|
9. rész
2014.08.06. 21:17
Persze, jó érzés volt kicsit beletiporni Zsolti lelkébe, lehúzni őt a mélybe... De nem volt bennünk káröröm és más gonosz érzések. Inkább léptünk tovább. Készültünk az első klipforgatásunkra.
Ami persze nem ment zökkenőmentesen. Kitaláltuk, hogy külső és belső jeleneteket is veszünk fel.
De a stúdió, ahol forgatni akartunk, már foglalt volt. Na, kik forgattak ott? Két idióta. Sosem volt velük bajom. De most felment bennem a pumpa. Három napig akartak forgatni egy átkozott jelenetet! És egy fél napot nem voltak hajlandóak nekünk adni. Mikor éppen tomboltam a dühtől a stúdió előcsarnokában, arra jött az egyik tag.
- Neked mi bajod? - nézett rám furán Tibi.
- Veled van bajom! - estem neki, amikor leesett, hogy kicsoda. - Vagy a menedzsereddel, vagy ördög tudja kivel! Aki kitalálta, hogy nem forgathatunk itt!
- Forgatni? Miért, kik vagytok?
- Mi vagyunk a Crazy.
- Sosem hallottam rólatok. - és újra rám nézett, majd egyenesen végignézett rajtunk, mustrált, mint teheneket a vásáron. Azt hittem, felképelem. Kari közben halál vörös fejjel állt. Csakhogy nem az idegességtől... Totál zavarba jött Tibi nézésétől.
- És soha nem is fogsz, ha nem hagyjátok, hogy leforgassuk a klipünket! - vágtam vissza. Kari egyik lábáról a másikra állt. Megjelent Joci is.
- Mi a hézag? - majd szintén végignézett rajtunk.
- Ők valami Lazy és klipet akarnak itt forgatni - lökte oda Tibi.
- CRAZY! És ne nézzetek így, mert Kari mindjárt elolvad! - mondtam, mire Joci és Tibi egyszerre kezdtek el röhögni. Kari még vörösebb lett, már szinte a föld felett lebegett... Én meg nem láttam a méregtől.
- Ebből elég! Keresünk másik helyet, pöcsfejűekkel nem tárgyalok! - és már indultam volna...
- Nem is ismersz minket! - fogta le a karom Tibi.
- Ó, dehogynem! Otthagytad Lindácskát, most Laurával nyomulsz és azt hiszed te vagy a világ közepe! Jocika meg a pincsikutyád! - ordibáltam magamból kikelve.
- Nem unod még, hogy itt durrogsz? Megkapjátok a stúdiót, lemondtuk a forgatást. Hirtelen el kell utaznunk.
- Azt hiszed, érdekel? Én elhúztam. Kari? - csajszikám még mindig csak bambult előre. Megragadtam a karját, majd betuszkoltam a kocsiba. Csak akkor tért magához.
- Te mi az úristent csinálsz? - lesett rám.
- Elhúzok végre a bélbe. Idegesítettek.
- És hol fogunk forgatni?
- Mit tudom én? Nem érdekel.
Másnapra félig lehiggadtam. Felhívtam a stúdiót, hogy ma forgatunk. Tibiék igazat mondtak, tényleg elutaztak. Nekem úgy tűnt, Kari kicsit sajnálja.
Amúgy a klipben szerepelt Jojó. Pszichológust játszott, milyen testhezálló... Egy pasi is szerepelt benne, aki eljátszotta, hogy egyszerre kavar velem meg Karival, aztán mindketten dobjuk, és emiatt jár kezelésekre... Kész voltunk vele két nap alatt. Ezután jöhetett a vágás, fényelés, és a promótálás.
Később épp egy hétvégi fellépésre készültünk...
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de ha Tibi és Joci hazajönnek, én bocsánatot kérek. Nem ők tehettek az egészről - hozta fel a témát Kari.
- Mégis ott bunkóztak.
- Ez mondjuk igaz.
- Hétvégén ők is fellépnek. Ha pitizni akarsz, akkor tessék. Én nem fogok.
- Jól van na... Jojónak elmesélted?
- Jah. Szerinte kicsit felhúztam magam... Kicsit nagyon - nevettem.
- Egyet kell értenem. Én bocsánatot kérek.
- Tedd azt.
Persze, amilyen baromi mázlista vagyok, elsőként őket kellett meglátnunk a koncert előtt.
- Jééé, az ideges kislány! - vigyorgott Tibi.
- Jéé, a pöcsfejek! - vágtam vissza fintorogva.
- Úgy látom nem sikerült faragni a modorodon.
- Jah, így születtem. - mondtam. Közben Kari hápogott, próbált megszólalni, de nem nagyon ment neki.
- Úgy látom, a barátnőd megint készül elájulni.
- Majd akkor elkapod. - pont ekkorra ért oda egy szöszi csaj.
- Helló. - és végignézett rajtunk.
- Mi ez, valami taplófalvi szokás? - vágtam oda.
- Micsoda? - csodálkozott a csaj.
- Ez a mustrálgatás. A barátod is pont ezt csinálja a társával együtt.
- Ahha. Szóval tudod, ki vagyok?
- Hogyne. Laura, Tibcsike izéje...
- IZÉJE??? - meredt rám Laura.
- Barátnője, vagy mi a szösz.
- Rita szerint nőfaló vagyok. - világosította fel őt Tibi.
- Ohh, tudod a nevem? - gúnyolódtam.
- Nah, ti jöttök, nem? - szólt bele unottan Joci. És tényleg, mi következtünk.
Amikor lejöttünk a színpadról, hirtelen engem is az ájulás kezdett környékezni... De koránt sem Jociék miatt...
következő rész
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés