|
19. rész: Békés ünnepek...
Redzsii 2012.04.02. 08:46
Közel egy hónapja írtam legutóbb. Azóta készen van az iroda, minden berendezés megvan. Folyamatosan vesszük fel a munkatársakat, gőzerővel készülünk a karácsonyra. Karácsonyi buli nem lesz, legalábbis én nem szerveztem...
Van saját lakásom is, kisebb, mint amit Pesten hagytam, de kényelmes. A pesti lakást megtartottam, mivel úgyis hazamegyek néha...
Két nap múlva Mikulás... Gondoltam, ha már nem vagyok otthon, küldök csomagokat. Kap mindenki, legalábbis remélem, hogy senkiről sem feledkezek meg! Sok kis apróság lesz benne, semmi komoly.
Karácsonyra viszont mindenképpen hazautazom. Valószínűleg csak arra a három napra. Gregorral 23-án ünneplünk, Jonas és Ági társaságában. Még nem vettem meg nekik az ajándékokat, de már vannak ötleteim.
Kicsit megfáztam amúgy, de nem vészes. Voltam már rosszabbul is.
A múltkori képeim tényleg megjelentek! Furcsa volt egy katalógusban viszont látni magamat...
A hajam amúgy már eléggé fakó...
Nem is baj. Jól néztem ki rózsaszín hajjal, de még jobban érzem magamat a saját bőrömben, szőkén! Gregor bíztatott, hogy fessem be újra, de nekem nincsen kedvem. Végülis, nem modell vagyok, hanem üzletasszony, és mégiscsak jobban néz ki egy felkontyolt szőke haj, mint a pink...
A helyzet rosszabbodott... Belázasodtam, és képtelen vagyok az ágyból felkelni...
Hogy akkor hogyan tudok írni? Természetesen a laptopomról. Ezen néztem meg a képeket is, amiket Emili készített a Halál Ereklyéinek londoni premierjén. A költözés miatt idén nem tudtam elmenni, de a lelkére kötöttem, hogy sokat fotózzon... Kaptam egy édes képet a Phelps ikrekről is, amin egy lapot tartanak fel, ezzel a felírattal: "From Phelps twins for Jula!" és közben mosolyognak ezerrel... Remélem, hamarosan meg tudom nézni a filmet. Szerintem majd megveszem DVD-n, azért eredetibe a legjobb!
Na, majd írok, ha már jobban vagyok...
Fúúú...Két hétig nyomtam az ágyat! Azt hittem, már belehalok... Szerintem rátett a sok stressz, meg a szerelmi bánat is... Mindenestre régen voltam ennyire kikészülve, élni sem volt kedvem... Még jó, hogy az ünnepekre nagyjából meggyógyultam...
Most itt vagyok anyáéknál. Még mindig csak meleg teát vagyok hajlandó inni, sok citrommal. És rengeteg húslevest eszek.
Emili hívott, hogy talizzunk, szerintem holnap megejtjük. Úgy döntöttem, hogy elsejéig maradok, így együtt tudok szilveszterezni mindenkivel. Gregor persze nem örült a dolognak, de már nem is érdekel. Úgy érzem, nincs értelme, hogy vele legyek. Nem tudja feledtetni velem Krisztiánt, és nem akarom, hogy túl mély legyen a kapcsolatunk. Szerintem ő is érzi, ennek nem lesz nagy jövője...
Tegnap Emilivel karácsonyoztunk. Csak jelképes ajándékot vettünk egymásnak, én egy csini fölsőt, ő pedig nekem egy vicces kutyanyakörvet vett, amire ráragasztotta swarovski kristályokból, hogy Bolyhoska. Szerintem csak különleges alkalmakkor fogom használni, nehogy lepotyogjanak a kristályok róla. Furcsa, hogy egy éve még Tomival együtt voltunk, most meg... Biztosan vett valami méregdrága cuccot Szaszának... Na, de kit izgat?
Anyáéknak sem vettem nagyon semmit. Az volt az ajándék, hogy sütöttem bejglit /életemben először/ és együtt vacsoráztunk. Emmáék nem bírták ki, ők vettek nekem egy új laptop táskát... Merthogy a régit már eleget nyúztam. A többiekkel csak sms-t váltottunk, páran felhívtak, például Lénárdék.
Legnagyobb meglepetésemre Szaszáéktól kaptam képeslapot. Ők ketten vannak rajta, Szaszának már gömbölyödik a pocakja, és ráírták, hogy "Kellemes ünepeket, remélhetőleg már nincs harag! Légy olyan boldog, mint mi! Soxor puszil: Tomi, Szasza és a picike!" Hát nem édesek? Vááá, mindegy... Írtam nekik sms-t, hogy "Köcce a képeslapot, nektek is Kellemes Ünnepeket, no harag. Pux" Végülis harag már nincs bennem. De megkímélhettek volna ettől a 'boldog pár vagyunk' képtől!
Emili szerint:
"Rohadt nagy pofátlanság volt, én elküldtem volna őket a jó anyjukba!".
De mondtam neki, hogy az nem az én stílusom. Egyébként is karácsony van, a szeretet ünnepe, vagy mi...
Egy valaki volt, aki még egy sms-re sem méltatott... Szerintem kitaláljátok... Kriszről van szó, természetesen... Ennyire haragban lennénk? El sem akarom hinni... Bár lehet, hogy nem tudott mit írni. Én mondjuk már egy sima Boldog Karácsonynak is örültem volna...
Ja, még nem is mondtam. Gregortól egy szép festményszerű képet kaptam, hogy "otthonosabbnak érezzem a lakásomat". Édes, nem? Azt nem mondta, hogy melyik lakásra gondol, úgyhogy jött velem a kép... És kikerült a pesti lakomba. Gondoltam, ha visszamegyek, majd viszem, csak el ne felejtsem!
Amúgy nincs sok kedvem visszamenni Berlinbe. De már nem is akarok a pesti irodában dolgozni. Érlelődik bennem pár napja a gondolat, hogy felmondok. Új kihívásokra van szükségem. Annyi emlék, fájdalom köt Pesthez... Talán elköltözök... Mondjuk Budára!
Na, nem hülyülök. Valamit változtatnom kell az életemen, az biztos! Majd az új évben, minden más lesz!
Krisztián szemszöge:
Karácsonyra hazautaztam a családomhoz, Sopronba. Itt ért utól Szaszáék képeslapja... Egyből kidobta a kukába. Eszem ágában sincs válaszolni nekik, nem akarom lesni a képüket. Nem érdekel a boldogságuk. Csak a saját életemmel szeretnék foglalkozni.
Fáj. Igen, valahol még fáj, amit velem, velünk tettek. Nehezen dolgozom fel, ami történt, bár a dalírás iszonyat sokat segít. Kiírom magamból, ami bánt, és kicsit megkönnyebülök.
Sokat gondolok mé mindig Julára. Vajon neki is küldtek ilyen kedves üdvözlőlapot? Bizonyára, Szaszáék pofátlansága ekegbe menően nagy... Lehet, fel kéne hívnom... De nincs bátorságom hozzá. Majd egyszer...
- Kisfiam - jött be anya a szobámba. - Kopogtam, de nem válaszoltál. Minden rendben van?
- Nem, anya, semmi sincs rendben - ráztam a fejemet szomorúan. Minek hazudjak, pont neki?
- Nem szólok bele az életedbe, tudod nagyon jól. De rossz így látni téged - ölelt meg. Szorosan átkaroltam őt. Rémesen hiányzott már, hogy valaki szívből jövően megöleljen.
- Hiányzik... Szeretem! - tört ki belőlem.
- Tudom - engedett el, majd lenézett a szemetesemre. A tetején ott virított Szaszáék képeslapja. - Már mindent értek - nézett a szemembe. - Kisfiam... Ha elfogadsz egy jótanácsot, akkor felhívod.
- Tisztában vagyok vele, hogy ezt kéne tennem. De nem merem - vallottam be pirulva. Ha anyuval voltam, mindig újra kisfiú lettem, akinek támogatásra van szüksége.
- Tedd, amit jónak látsz, amit a szíved súg! De előbb győzd le a félelmeidet.
- Köszönöm, anya, hogy mellettem vagy - öleltem meg újra, aztán kiment. És én ismét egyedül maradtam fájó gondolataimmal...
Ismét Jula:
Eljött a szilveszter este, a Bayle's-ben partyzunk, mint régen! Fergeteges lesz! A zenét persze az öcsém fogja szolgáltatni... Emilivel együtt készülődünk. Egy extra csini, flitteres partyruhát veszek fel, erősen csillámos sminkem lesz, és egész este ropni fogjuk!!
Az új évben nem teszek fogadalmat. De volna egy nagy kívánságom:
TALÁLJAM MEG VÉGRE A BOLDOGSÁGOT EGY MEGFELELŐ PASI OLDALÁN!!!
Boldog új évet nektek is!
következő rész->
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Vááá ez a Krisztián, meg a tutyimutyisága ,
a sírba visz !! Szerintem jó rész lett,tetszett!Lehet tényleg kissé pofátlanság volt Tomiéktól az a képeslap??!! Kriszt jól felzaklatta az tény....de miért nem lép már Jula felé???????? Szerintem Jula egyáltalán nem akarja Gregor-t ,és ha vele van is,csak pótléknak tekinti...remélem Jula újévi kívánsága beteljesül,Krisz személyében!!! Pusszantás!!