|
18. rész: Elmegyek...
Redzsii 2012.04.01. 09:16
Szuperül sikerült a tegnap este!! Nem ittunk túl sokat, de rengeteget táncoltunk! Mindenki le volt döbbenve a hajam színén, mert csak most látták először... De meg is dícsérték rendesen, hogy milyen jól áll nekem. Dagadt a mellem a büszkeségtől, az tuti!
Kibeszéltük a pasikat. Végül eljött Emma is, mesélte, hogy időnként veszekednek tesómmal. Mondtam neki, hogy nem olyan egyszerű ám valakivel együtt élni... Mire Emili rákontrázott, hogy főleg veled!
- Nem is igaz! Meg mi lett volna veled nélkülem?? - durcáztam.
- És veled nélkülem? Tényleg, mi van a német pasival?
- Milyen német pasival? Mesélj csak! - kapott a szón Emma.
- Nem sok semmi... - ráztam a fejemet. - Úgy érzem, kezd belémszeretni, de én meg csak Kriszre tudok gondolni...
- Jajj, te csaj! Találkoztam vele, nem tűnt valami jókedvűnek...
- Meg is érdemli! - dacoskodtam.
- Vele mi volt? - kérdezte Emma.
- Óh... Amikor legutóbb beszéltünk, kategórikusan kijelentette, hogy köztünk nem lehet semmi, mert nincsen értelme...
- Meg van hibbanva ez a csávó! - mondta Emili, a mutatóujját a halántékánál forgatva.
- Az biztos! Megint azzal jött, hogy csak Szaszáékon akarok bosszút állni...
- Ez marhaság! - legyintett Emili. - Téged már régen nem érdekel, hogy mit csinálnak ők!
- Én is ezt mondtam neki, de szerinted figyelt rám? Aztán annyira felhúzott, hogy megmondtam neki, nem is akarom látni. Meg ennek így nincs értelme. Mire ő: végre te is rájöttél!
- Pffff... Na, persze! Közben pedig majd megőrül érted!!
- Sejtem... De én nem könyörgök neki, az biztos!
- Ne is! - vágta rá Emma .- Még egy kört? - és intett, hogy hozzanak még némi alkoholt...
Hajnalban valamikor indultam el anyáékhoz. Délután már kocsiban ültem, és most itt vagyok, Pesten. Elvileg holnap reggel indul a repülőgépem Németországba. Gregor már hívott, hogy mikorra jöjjön értem...
De én úgy döntöttem, most így hirtelen, hogy csak délután megyek. Holnap még benézek az irodába.
Van egy tervem, ha ez sem jön be... Akkor vége.
- Jó reggelt! - léptem be az ajtón. Krisz úgy meredt rám, mint valami marslakóra... Lénárd jött felém éppen.
- Jula, drága! Eszméletlen jól nézel ki! Ez a haj! Csodálatos! - ölelt meg és adott két puszit üdözlésképpen.
- Így igaz! Wow, alig ismertelek meg! - vigyorgott Sári.- Hé, Krisz, láttad Julát? - bökte oldalba a srácot. Ő csak bambult tovább.
- Láttam. Tényleg... Jó - nyögte ki nagy nehezen.
- Jó? Egyszerűen csodálatos! Gyönyörűen néz ki! - lelkendezett Lénárd.
- Hé, még a végén féltékeny leszek! - nevetett Sári.
- Fölösleges! - mondtam. - Csak a cuccaimért jöttem. Délután megyek is vissza Berlinbe. Úgy néz ki, hogy bejött a leányvállalat ötlete, Ági már haza sem jött. És szerintem én is maradni fogok... Úgyhogy pakolok... - mondtam, és elindultam az irodám felé. Lénárd és Sári döbbent arccal néztek utánam. Krisz szeméből keserűséget olvastam ki...
- Szóval elmész. - nyitott be kicsivel később.
- Így van. Nincs, ami itt tartson - jelentettem ki. - Emili boldogul nélkülem is. Vár a jövőm - mondtam, de nem néztem rá.
- Jah, meg az a modell srác... - motyogta, mire felkaptam a fejem.
- Honnan tudsz róla? - hökkentem meg.
- Már az egész osztály erről beszél... "Jula és a germán románca"... Más témájuk sincsen! - vörösödött el.
- És ez zavar téged? - néztem rá kihívóan.
- Nem, már miért zavarna. A te bajod, ha mindenki annak tart! - tárta szét a karját.
- Minek tart? - kezdtem begurulni.
- Ribancnak! - bökte ki.
- Tévedésben vagy! Csak te hiszed ezt rólam! Lehet, hogy van valami köztem és Gregor között...
- De az pusztán plátói, szűzies románc, ugye? - gúnyolódott.
- Azt nem mondtam! De, ha annyira érdekel, nem feküdtem le vele!
- Óh, hurrá! Úgyis le fogsz!
- Ha egyszer együtt járunk, akkor miért ne?
- Azt hittem, te csak akkor vagy erre képes, ha szerelmes vagy! Mindig ezt mondogattad!
- Ki mondta, hogy nem vagyok szerelmes?! - vágtam oda. Az már más kérdés, hogy kibe...
- Jah, oké, bocsika! Na, hát nem is tartalak fel tovább, pakolj csak!
- Köszönöm kedvességedet! - és bevágtam utána az ajtót.
- Nos, örülök, hogy így alakultak a dolgok. Egyik legjobb munkatársunk, Júlia, holnaptól Németországban fog dolgozni a cég leányvállalatánál, Ágnes asszisztenciája mellett - kezdte a
búcsúztatást a főnök. - Ezen a napon látjuk őt utóljára csendes kis irodaházunkban. Emelem poharam a sikeres üzletre, és arra, hogy Júlia és Ágnes jól fogják vezetni a német vállalatot!
- Éljen Jula! Hajrá! Csak így tovább! - kiáltozták a többiek, és mind odajöttek hozzám koccintani.
Csak egy valaki nem... Délután szomorúan szálltam fel a repülőgépre. Nem lelkesített már az utazás, az újabb találkozás Gregorral, s a munka gondolata sem...
Holnap kezdjük kialakítani az itteni irodát. Furcsa érzés, távol mindenkitől, főleg Tőle... Az fáj a legjobban, hogy olyan rossz hangulatban váltunk el egymástól... Nem is koccintott velem,
amikor elbúcsúztattak... Mintha már csupán egy idegen volnék!
Bezzeg Gregor! Úgy ölelt magához, amikor meglátott, hogy majdnem kinyomta belőlem a szuszt is!
Egyelőre még szállodában lakok, de keresni fogok lakást valahol az iroda környékén. Gregornak nem tetszett az ötlet, nem értette, hogy miért nem költözök hozzájuk, mint Ági.
- Szerintem nem jó ötlet. Szeretnék megállni a saját lábamon. Nekem ez korai volna... Meséltem neked Tomiról...
- Igen, emlékszek rá... De az ő volt! Én nem Tomi vagyok! - háborgott.
- Tudom! De akkor is! Próbálj megérteni! - már szinte könyörögtem.
- Igyekszem - ölelt meg.
Tudom, hogy őszinte volt... De néha kevés az ígéret.
Huhh, a fene sem gondolta, hogy ilyen nehéz berendezni egy irodát! Pffff... Szinte napi kapcsolatban vagyok a magyar iroda titkárságával, hogy adjanak ötleteket, tanácsokat... Sári közben folyamatosan tudosít nekem Kriszről is.
- Tegnap olyan rosszkedvű volt... Ma meg bejött másnaposan... Én nem tudom, mi lett vele!
- Mindegy Sári, nem lényeges! - próbáltam hárítani. Nem akartam róla hallani... Vagyis de, csak az ő szájából...
- De az! Így tönkre fogja tenni magát! És, ha a főnök meglátja... Kirúghatja!
- Ez az ő baja, nem?
- Mi történt köztetek? - szegezte nekem a kérdést.
- Semmi sem, csak már nem vagyunk jóban. Na, akkor jó lesz ez a fajta bútor... És mit gondolsz, csipke vagy sima terítő legyen?
- Fölösleges a terítő... Úgyis piszkos lesz. Könnyebb az asztalt letörölni, mint folyton terítőt mosni - vágta rá egyből.
- Igaz... Köszi. Majd még jelentkezem!
- Rendben.- és letette.
Krisztián tehát kikészült... Kizárólag magának köszönheti. Nemhogy kapott volna a lehetőségen, hogy valakivel esetleg újra boldog lehetne, inkább ellökött magától. Én pedig elmentem... Végleg.
Krisztián szemszöge:
Jula már egy hete elutazott. Rémes, hogy mennyire hiányzik! Rengeteget gondolok rá. Megkerestem az interneten azt a Gregor gyereket. Jézusom, micsoda ficsúr!!! De, ha Julának ez kell... Karakterileg nagyon jó a srác, tipikus modell alkat. Jól fotózható, szinte csak profi képeket láttam róla. Megtaláltam egy képen Julát is. Rózsaszín hajjal virít egy német katalógusban. Gyönyörű! Egyszerűen káprázatosan néz ki! Kár, hogy én sohasem fotózhattam őt, bár nem is kérte... Bezzeg, ha a germán úgy akarja... Nem is tudom, minek gyötröm magam....
Vagyis de. Tudom. Mert szeretem őt... És hagytam elmenni! Innen már nincs visszaút... Vége van.
következő rész->
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Tényleg szomorkás lett ez a rész. :(
Kár, hogy Krisztián és Jula nem jött össze újra. :(
Én azt hittem, hogy Krisz kimegy a reptérre és nem engedi el Julát. De nem így lett. :(
Nagyon jó a rész és a rózsaszín haj is jó volt. :DD
Folytatást! :)