|
27. rész
2015.07.08. 08:56
Elérkezett a koncert napja. Nagyon izgatottak voltunk. Én folyamatosan nyomtam a humuhumut, Kari percenként felugrált elpróbálni 1-1 lépést, ami éppen nem jutott eszébe. Mila újra és újra átolvasta a dalszövegeket, különös figyelemmel az angolra és németre... Leginkább a Várlak-ot gyakorolta.
- Képtelen vagyok megjegyezni ezt a refrént angolul! - sápítozott. - I wait for you when the day gets up,
I wait for you when the roses open,
I wait for you eternally, in all clocks,
I wait for you ...
Innentől nem megy! Ááááá! - és ugrálni kezdett idegességében.
- Így nem is fog menni. Gyere, énekeljük együtt!
I wait for you when the day gets up,
I wait for you when the roses open,
I wait for you eternally, in all clocks,
I wait for you in order to be allowed to relate it...
- Na, ugye? - mosolyogtam rá. Éreztem, hogy most nagy támogatásra van szüksége. Miután a múltkor kiöntötte nekem a szívét, sokkal könnyebben ment minden. Mégis valahol nehéz volt, főleg neki. Meg kellett békélnie saját magával, az érzéseivel, tetteinek súlyával. Kari mosolygott rá, miközben az izmait lazította, s Mila többé nem látott ebben semmi hátsó szándékot.
- Gyertek csajok! Induljunk, fél óra múlva fellépés! - nyitott be a próbaterembe Jucus. Felpattantunk, magunkhoz kaptuk a táskáinkat, amikben a fellépőruháink és a sminkcuccok voltak, majd beültünk a kocsiba.
Elámultunk a tömegen, akik éppen akkor áramoltak befelé a koncertterembe. Az előzenekarunk, a Hősök már játszott, de a többség még csak most igyekezett bejutni. A fiúk és Orsi az öltözőknél vártak minket.
-Jók lesztek! Mindent bele! - biztattak minket. Megöleltem Kriszt, majd bementünk felvenni a kezdődalhoz a ruhát, utolsó simítások a sminken, fejmikrofon fel, aztán hallottuk az előzenekar búcsúzását. Hatalmas sóhajjal indultunk el a színpad felé. A Búcsúdal intrója alatt még gyorsan megöleltük egymást, majd betáncoltunk a színpadra.
Rita:
Álmodtunk szerelemről, kapcsolatról, békéről, gyerekekről,
Hittük, hogy minden örökké tart, álmodtunk végtelenről!
De az álmok egyszer véget érnek, felébredtünk,
S nem várt más, csak a valóság, a végzetünk!
Kari:
Álmodoztunk hát tovább, mert fájt a valóság,
Szenvedtünk, mert bántott minket a világ,
Sírtunk a fájdalomtól, vártuk a végét,
Amikor elmúlik majd minden szenvedés!
Mila:
Álmaink véget értek, mikor virradt a hajnal,
Hittük, hogy az este eljön diadallal,
De reggel mégis mindig üres ágy várt,
S könnyeink a párnán!
Refrén:
Elbúcsúzunk a fájdalomtól,
Elhisszük, hogy minden elmúlt,
Búcsúzunk, az ajtón kilépünk,
Most már bármit elérünk!
Rita:
Minden véget ért egy napon,
Vetélés, megcsalás, pofonok,
Kari:
Lassan múlik a fájdalom, de a seb örökre megmarad!
Szívünkben minden hamis szó nyomot hagy!
Mila:
Mégis felállunk, s megyünk tovább az utunkon,
Vár minket egy boldog élet, egy új hajnalon!
Refrén 3x:
Elbúcsúzunk a fájdalomtól,
Elhisszük, hogy minden elmúlt,
Búcsúzunk, az ajtón kilépünk,
Most már bármit elérünk!
A refrént már a közönséggel együtt énekeltünk el. Az utolsó taktusok után...
- Sziasztok! - ordítottam. - Hú, de sokan vagytok, drágák! - mosolyogtam. - A ma estére heteken át készültünk, igyekszünk majd a legjobbat kihozni magunkból. Nem is rizsázok tovább, mert látom, hogy Karinak már benne van a bugi a lábában - humorizáltam, mire Kari oldalba bökött. - Jöjjön a Várlak!
Közel két órán keresztül táncoltunk, énekeltünk, tomboltunk. Megénekeltettük a közönséget is, majd pedig jött a meglepetés... Még Kariék sem tudtak róla.
- Mint tudjátok, van egy dal, ami rettenetesen a szívemhez nőtt. Igen, az Érezd a szív szavát című nótáról van szó. Sajnos, akivel eredetileg felénekeltem, nem volt elérhető - ekkor Kari már kezdte érteni a dolgot... - De nem akartam kihagyni a repertoárból. Sokatok nagy kedvence, Éder "SP" Krisztián viszont vállalta, hogy előadja velem. Tehát SP, én és az Érezd a szív szavát! - konferáltam be a srácot. Óriási sikoly fogadta. Kari és Mila visszasétáltak a színfalak mögé, amíg előadtuk a dalt. Furcsa volt ezt Vele énekelni, de valahol nagyon jó érzés is. Amikor az jött, hogy "miért nem lép a színre ő, aki a szívemre talált", felém fordult, megfogta a kezemet és a szemembe nézett... Majd együtt énekeltük a refrént. Csodálatos érzés volt, s végre biztosan tudtam, hogy igen. Szerelmes vagyok újra!
A végén még visszatapsoltak minket, akkor a Farewell song-ot énekeltük el, miközben egymást átkaroltuk. Csodálatosan sikerült minden. Az est fénypontja pedig az volt, amikor lejöttünk a színpadról, én Krisz nyakába ugrottam, ő pedig megcsókolt. Ott és akkor először...
Nem is tudom, miért kellett erre ennyit várni. Talán azért, hogy felejthetetlen legyen és most jött el az ideje. Sajnos nem volt időm nagyon elmerülni a csókban, mennünk kellett dedikálni. De a fiúk megvártak minket.
- Menjünk, és ünnepeljük meg nálunk a sikert! - javasolta Bence. Nem voltunk ugyan sokan, de mindenki eljött, aki számított és akikre számíthattunk az elmúlt hetek, hónapok során... Gratuláltak és velünk együtt örültek. Én viszont csak egy dologra vágytam, hogy Krisztiánnal lehessek. Egy óvatlan pillanatban sikeresen el is tűntünk a helyszínről.
Másnap reggel boldog mosollyal az arcomon ébredtem fel. Magamhoz öleltem...
a kedvenc párnámat... Sajnos nem őt, ugyanis nem aludt nálam. Azért rohanni sem kell. Ha a csókkal ráértünk, akkor mással is... Én ettől függetlenül hatalmas vigyorral léptem a konyhába. Kari és Mila éppen kávét kortyoltak.
- Jó kis este volt, mi? - kérdeztem, miközben töltöttem magamnak egy kis teát. Nem volt kedvem kávézni.
- Inci-fincit csendesebben - kérte Kari. - A tegnapi ünneplés a fejembe szállt.
- Igen, és erőteljes dobszólóba kezdett - kontrázott rá Mila.
- Kellett nektek annyit inni! - vigyorogtam rájuk. Mint két mosott rongy, úgy néztek ki.
- Könnyen beszél, aki korán lelép! Merre jártatok?
- Lesétáltunk a Duna-partra. Beszélgettünk, kézen fogva, csókolózva... - álmodozva néztem a plafonra.
- Ez értelmes volt, de úgy látom sok eszes dologra egy ideig nem számíthatunk tőled, mert elvették! - humorizált Kari. - Ezek szerint dúl a láv?
- Egyértelműen. Nagyon boldog vagyok! - és továbbra is vigyorogva elindultam a fürdőszobába. Énekelve zuhanyoztam, miközben arra gondoltam, ezt már senki sem veheti el tőlem!
következő rész->
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés