|
13. rész: Mit érzel?
Redzsii 2012.03.25. 12:03
Biztos kíváncsiak vagytok rá, hogy mit mondott Krisz... De szörnyű szörnyűség történt!
TELJESEN KIMENT A FEJEMBŐL!!!
Bakker!! Eddig emlékeztem a dolgokra! Ami ezután történt, az kiesett... A fenének nem józanodtam én ki?? Most fogalmam sincs, hogy mit mondhatott! Olyan ciki! És, ha valamit válaszoltam is rá?? És, ha történt más is?? Na, jó, arra azért biztosan emlékeznék... Ugye??
Mit tegyek? Hívjam fel?? Legalább Emili ott lett volna, de nem volt, persze, mikor kellene, akkor... Ááááááááááááááá! Ilyen szerencsétlen is csak ÉN lehetek!!
Tök égő volna felhívni! Mit is mondhatnék neki? Figyelj csak, mit meséltél nekem ma hajnalban? Pfff... Az is lehet, hogy ő sem emlékszik! Az még cikibb...
És tudjátok, hogy mi lesz a megaciki? Hétfőn bemenni dolgozni!!! Bele sem merek gondolni!!
Soha többet nem iszok! Legalábbis nem ennyit...
Még mindig ugyanott tartok. Azon kattogok, hogy mit mondhatott Krisz. Biztos valami érdekeset vagy fontosat... Különben nem birizgálná ennyire a csőrömet. Képtelen vagyok rájönni, hogy mi lehetett az. Kutatok az emlékezetemben, mint a gép, de nem megy. Megpróbáltam azt is, hogy ellazulok, nem gondolok rá, hátha beugrik... Az sem jött be. És a vége mindig az, hogy meg kéne kérdezni őt...
A francba is! Csak én lehetek ennyire szerencsétlen!
Na, jó, inkább nem kritizálom magamat. Sokat ittam, fáradt voltam, hajnal volt és félálomban beszélgettem vele. Amit soha többet nem teszek. Egyiket sem az itt felsoroltak közül.
Emili ma felhívott, hogy jobban vagyok-e már. Ó, hogyne! Szuperül!
- Láttam Kriszt, amikor bement hozzád. Mit akart?
- Azt jó volna tudni...
- Hogy-hogy?? - lepődött meg.
- Mondott valamit, szerintem fontos dolgot... És én teljesen elfelejtettem.
- Na, ne! Jula, drága, ne csináld...
- De, komolyan! Bejött, elkezdi, hogy mondania kell valamit... És innentől képkiesés. Abban biztos vagyok, hogy semmi sem történt köztünk, de fogalmam sincs, hogy mit mondott, és mikor ment el.
- Nem hiszem el! Vááá! Ezért görcsöltem annyit???
- Mit görcsöltél te? - csodálkoztam.
- Hogy összehozzalak titeket! Beszélgettem vele is arról, hogy összejöhetnétek, és nem volt különösebben ellenére a dolog.
- Ja, mert részeg volt... - legyintettem, bár tudtam, hogy nem látja.
- Akkor beszéltem vele, amikor indultunk hozzád. Tudtommal, még józan volt. Egyébként meg egész este téged nézett. És milyen féltékeny lett már, amikor az a csávó rádmászott! - nevetett. Bár én is tudnék...
- Igen, észrevettem. Fogalmam sincs, hogy fogok holnap a szemébe nézni...
- Csak ügyesen... Most mennem kell. Holnap ebéd?
- Jöhet! Szija!
- Csáó! - és letette.
Nincs más hátra, csak előre! Holnap bemegyek, mosolygok és úgy teszek, mintha mindenre emlékeznék...
Azért remélem, hogy tényleg nem történt semmi más, mint hogy beszélgettünk. Nagyon égő lenne, ha reggel jönne felém és...
Inkább nem is gondolok erre.
Túléltem a napot. Krisz ugyan egész nap vigyorgott, mint a tejbetök, meg poénkodott, de sehol egy célzás, vagy közeledés...
Biztos én reagáltam túl a dolgot. Vagy csak álmodtam volna az egészet? Még az is megeshet.
Amúgy már itthon vagyok. Az ebéd Emilivel jó volt. Ő is úgy gondolja ezek után, hogy semmi különös nem történhetett. Bár benne még felmerült, hogy esetleg valami nő kikezdett vele, és ezt akarta elmondani, hogy ne is reménykedjek... Azt ígérte, hogy még erről kikérdezi. Azért kíváncsi vagyok. Hátha valamit elmond Emilinek... Sosem lehet tudni.
Viszont lehet, hogy mivel a barátnőm, attól félne, hogy elmondja nekem. És akkor már inkább nekem kéne beszélnem vele. Végülis, tisztázni kéne a dolgokat...
Akárhogy is lesz, remélem, minél hamarabb megtudok valamit.
Az sem biztos, hogy lesúlytana, ha nem akarna tőlem semmit. Igazából hiába helyes srác, még mindig úgy gondolom, nem volna korrekt dolog, ha összejönnénk.
Ó, nem is meséltem még! Ágival a hétvégén utazunk, meg jövő hét végén is. Egyre több munkát bíznak kettőnkre. Úgy látszik, nyerő páros vagyunk... Örülök, hogy legalább a munkahelyemen minden flottul megy. Ha végre egyszer megélem, hogy rendbejön a magánéletem, az maga lesz a csoda.
Lehet, hogy nekem is inkább leszbinek kéne lennem?
Na, jó, ezzel nem poénkodok... Amúgy is, még mindig úgy gondolom, hogy a nők sem jobbak a férfiaknál. Egy szemmel sem!
Áginak sincs párja amúgy. De ő nem meleg. Teljesen hetero. Csak sokat csalódott már, ahogy én is. Volt vőlegénye, de szétmentek. Most nem részletezném, hogy miért. A lényeg, hogy neki sem egyszerű a szerelmi élete. Mégsem keveredik mindig olyan helyzetekbe, mint én!! Igaz, nem is csinál olyan hülyeségeket, hogy elmegy a munkatársával bulizni, aztán leissza magát, és arra sem emlékszik, hogy mit mondott... Szerinte nem kéne ezen agyalnom. Úgyis lesz valami, ha pedig nem, az sem baj. Ha nem görcsölnék annyit rajta, akkor biztosan minden magától megoldódna. De egyszerűen nem tudok lazítani!
Összejött most minden! Volt egy barátom, aki túl sokat akart, aztán elhagyott, és most egy másik nő terhes tőle, talán össze is házasodnak... Mindig olyan szerencsétlen voltam a pasikkal. Lehet, hogy örök szingliségre vagyok ítélve.
Majd kiderül. Addig meg... Élek. És dolgozok. Most pedig megyek, és alszok!
Mostanában nem nagyon van időm az irodában írni. Úgyhogy itthonról pötyögök.
Emili még nem mesélt semmit. Elvileg ma ebédkor beszélgetett vele. Lehet, hogy rossz dolgot mondott, és ezért nem akarja elmondani? Kezdek félni... Inkább felhívom Emilit.
- Hé, te nő! Mi van már? Tűkön ülök, hogy mit mondott Krisz! - támadtam le.
- Neked is szia - morogta. - Szerintem inkább élőben beszéljük meg. Átmegyek hozzád.
- Rendben! - tettem le a telefont. Most már rendesen aggódom. Miért kell élőben megbeszélni a dolgot? Én nem értem...
- Szia! - lépett be barátnőm az ajtón. Csendben leült a kanapéra.
- Mesélj már! - ültem le mellé. Nagyon feszült voltam.
- Nagyon nehéz volt valamit is kiszednem belőle...
következő rész->
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Szia.
Elég viccesnek tartom, azt, hogy Jula nem emlékszik a történtekre, megjegyzem jó ötlet volt! Nekem tetszik ez az új felállást. Meglátjuk Krisztián mit gondol erről. Azért furcsa, hogy mindvégig ott voltak egymásnak, egymás közelében, mégis más mellett keresték, találták meg a boldogságot. Viszont lehet, hogy nem ez volt nekik szánva....
Várom nagyon a folytatást, lécci hozd hamar! :-)