|
20. rész: Nekem nem kell más...
Redzsii 2012.04.03. 08:19
Húúúú! Hajnali 6-ig buliztunk egyhuzamban! Régen volt már ilyen! Volt 1-2 ember, akit a padlóról szedtünk fel, de semmi gáz, megesik, hogy a csiga elesik! Mindenki épségben hazajutott végül, és ez a lényeg!
Holnap már Pesten leszek. Emilivel együtt megyünk. Aztán irány Berlinbe...
Csomagolni. Végleg otthagyom Németországot. Már szóltam a főnöknek is, hogy felmondok. Nem volt boldog, de megértett. Mondta, hogy én tudom, mit akarok. Ő sajnálja, mert egy rendkívül jó munkaerőt veszít el, de ez az én életem... És igaza van.
Gregor még nem tudja. Élőben akarom neki elmondani. Minden esetre éreztettem vele, hogy nem kéjutazásra megyek németbe...
Emili szerint ez a legjobb, amit tehetek. Mindenféle szempontból. Emmával is beszélgettem erről.
- Kár, hogy Krisszel nem jött össze a dolog!
- Hát még én hogy bánom! - sóhajtottam.
- Szerintem meg fog jönni az esze! - állította.
- Csak nehogy késő legyen!
- Szereted őt? - kérdezett rá nyíltan.
- Egyre jobban. De annál is jobban fáj őt látnom úgy, hogy tudom, nem lehetek az övé... Kikészülök teljesen...
- Gregor megértő lesz szerinted? - tette fel az év kérdését...
- Csak remélni tudom. Már emlegetett valami amerikai modellszerződést, szerintem ki fog utazni, és majd elfelejt... Nem volt nekünk közös jövőnk sose... Ezt szerintem ő is érezte, végig.
- Jaj, te nő! Bárcsak te is olyan boldog lennél, mint én! Képzeld el! - és közelebb hajolt. - Ezt te tudod meg először a családból: gyereket várok!
- Ez eszméletlen! - öleltem meg - Keresztanya leszek! - visítottam, majd könnyek szöktek a szemembe.
Boldogan mosolyogtunk össze...
Gregorral végleg vége. Leszerződteték Amerikába, valami nagy modellcégnél... Szomorúan váltunk el egymástól, de tudtuk, hogy így lesz jobb.
- Légy boldog! - mondta, amikor kikísértem a reptérre. Szorosan átkarolt... Aztán integettem neki. Bár Krisz szeretne úgy, mint ő!!! De azt várhatom...
Ági vette át a berlini leányvállalat vezetését. Hamarosan összeházasodnak Jonas-szal! Nekem kicsit gyorsnak tűnik a dolog, de ő dolguk! Tudjátok, én nem szeretek semmit sem elsietni!
Krisz és Szasza válását végül kimondták. A srác ennek ellenére eléggé ramaty állapotban van.
Sárival továbbra is tartom a kapcsolatot.
- Amikor Krisz megkapta a válási papírokat egy kicsit örült, de aztán megtudta, hogy felmondtál a cégnél, és újra búskomorságba burkolózott - mesélte.
- Nem tudok vele mit kezdeni. Ott volt a lehetősége! Nem egyszer! Visszatarthatott volna, amikor pakoltam, hogy megyek Berlinbe, de ő ehelyett nekem támadt! Én már nem tudok mit tenni! - közöltem kicsit arrogáns hangnemben. - Ne haragudj, de már idegesít ez a téma. Ha nem akar tőlem semmit, ne mártírkodjon...
- Igazad van... És megértelek - mondta, majd letettük.
Amúgy nagy terveim vannak. Úgy néz ki, hogy Emilivel közös rendezvényszervező céget fogunk alapítani. Van elég tőkém hozzá, mivel mindig tettem félre egy kis pénzt egy külön számlára az évek során, Emili pedig végre megkapta a régi, Erikkel közös házuk és a kocsi értékének a felét.
Így már bele tudunk kezdeni a dologba. Amikor Berlinben szerveztem az irodát, elég sok tapasztalatot gyűjtöttem ilyen téren, úgyhogy szerintem a kezdés sikerülni fog!
Emilivel elég sokmindenben egyet értünk, úgyhogy nem lesz probléma. Régi álmom fog ezzel telejsülni...
A tervből máris úgy néz ki, hogy valóság lesz! Jelenleg ennél többet nem árulhatok el!
Most amúgy találkozgatok egy sráccal, aki nagyon aranyos, kedves, van humora, sármos... Csak öt évvel idősebb tőlem, szóval egész jó. Még nem tudom, hogy lesz-e valami belőle, majd kiderül. Most sok bizonytalan dolog van az életemben, képlékeny minden, de nem baj. Már látom a fényt az alagút végén!
Emili rendkívül lelkes, már ami a terveinket illeti. Végre olyannak látom, amilyen régen volt! És ez rendkívül jó érzés. Mindkettőnk életéből már csak egy boldog párkapcsolat hiányzik... Egyébként neki nem szimpi Dénes.
- Olyan elálló fülei vannak! - nyafogta valamelyik nap.
- Jajj, a külső nem minden! - legyintettem.
- De amikor nevet, olyan, mintha nyerítene! - érvelt tovább.
- Te miért akarsz lebeszélni róla? - nevettem.
- Mert nem hozzád való! Nem is hasonlítotok! Semmiben!
- Lehet, hogy pont ez a szép az egészben!
- Na, ja! Arról nem is beszélve... - kezdte.
- Miről? Ugye nem Krisztiánnal akarsz megint jönni? Szálljunk már le erről a témáról, mert így sosem tudom elfeljteni!
- Most sem én hoztam fel! - kacagott.
Na, itt majdnem hátast dobtam...
- Igazad van - sóhajtottam.
- Inkább Te nem tudsz túllépni rajta! Még mindig szereted, igaz? - hajolt közelebb.
- Igen - vallottam be, bár nyílvánvaló volt. - Sokat gondolok rá. Hiányzik. A közös ebédek, a nevetése, ahogy bejön az irodámba és megbeszéljük a napi dolgokat, a bulik... Minden! De van büszkeség bennem! Nem futok utána! - szorult ökölbe a kezem.
- Nyugi! Szerintem rá fog jönni, hogy mit vesztett.
- Ezt már nem először hallom tőled, mégsem történik semmi.
- Türelem! Csak légy türelmes, a jóra várni kell! És azt a ficsurt a lónevetésével, elefántfüleivel és dzsungelszemöldökével együtt felejtsd el! - vigyorgott.
- Oké! - mondtam, de addigra már mindketten nevettünk.
És megtörtént, amire mindannyian számítottunk: Szasza telefonált, hogy a nyáron összeházasodnak Tomival! Azért a pofátlanságnak is van határa, de úgy látszik, ők ezt nem tudják...
- Tudtam, tudtam! - kiabálta Emili. Áthívtam őt a telefonhívás után.- Csak arra vártak, hogy kimondják a válást!
- Igen, ezek szerint... - hagytam rá. Ez a téma is uncsi volt már...
- Hívd fel Kriszt! Tudnia kell róla! - követelte.
- Nem. Úgyis megtudja majd. Nekem már semmi közöm hozzá.
- Ne légy ilyen! Tudnia kell!! - kiabált velem.
- Majd meg is fogja tudni!! De nem tőlem.
- Makacs vagy, mint mindig - csóválta a fejét barátnőm.
- Tudom. Az is lehet, hogy már őt is felhívta Szasza. Akkor meg tök fölöslegesen hivogatnám!
- Pedig jó lehetőség volna, hogy esetleg talizzatok, és megbeszéljétek a dolgokat...
- Nem. Ha akar, úgyis megtalál.
- Áh, jó, feladom! Inkább beszéljük meg, hogy holnap hová megyünk függönyt nézni!
- Minek nekünk függöny? - csodálkoztam el.
- Én úgy képzeltem el az irodát, hogy szép, fehér csipkefüggöny lesz az ablakokon...
- Én viszont arra gondoltam, hogy az az elhúzható-elfordítható reluxa lesz, sokkal jobb és mosni sem kell.
- Hmm... - elgondolkozott - Akkor vegyünk olyat! És szerinted tegyünk minden nap friss virágot a vázákba? Van egy aranyos kis virágbolt a közelben, olyan kedves az eladó hölgy, és szerintem tök jó volna, ha minden nap friss virágillat lenne! - javasolta.
- Szuper ötlet! - lelkendeztem.
Jó volt Emilivel tervezgetni, mindig sikerült kompromisszumot kötnünk a dolgokban. Még sok egyéb dolgunk is lesz ezen kívül, de szerintem egy hónap múlva már nyithatunk!
Addig pedig ki kell alakítanunk némi kapcsolatot. Rengeteget kell telefonálnunk, meg szerveznünk, és sok hírdetést feladnunk, hogy nyitáskor csak úgy özönljenek a megbízók és ügyfelek...
Alakulnak a dolgok... Az irodát végülis megvettük, de részletfizetéssel. Bár nem sokáig kell majd fizetni, főleg, ha beindulnak a dolgok!
Már megvan az egész kinézet... Szuper lesz!
Kb. ilyennek képzeltem el, meg is rendeltem a bútorokat:
Emili már most minden nap a virágoshoz jár. Kiderült, hogy van egy kedves unokaöccse a néninek...
Ki hinné? Tudtam én, hogy nem lesz Emili végleg leszbikus...
Megyek lassan, még annyi dolgunk van... Áthoztam amúgy a Harry Potteres plakátomat, kiegészült a Halál Ereklyéivel, meg a fotóval, amit Emitől kaptam. Ezek az én irodámban lesznek. Az ő irodájában nem lesz ennyi minden, ő kevéséb fanatikus, mint én... Lehet, hogy a kisteknősömet is behozom ide, végülis már szinte többet vagyok itt, mint otthon. És hangulatosabbá teszi a helyet...
következő rész->
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
ZSÍR lett a rész
szerintem ideje lenne ha történne köztük valami, mert így megőrülök. miért nem volt rész?