|
21. rész: Új élet vár
Redzsii 2012.04.10. 19:10
Mostmár a tekim is velem van az irodámban. Egy ideig még Bolyhoska bejár velem, bár nagyrészt csak hátráltat a munkában. Folyton körülöttünk ugrált, ezért behoztam neki a fotelt, hátha akkor lepihen néha. Nos, csak azt sikerült elérnem, hogy ezután fel-le ugrál a fotel és a föld között... Aztán fut két kört, majd ismét folytatja az ugrálást... Remek. Most is épp ezt csinálja. Én közben készítem a brossuránkat. Főleg az előtér és Emili irodája van benne, a szolgáltatásaink nagy része, árak, a végén rólunk is kép. Nos, azt sem volt egyszerű összehozni, Bolyhoskának nem tetszett, hogy nem lehet a képen, minduntalan beleugrált, amíg nem voltam hajlandó készíteni róla egy képet.
Kriszről kaptam új híreket. Sári hívott fel a minap.
- Összeomlott. Fel akar mondani. Szerintem nem bírja nélküled. A múlt hét végén úgy berúgott, hogy legalább három csajjal kavart, és az egyik most nem hajlandó leszállni róla.
- És én most mit tegyek? Állítsam le a csajt, vagy ajánljak Krisznek egy jó pszichológust? - gonoszkodtam.
- Egyik sem... Nem tudom.. Csak gondoltam, érdekel.
- Igazából minden érdekelne, ami vele kapcsolatos, de tőle szeretném hallani.
- Azt várod, hogy eléd térdepeljen és szerelmet valljon?
- Azt azért nem. De a minimum, hogy személyesen jöjjön el, és kérjen bocsánatot mindenért.
- Hm, ez korrekt. Amúgy minden oké? Alakulnak a dolgok?
- Igen, hamarosan nyitunk! Már alig várom, de Emili még jobban!
- El is hiszem. Ő is annyi mindent élt át...
- Bizony! Na, megyek én, még sok dolgom van.
- Nekem is. Én azért drukkolok nektek Krisztiánnal!
- Oké, köszi. Na, szia!
- Pusza!
Csend van és nyugalom. Minden békés most körülöttem.
Dénessel tegnap végleg szakítottam. Jelenetet rendezett az étteremben, mire a biztonságiak kivezették. Vicces, egy óra leforgása alatt kétszer is kidobják... Nem sajnáltam különösebben. Ilyen egy igazi férfi? Nem tudja felfogni, hogy aminek vége, annak vége? Ő járt rosszabbul.
Ma már kaptam is tőle egy rózsacsokrot. Csak azért nem dobtam ki, mert imádom a vörös rózsát, és sajnáltam volna, ha kukában végzi a sok szép virág... De a kártyát kidobtam, melyen ez volt:
" Bocsáss meg!
Kezdjük újra kérlek! Tudom, hogy működne!
Örökké szeretni foglak!
Dini"
Amikor felhívott, hogy afelől érdeklődjön, milyen érzéseket váltott ki belőlem "szíve ajándéka", akkor közöltem vele, hogy nagyon szép volt, de köszönöm szépen, nem kérek többet. Aminek vége, annak vége, kiskapu nincs!
A közeljövőben sok esküvő lesz, és pár születésnapról is hallottam. Már kaptunk visszajelzéseket, hogy velünk szeretnék leszervezni az eseményeket. Tudtam én, hogy sikerünk lesz!!
Úúúúúúúúúúúúúú...
Tegnap egy olyan hapsi jött be az irodába! Még ki sem nyitottunk, de ő bejött... Totál zavarban volt, amikor ránéztem, én is zavarba jöttem...
- Elnézést, látom, hogy még nincsenek nyitva, de szeretnék előre lefoglalni egy időpontot...
- Öh, igazából technikai akadálya nincsen a dolognak, beírom a naptárba, kérnék egy telefonszámot, és nyitás után egyből megkeressük, hogy a részleteket kidolgozzuk.
- Rendben van.
Megadta a számát és a dátumot.
- És milyen eseményről volna szó?
- Esküvő és lagzi.
- Szuper! Szeretem az esküvőket! És, kik a szerencsétlenek? - próbáltam poénkodni, mire a hapsi felemelte a jobb kezét...
- Én volnék. - kicsit morcossá vált a megjegyzésemtől.
- Ó, ne haragudjon! - rendesen elpirultam - Csak... Én tényleg bírom az esküvöket, feltéve, ha nem az enyémről van szó...
- Értem. - a pasi feje kezdett vörösödni.
- Annyira sajnálom! Ezzel nem önt akarom lenézni, valószínűleg azért teszi ezt, mert megtalálta az igazit! Irigylem ezért! - próbáltam javítani a helyzeten.
- Rendben van, elhiszem önnek. Nyugodjon meg, nem haragszok, csak kicsit ideges vagyok... Tudja, tényleg úgy érzem, hogy ő az igazi, és nem akarom, hogy bármi rosszul süljön el.
- Megértem. Nos, akkor nemsokára hívom önt! Remélem, mihamarabb megismerhetem leendő aráját is!
- Megoldható! Nos, a viszont látásra!
- Viszlát!
Nahát! Már kb. századjára kell megállapítanom, hogy baromira mázlista vagyok. Másodjára felejtem el megnézni egy hapsi kezét, hogy ugyan elkötelezett-e, ráadásul őt még sikerült kicsit meg is sértenem... Ezek után már félek a mennyasszonnyal találkozni!
Amikor elmeséltem az esetet Emilinek, jól kinevetett...
- Jajj, anyuskám! - újabban így szólított. Igaz, én voltam az idősebb... - Nem is te volnál! Hallottad már azt a mondást, hogy hallgatni arany?
- Hallottam én, hogyne hallottam volna! El sem hiszed, mit össze nem hadováltam neki utána, csaknem nyaliztam neki... Borzasztó volt - fogtam a fejemet.
- Már bánom, hogy nem voltam itt. Annus - ő volt a virágárus hölgy - ma morcos volt és majdnem fonnyadt virágot adott... Bár ezek még mindig elbűjhatnak Dinike csokra mellett! - vigyorgott. - Ja, az unkaöccse sem volt most ott...
- Vááá, ma kiborító vagy! - nvettem. - Megyek, hozok kaját! Kérsz?
- Hm, nem. Ettem egy szendvicset nemrég - rázta a fejét.
Már este van. Így utólag visszagondolva tényleg vicces lehetett, ahogy próbáltam menteni a menthetőt... Azért remélem, sikerül jól leszervezni az esküvőt, ezek után az a minimum...
Megyek, alszok, holnap is nap lesz, és nemsokára nyitás!
Februrá vége van, az üzletünk tegnap nyitott ki. Már most van három megrendelésünk, két esküvő és egy születésnap. Köztük a múltkori hapsi mennyegzője is!
Az irodánk közel van a lakásunkhoz, Emili minden reggel vesz egy-egy csokrot illatos virágokból. Jó ez a munka, nem szakadok bele, nyugodtan végezhetem a dolgomat, és mindig szívesen jövök be.
Sokszor kapunk kedves üzeneteket, hogy tetszik az embereknek az iroda kialakítása, olyan hangulatos, és biztosan minket bíznak meg, ha valami rendezvény lesz...
Tesóm és Emma a hetekben költöznek fel. Vettek a kertvárosban egy szuper házat. Az öcsém fog zenélni a szülinapi ünnepségen, és ezen kívül is rengeteg munkát kapott már, többnyire szórakozóhelyeken.
Tegnap hívott Ági:
"- Szija drága! Hallom, rendezvényszervező leszel!
- Bizony édesem! Mit szólsz? - nevettem.
- Elájulok! Szervezhetnéd te az esküvőmet Jonas-szal! - kacagott ő is.
- Én benne vagyok, bár nem sok kapcsolatom van Németben...
- Az nem baj! Segítek én is! Amúgy kérdezett rólad Gregor. A héten itthon volt pár napig.
Mondtam, hogy jól vagy és jól mennek a dolgaid. Puszijait küldi és sok sikert kíván!
- Rendben van! Mondd meg neki, ha találkozol vele, hogy nagyon szépen köszönöm, és viszont kívánom! Most megyek! Szija!
- Szióka!"
Hm, bejött valaki, biztos egy ügyfél...
Krisztián szemszöge:
Tudtam, hogy meg kell tennem. tudtam, hogy talán ez az utolsó esélyem... Amikor Sári "véletlenül" elejtette előttem Juláék cégének szórólapját, megdobbant a szívem...
- Ez mi? - fordultam a lányhoz.
- Jajj - kapott a papír után, de nem adtam vissza egyből.
- Júlia és Emília? - csodálkoztam. - Mi van???
- Juláék rendezvényszervező céget alapítottak - hadarta egy szuszra.
- És ezt te mióta tudod?
- Eléggé régen - pirult el a lány. - Még mikor Berlinben voltak, akkor kezdtünk el sokat beszélgetni... Azóta is tartjuk a kapcsolatot - magyarázta.
- Értem - bólogattam. - Ezt megtarthatom? - mutattam a cetlire.
- Ööö, ahogy akarod - vont vállat, majd magamra hagyott. Percekig olvasgattam a papírt, majd döntöttem és kocsiba szálltam...
Ismét Jula:
Csípjetek meg! Az előbb Krisztián jött be! Azt hittem, menten elalélok, ahogy megláttam...
Szívdöglesztőbb volt, mint valaha és ezerrel mosolygott...
- Szia! - köszönt rám. Emili gyorsan eliszkolt, valami olyasmit motyogott, hogy nem vett elég
virágot...
- Helló. Öhm... Mi járatban errefelé? - próbáltam adni a lazát. Azért látszott rajta, hogy nagyon zavaban van. Mint, aki maga sem érti, hogy került ide. Egyik lábáról a másikra állt.
- Csak... ööö... Benéztem, mert éppen... Erre volt dolgom... - dadogta.
- Aha... - hiszi a piszi - Láthatod, ez lett az álmomból - mutattam körbe. A szemével
követte a kezem, majd újra rám nézett. Kezdtem elgyengülni a tekintetétől... Muszáj voltam
elfordulni. Aztán közelebb kezdett lépkedni, én pedig úgy álltam ott, mint, akinek
földbegyökerezett a lába...
- Szép lett. Nagyon. Örülök, hogy teljesült az álmod. - mondta. Ránéztem. Őszinteséget árasztott a tekintete. És egyre közeledett... - Bár nem tudtam róla, de Sári elmesélte. Gratulálok!
- Köszönöm! Majdnem teljes az életem - motyogtam.
- Csak majdnem? Miért? - hangja nagyon ellágyult...
- Csupán egy valami hiányzik belőle. Vagyis egy valaki- az utolsó szót már suttogtam, és éreztem,
hogy elpirulok. Addigra ő már csak fél méterre volt tőlem.
- Ezt vegyem célzásnak? - kérdezte. Mosolygott, de a hangja komolyságot árasztott.
- Ahogy gondolod... Én ennél többet nem mondhatok - tártam szét a karom.
- Nem is kell - és hirtelen egy lépéssel odaért hozzám, átkarolta a derekamat, a másik kezével
pedig az arcomat simogatta - Sajnálom - suttogta, majd az ajka találkozott az enyémmel.
Amikor elengedett, a szemébe néztem és azt mondtam:
- Már teljes.- s ismét forró csókban forrtunk össze.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Tényleg nagyon aranyos rész! Tetszik. Imádom! :)
Folytatást! :)