|
7. rész
2014.07.20. 11:12
Hétvégén volt a PSB búcsúkoncertje. Nagyon jól sikerült, az összes dalukat előadták. Atti Krisztával táncolt... Valahol belül mardosott a féltékenység, amikor egymáshoz simultak, a derekát fogta...
Én is lehetnék ott, ha...
De ennek vége. El kell fogadnom.
A lassú daloknál együtt sírtunk Karival. Jojó csak a végére ért oda, mert fontos megbeszélése volt.
Addigra én és Kari egy százas csomag zsepit biztosan elhasználtunk. Aztán én ott maradtam Jojóval, míg Kari elindult Ádiék felé... Majd hirtelen földbe gyökerezett a lába...
Atti, Ádi, Tomi és Rafi egy-egy csajt karoltak át, nyakukat csókolgatták, szájrapusziztak, smároltak... Ádi egyszer csak felpillantott, és meglátta a dermedt Karit. Elengedte a kis barátnőjét, és indult volna a lány felé, de addigra Kari már kapcsolt, felénk futott, elkapta a karomat, húzott magával, én meg rángattam Jojót... Kifutottunk a stadionból, egészen a kocsimig.
Épphogy bevágódtunk, mikorra kiért Ádi.
- Gázt, adj gázt! Indulj már! Nyomd tövig! - ordibálta Kari. Már zuhogott az eső, s ahogy elindultunk, nagy adag vizet zúdítottam Ádira. Kari mögöttem ült, zokogott. Jojó mellette, próbálta vígasztalni... Nehezen ment. Mire Kariékhoz értünk, már kicsit megnyugodott.
Összeszedtem a legfontosabb holmijait. Úgy döntött, hogy egy időre hozzám költözik.
Amúgy nem meséltem, de Kari egyetemre jár. Nincs kocsija, meg ilyesmi, általában buszozik vagy metro, esetleg villamos. És eddig szerette is.
Az elkövetkezendő hetekben viszont nem volt hajlandó buszra szállni. Inkább ki sem mozdult, ha nem volt muszáj. Persze semmi sincs véletlenül. Nem elég, hogy látta Ádit, ahogy megcsalja őt, még a paparazzók is lefotózták az egész jelenetet, ahogy Ádi megjelenik egy másik csajjal a szájában, Kari pedig elfut...
"Megcsalt szerelmes - ilyenek ezek az ex-PSB srácok!"
Nekem sem volt könnyű. Azt hittem, túltettem magamat mindenen, aztán valahogy mégsem... Próbáltam Karit hívni az egyik előadásra, azt mondta, őt nem érdekli. Jojóra sem hallgatott, sokszor csak ült otthon, magába roskadva.
- Mit kéne tenni? Olyan nehéz így! - mondtam Jojónak, amikor együtt ebédeltünk.
- Nem egyszerű eset. Félő, hogy depressziós lesz, és ezt valahogy el kéne kerülni. Egyelőre ki kéne találni, hogy mi vidítaná fel.
- Annyi mindent próbáltam már, amit régen szeretett...
- Lehet, hogy valami újat kéne kipróbálni! - javasolta Jojó.
- Az ötlet nem rossz... Csak konkrétum nincsen.
- Még nekem sincs, de majd együtt kitalálunk valamit.
- Remélem. - mondtam, majd fizettünk és mentünk a délutáni előadásra.
Amikor hazaértem, nagy csend fogadott. Kari a nappaliban ült a fotelben. Idegesített a dolog, ezért bekapcsoltam a hifit, és elkezdtem először dudorászni, majd énekelni... És mintegy varázsütésre Kari is elkezdett énekelni, majd pár perc múlva már táncoltunk és viháncoltunk régi V-tech dalokra... Hihetetlen volt! Nem gondoltam volna, hogy a zene lesz, ami kizökkenti őt a komorságból.
- Mi lenne, ha írnánk egy közös dalt? Leírnánk benne minden fájdalmunkat, a gépen meg csinálunk hozzá valami zenét? - javasoltam, mikor már leültünk egy-egy ásványvízzel a kezünkben.
- Nem is rossz ötlet! Szerintem nincs is pocsék hangunk! - mosolygott Kari.
Így született meg a Búcsúdal:
1) Álmodtunk szerelemről, kapcsolatról, békéről, gyerekekről,
Hittük, hogy minden örökké tart, álmodtunk végtelenről!
De az álmok egyszer véget érnek, felébredtünk,
S nem várt más, csak a valóság, a végzetünk!
Álmodoztunk hát tovább, mert fájt a valóság,
Szenvedtünk, mert bántott minket a világ,
Sírtunk a fájdalomtól, vártuk a végét,
Amikor elmúlik majd minden szenvedés!
Álmmaink véget értek, mikor virradt a hajnal,
Hittük, hogy az este eljön diadallal,
De reggel mégis mindig üres ágy várt,
S könnyeink a párnán!
Refrén:
Elbúcsúzunk a fájdalomtól,
Elhisszük, hogy minden elmúlt,
Búcsúzunk, az ajtón kilépünk,
Most már bármit elérünk!
2) Minden véget ért egy napon,
Vetélés, megcsalás, pofonok,
Lassan múlik a fájdalom, de a seb örökre megmarad!
Szívünkben minden hamis szó nyomot hagy!
Mégis felállunk, s megyünk tovább az utunkon,
Vár minket egy boldog élet, egy új hajnalon!
Álmmaink véget érnek, mikor virrad a hajnal,
Higgyük, hogy az este eljön diadallal,
De reggel mégis mindig üres ágy vár,
S könnyeink a párnán!
Refrén:
Elbúcsúzunk a fájdalomtól,
Elhisszük, hogy minden elmúlt,
Búcsúzunk, az ajtón kilépünk,
Mostmár bármit elérünk!
/SAJÁT dalszöveg, másolni TILOS!!!!/
következő rész
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Nagyon tetszik!:)Alig várom a következő részt,hogy kiderüljön mi fog történni. Vajon őkk is népszerű énekesek lesznek?:D