam...Jula és Krisz! :D
De téged ismerve ez sem lesz egy sétagalopp
Meglepő,hogy Szasza ilyen hamar terhes lett..remélem nem Krisztől??!!Tetszett ez a rész is,és ha megengedsz egy észrevételt,(ez csak saját vélemény) lehetne kicsivel több párbeszéd.Tudom,hogy ez egy napló,de jó lenne! :) Pussz
*********************************
Váá, nagyon köszönöm az építő jellegű kritikát!! Ilyen kellene nekem még több és több, h tudjam, mi tetszik, mi nem, és a szerint alakítsam a dolgokat :D. Igen, lesznek itt még érdekességek... Szokásomhoz híven, nem hazudtolom meg önmagam :P :D