11. rész
2014.08.12. 18:26
Halál ideges voltam. Nem hiszem el. Mint egy kisiskolás, aki első napját tölti a suliban. Komolyan. Fel-alá járkáltam.
Igen, eljött a nap. Feléneklem Attival A DAL-t. Elájulok mindjárt... Kész voltam teljesen.
Közben Kari és Jucus csak ültek, egymásra vigyorogtak, mikor nem néztem rájuk. Jojo fél órája próbál lenyugtatni. Tök vicces. Ahogy mászkálok, ő jön mögöttem, és kb. olyan, mint egy ápolónő, aki megpróbálja a nyugtalan beteget beinjekciózni. De tű azért nem volt nála.
Atti késett. Már miért is ne? Valami húúú, de nagy sztárnak hiszi itt magát!! Fel tudtam volna robbanni!
- Mit hisz ez? Hogy majd egész nap itt fogok rá várni? - háborogtam.
- Fellépésük van, biztos sokan kérnek autogramot. Vagy dugóba kerültek. - védte őket Kari.
- Na, persze - forgattam a szemem. Leültem, de egyből fel is pattantam. - Akkor is! Legalább felvehetné a telefont, hogy vazze, kések! Ez nem így működik ám! Majd rájön ő is!
- Nyugi már! - ripakodott rám már emelt hangnemben Jojo és lehúzott az egyik székre. - Nyugszik a beteg! Nem, nincs cigi! - mondta, amikor nyúltam volna a táskámba. - Elég volt. Rosszabb vagy, mint egy gyerek.
- Én vagyok a rossz? Itt voltam időben - duzzogtam.
- Nem volt nehéz. Reggel óta bent vagy. - válaszolta nyugodtan Kari. Jucus végül megmentette a helyzetet.
- Menjünk le a próbaterembe. Az egyik koreográfia még nem megy olyan jól, gyakoroljatok.
Már ugrottam is. A tánc! Majd az segít! Elkezdtünk próbálni, és majdnem elájultak a lányok, mert minden ment elsőre. Nem vétettünk lépést, egyszerre mozogtunk, pörgött minden. Én pedig egyre csak mosolyogtam, és énekeltem, nem érdekelt már semmi... S akkor az ajtóban megjelent Atti feje. Végeztünk a tánccal.
- Ez elképesztő volt! - lelkendezett Jucus. - Én minden fellépés előtt felidegesítelek, ha attól így teljesítesz!
- Miért, ideges voltál Rita? - nézett rám Atti.
- Nem, basszus! Mennyit is késtél? - kezdtem megint felhúzni magamat.
Jucus és Jojo egyszerre néztek Attira, meg tudták volna ölni.
- Bocs, de dugó volt, és...
- Ördögöt érdekli! - vágtam közbe. - Lezuhanyzok, addig énekelj be. - mondtam, majd felkaptam a törölközőmet. Langyos vízet engedtem magamra, és igyekeztem tiszta fejjel gondolkozni. Közben dudorásztam. Jót tett a tánc. De Atti jelenléte nem. Lehet, hogy hülye ötlet volt őt felkérni? De nem tudtam jobbat. A szívem a torkomban dobogott, amikor beléptem a stúdióba a mikrofon elé. Ránéztem a szövegre. Kívülről tudtam. Jucus intett, majd indítottunk...
Rita:
Érzed már a szív szavát
A béke égig száll
Egy perc elég, ma minden összeáll
És egymásra talál!
Attila:
Hisz annyi minden történt,
De hogyan kezdjem én,
Mert elkísér a múlt, oly makacsul
Hogy alig van remény!
Rita:
Egy szót se szól, s nem értem
Hogy meddig és mit vár
Hogy miért nem lép a színre Ő
Aki a szívemre talált!
Együtt:
Érzed már a szív szavát
A béke égig száll
Egy perc elég ma minden összeáll
És egymásra talál!
Érzed már a szív szavát
A közeledben jár
A nagy ő az éjen oson át
És előtted áll!
Persze, nem ment minden elsőre. Hol én léptem be túl későn, vagy hamar, hol Atti. Majdnem estig bent voltunk a stúdióban. Már forrt az agyvizem. Aztán benéztek Tibiék.
- Eszméletlen jók együtt! - mondta, ahogy hallgatott minket. Joci csak bólogatott.
- Az átírás Rita ötlete volt. A szöveg végét ő költötte. Mintha csak róluk szólna. - mesélte Kari.
- Ne álmodozz! Elég sok időmbe telt, hogy kiverjem Rita fejéből a srácot! - vágta rá Jojo.
- És szerinted sikerült kiverni? - nézett rá sejtelmesen Kari. Jojo azt akarta mondani, hogy igen, de valamiért nem jött a szó a szájára. Inkább elfordult és hallgatott minket.
- Ez már jó volt, nem? - kérdeztem. Bólogattak. Letettem a fejhallgatót és már mentem is ki. - Nah, tegyük el magunkat holnapra. - mondtam, majd Atti felé nyújtottam a kezemet. - Köszi. Jó voltál. - kezet fogtunk, majd Karival és Jojóval elindultunk haza. Atti még sokáig nézett utánunk. Tibi a vállára tette a kezét, amikor az ablakból nézte, ahogy távolodunk.
- Nem érdemes. - csak ennyit mondott. Majd elindultak ők is haza.
következő rész
|