8. rész

  2014.07.22. 20:13

Másnap megmutattuk a szöveget Jojónak. Neki nagyon tetszett. Azt javasolta, hogy beszéljünk Zsoltival, most úgysem foglalkozik már a PSB-vel, biztos akad ideje, akár jobb dallamot is készíthet hozzá.

Megfogadtuk a tanácsát, vittük a szöveget Zsoltihoz, és élőben előadtuk neki.

El volt ragadtatva, azt mondta, tehetségesek vagyunk. Úgysem ártott már a vérfrissítés a zenei palettán - szerinte. Ritka az, hogy két barátnő alapít együttest. Még nevünk nem volt, és semmi mást nem tudtunk felmutatni, mint a Búcsúdalt. Összeültünk hát egy zeneszerző gárdával, s míg mi rímeket faragtunk, addig ők komponáltak. Lett egy koreográfusunk is, aki egyben a management vezetője, Jucusnak hívják.

Pár hét múlva Zsolti úgy gondolta, ki kéne adni egy maxit végre. Persze a Búcsúdalt választottuk.

 

- Héé, ez így... - kiáltottam fel, amikor megláttam az egyik boltban a maxit. - Miért az van írva, hogy zene és szöveg: Zsolt??

- De hát... - hebegte Kari. - Ez nem lehet igaz!

Amint kicsit magunkhoz tértünk, bevágódtunk a kocsiba, és mentünk is Zsoltihoz.

- Te mit képzelsz magadról? - ordítottam. Mire odaértünk, már triplájára nőtt a fejem, arcszínem pedig vetekedett a pulcsim vörös színével...

- Így eladhatóbb. Gondolod, hogy két tök ismeretlen csaj cédéjét kitették volna ilyen hamar a boltok polcaira? - vágta ki magát Zsolti. Kari is bedühödött erre.

- Mi az, hogy ismeretlen? Valahol el kell kezdeni, nem? Visszaéltél a nevünkkel!

- Ebből bírósági ügy lesz! - Csaptam az asztalra, majd kivonultunk. 

Otthon tárcsáztam is az ügyvédem számát. Röviden vázoltam neki a helyzetet, majd másnap el is jött hozzánk.

- Tehát a vád?

- Visszaélt a nevünkkel, nem a szerződésben meghatározott módon járt el. - mondtam.

- Még jó, hogy írtunk szerződést. Pedig én nem is akartam... - csóválta a fejét Kari.

- Senkiben sem lehet manapság megbízni. Láthatnám a papírokat? - kérdezte az ügyvéd.

- Persze. - és átnyújtottam neki. 

- Minden itt áll. A dalok szerzője: Lovász Karola és Móri Rita. Vagyis ti. Csodás. Ez alapján elindíthatjuk az eljárást. 

- Szuper! - örültünk. Persze, ennyire simán nem ment minden. Először is bevetettük a polcokról a cd-ket. Nehogy már Zsoltihoz kerüljön a bevétel! Aztán keresnünk kellett egy másik kiadót. Jucus drága nagyon sokat segített nekünk. Ott is hagyta Zsoltit, jött velünk inkább a BMG-hez. Nagyon nehéz volt, mindent újra felénekelni, kiadni a mi nevünkön, aztán fellépéseket szervezni, hogy megismerjenek minket...

De szívesen csináltuk, mert legalább elterelte a figyelmünket a bánatunkról. Annyi dolgunk lett, hogy időnk sem volt gondolkozni. Közben persze nem hanyagolhattam el a sulit, a tanulást, Jojót, az előadásokat... 

Kari végül is úgy döntött, halaszt, aztán áttér levelezőre, mert különben nem bírná. Ő nem volt olyan erős még lelkileg, mint én. 

Majdnem egy évet vészeltem át a gyermekeim elvesztése után, kicsit könnyebb volt. A lelki sebeim már nem frissek. 

A bírósági eljárást pedig végül elindították, a tárgyalás napját pedig kitűzték. Óriási meglepetésünkre, az ex-PSB-s fiúk is megjelentek a bíróságon, és Zsolti mögé ültek le. Ott volt Sárkány, Kriszta és a többi táncos... Kari gyűlölettől izzó szemmel nézte őket. Én is csak nehezen fogtam vissza magamat, hogy ne álljak fel behúzni egyet mindegyiküknek, főleg Attinak.

Végig nagy önuralomra volt szükségem... A fiúk úgy ajnározták Zsoltit, élen Attival és Ádival, hogy azt hittem, lavórt kell hoznom... Aztán jött Jucus.

- Esküszik, hogy csak az igazat, és csakis az igazat vallja a bíróság színe előtt?

- Esküszöm.

- Elárulja nekünk, miért hagyta ott a Magic Production-t? - kérdezte az ügyvédem. A cég neve volt ez amúgy.

- Zsolt elárulta Ritát és Karit. Engem is átvert.

- Mégis, hogyan?

- Az volt a dolgom, hogy menedzseljem a lányokat és koreográfiát készítsek a dalaikhoz. Közben csupán koreográfusi fizetést kaptam, mást nem. És én sem tudtam róla, hogy saját nevén fogja megjelentetni a lemezt.

 

Ezután Zsolti ügyvédje következett.

- Állításait alá tudja támasztani?

- Igen, természetesen. - elővette a szerződését. - Itt az áll, hogy koreográfus, ennyi fizetésért. Közben viszont én szerveztem a lányok fotózását és minden mást...

Próbált még belekötni a mi szerződésünkbe, de persze sikertelenül. Látszott rajta, hogy nem erre számított és Zsolti őt is átverte. Később én következtem a tanúk padján.

 

- A dal szövegét együtt írtuk Karival. A szerződéshez én ragaszkodtam. Benne van, hogy mi vagyunk a dalszerzők. Sőt, itt van az is, hogy koreográfus ÉS manager: Jucus. 

 

A végén Rafi és Tomi egyszerre álltak fel.

- Mi nem állunk ki Zsolt mellett. Többször előfordult a PSB fennállása idején, hogy a mi dalainkat sajátjaként tüntette fel. - mondta Rafi, majd iratokat nyújtott át a bírónőnek. Állunk a földig esett. 

 

- A bíróság ítélethozatalra visszavonul!

 

Erre felpattantunk, és Rafiék egyből odajöttek hozzánk.

- Végre megkapja, ami jár neki! - mondta dühösen Tomi.

- Nem hittem volna... - nyögtem ki.

- Gondoltad, hogy mi sosem csináltunk semmit? 

- Hát... ja, valahogy úgy! - bólogattam.

- Tévedtél. - nézett a szemembe Rafi. Ekkor visszajött a bírónő.

 

- A bíróság ítélete szerint Zsolt bűnös az ellene felhozott vádakban! Szerződésszegésért és mások nevével való visszaélés miatt pénzbírságot állapítok meg, valamint 30 nap közmunkára ítélem! A másik ügyben egy későbbi időpontban lesz tárgyalás! - utalt Rafiék esetére. Sikítva ugrottunk fel, s egymás nyakába borultunk Karival. Jojó fülig érő szájjal jött felénk. Bár tudtuk, hogy igazunk van, féltünk Zsolti nagy befolyásától. Kár volt. Sokat vesztett, mi még többet nyertünk!

 

Súgó Még nincs hozzászólás.