|
Éld át, azt amit érzek!
Redzsy 2014.07.20. 10:58
2. rész:
- Varga Paulina vagyok, most végeztem a színművészetin. Jelenleg a Nemzetiben vagyok kellékes és súgó. Minden vágyam bekerülni egy darabba színészként - sorolta a lány a bizottságnak. Élete sokadik castingján járt, és bár nem akarta feladni, nagyon nehéz volt... Amikor ezt a szakmát választotta, nem tudta, mire vállalkozik. Akit nem tolnak felfelé, vagy nem fekszik a szereposztó díványra, esélye sincsen igazi színészi munkára... Linának pedig eddig egyik sem volt meg, s valljuk be, a díványra semmiképp sem vágyott...
- Hm - nézegette a papírjait az egyik fickó. - Kérnénk a monológot, amit magával hozott.
- Rendben. Csehov, Sirály, Nyina monológja - és elkezdte.
- Köszönöm. Majd értesítjük - azzal ajtót mutattak neki. Ez sem sikerült. Búskomoran nyitott be, majd ledobta a táskáját. Pár napja még boldogan bulizott élete szerelmével, de a hétfő nem hozott túl sok szerencsét számára. Zoli sem kereste azóta... Bizonyára neki nem jelentett semmit a szökőkútnál elcsattant csók... "Ennyit ért egy lány szerelme, meguntad, félredobod..."
- Na? - nyitott be hozzá Bence. Lina némán megrázta a fejét. - Nem tudják, mit veszítettek - próbálta vigasztalni a lányt.
- De, tudják. Egy senkit - ostorozta magát Lina. - Ez nem fog menni. Én örökre kellékes maradok... - keseredett el, majd kigördült szemeiből az első könnycsepp. Bence magához ölelte, s a lány felzokogott. Percekig így álltak, aztán megcsörrent a telefon. Lina felkapta a fejét. - Ez Zoli - pislogott meglepetten, aztán felvette. - Értem jön a próba után.
- Sokkal szebb vagy, ha mosolyogsz - veregette meg a vállát Bence, majd kiment. Magában pedig azt gondolta, bár az a mosoly neki szólna...
- Szerintem sem szabad feladnod. Tehetséges vagy és erre más is rá fog jönni - mondta Zoli, amikor leültek egy közeli kávézóba beszélgetni. Lina a fellegekben járt. A bálvány, akit mindig istenített, elismeri a tehetségét!
- Köszönöm, nem adom fel, eszemben sincs... Csak pihenek, túl sok volt a csalódás.
- Végül is, az sem rossz. Addig jöhetnél velem fellépésekre. Ha tudunk, berakunk a műsorba - ígérte neki a férfi.
Lina ezek után minden létező Bereczki fellépésen jelen volt. Legtöbbször csak a technikusoknál állt, ellenőrizte, hogy minden rendben menjen. Aztán néha beállhatott a tánckarba... De Zoli sosem kérte fel énekelni. Mindenki mást meghívott, még az exfeleségét is, de Linát nem. Mindig a háttérben maradt, cseppeket kapott Zoli népszerűségéből. Ő lehetett a csinos lány, aki Zoli kísérője, viszont sosem mutatta be párjaként. Nagyobb eseményekre még mindig Dórát vitte. A magyarázat az volt, hogy mégis csak ő a gyermekei anyja...
Egy év telt el így. Lina úgy érezte, felkészült a nagyobb megmérettetésekre. Jelentkezett Júlia szerepére. A castingon összefutott Bencével. Már ő játszotta egy ideje Rómeó szerepét.
- Lina! - kiáltott fel a srác - De jó látni téged! Jól eltűntél! - ölelte meg a lányt.
- Téged is jó látni - ölelte vissza őt Lina. - Nem súg olyan jól senki, mint én?
- Áhh, hiányzott a szarkazmusod! - nevetett Bence. - És, mizu veled?
- A castingra jöttem.
- Úúúú, te leszel Júlia?
- Csak, ha megfelelek...
- Te vagy a legjobb, más nem is kaphatja - kacsintott rá Bence. - Gyere, próbáljunk egyet! - azzal behúzta a lányt az öltözőjébe.
- Hadd fogjalak szavadnál.
Hívj édesednek s újra megkeresztelsz.
Így nem leszek már Rómeó soha - szavalta Bence.
- Ki vagy te, ki az éjbe burkolózva
Megloptad az én titkomat? - folytatta Lina.
- Nevem
Nem mondhatom meg a számodra, nem.
Utálom a nevem, te drága szentség,
Mert néked ellenséged a nevem.
Ha írva volna, nyomban összetépném.
- Nyelvedről a fülem még nem ivott
Száz szót se, mégis ösmerem a hangját:
Nem Romeo vagy, nem egy Montague vagy?
- Egyik sem, édes, hogyha nem óhajtod.
- Hogy jössz be hozzánk, mondd nekem s miért?
A fal magas, megmászni is nehéz
S halál e hely - hiszen tudod, ki vagy -,
Ha rokonaim rád találnak itt.
- Szerelmem könnyű szárnyán szálltam által:
Kőgát sosem riasztja a szerelmet,
Mit megtehet, meri is a szerelmem,
Nem szeghetik utam rokonaid.
- De hogyha észrevesznek itt, megölnek - egyre jobban átélte Lina a szerepét.
- Ó, több veszély van a te két szemedben,
Mint húsz kardjukban: nézz reám szelíden,
S nem árt nekem ádázkodó dühük - nézett mélyen a szemébe Bence.
- Jaj, a világért meg ne lássanak.
- Az éj palástja eltakar előlük,
S ha nem szeretsz, hadd leljenek meg ők.
Hadd haljak inkább a haragjuk által,
Mint hogy szerelmed nélkül haldokoljak.
- De mondd, e helyre kicsoda vezérelt?
- Szerelmem. Az unszolt keresni téged.
Adott tanácsot s én neki szemet.
Én nem vagyok hajós, de bárha volnál
Oly messze, mint a tengermosta partfok,
Ily áruért bizonnyal útrakelnék.
- Nna, így kell odabent is - kacsintott rá Bence, majd átkísérte a meghallgatásra. Közben Zoli veszettül próbálta elérni a lányt telefonon.
- Ezt nem hiszem el, mit képzel magáról?? Vajon, hol lehet?
- Megkaptam! - visította Lina, ahogy kilépett az ajtón. Bence állt vele szemben, a nyakába ugrott. Ekkor jelent meg Zoli. Kék szemei szikrákat szórtak, gúnyos hangja betöltötte a teret...
- Remélem, nem zavartam meg semmit.
A fiatalok szétrebbentek. Lina Zoli felé lépett, de a férfi elhúzódott.
- Ezért nem jöttél a próbára? Hogy vele legyél? - ordibált.
- Nem, egyáltalán nem - hebegte a lány. - Megkaptam Júlia szerepét.
- Áhhá, és ezt el kellett előlem titkolni. A lényeg ugyanaz, hiszen Bence játsza Rómeót.
- Egy éve még nem voltam elég jó senkinek. Azt mondtad, hiszel bennem! - sírta el ma
gát Lina. - Csak te érdekelsz! De én színésznő vagyok, nem kellékes!
- Érdekellek? És az mennyire érdekelt, hogy ma cserben hagytál? Legalább szóltál volna, hogy melletted legyek. De nem, te inkább Bencussal vagy... Akkor egyétek meg egymást! - fröcsögte Zoli, majd elvonult.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Sziaa!
Jó rész lett, nyugi! :)
Egyedül Zoli kiborulását nem értem. Hát jó hogy nem már... :D Nem az tükröződik vissza, hogy számára a lány milyen fontos. :D Kiváncsi vagyok mit hozol ki belőle! ;)