|
31. rész
2015.07.26. 09:34
A döbbenet kiült az arcomra. Kari itt? Mit képzel ez magáról?
- Kiléptél.
- A jogaim még megvannak.
- Lemondtál róluk, amikor kiléptél.
- Oké, beszéljük meg nyíltan és őszintén ezt a dolgot, nyugodt körülmények között - mondta Kari, majd elmentünk a lakásomra.
- Totál más lett minden - lépett be.
- Mivel eltűntek a cuccaid és jöttek Jojo holmijai. Nos, hallgatlak! - ültünk le az étkezőben.
- Nem megy a Camillnak. Azt hittem, jó lesz, ha Milával együttműködve dolgozok, de tévedtem. Az ő dalai fel sem érnek a tieiddel. Nevetségessé váltunk. Nincs értelme.
- A sikertelenség hozott ide? Na, húzz el! - ordítottam fel.
- Miért kell egyből heveskedni? Ezt sosem kedveltem benned. Egyből a másiknak ugrasz. Nem, nem ezért jöttem vissza. Hanem, mert el akartam mondani, hogy Milával nem lehet sem együtt dolgozni, sem együtt élni. Rámászott Dükire. Nincs tekintettel senkire! - és láttam, hogy mindjárt elsírja magát. Kezdeti mérgemet felváltotta a szánalom és a döbbenet.
- Bebeszélt nekem mindenfélét... Hogy téged úgyis csak a dicsőség hajt és, hogy az csak a tiéd legyen... Mindent magadnak akarsz. Hagytam, hogy vidd és azt gondoltam, jó lesz kilépni, jobb lesz minden Milával. Aztán egyre inkább ő diktálta az iramot. Dalokat írt, amikbe bele sem szólhattam, közös lakást választott négyünknek, stb. Amikor elhíresztelte, hogy megyünk ki Amerikába, kiborultam. Dúlva-fúlva mentem haza... És ott találtam Dükivel és Andrissal az ágyban... Igen, hármasban csinálták - mondta miután döbbenten rámeredtem - ki tudja, mióta csinálták már ezt... Olyan durva volt! - zokogott fel. - Úgy álltam ott, mint, akit leforráztak! Aztán csak észbe kaptam, elrohantam. Két hete új lakásban élek, a 8. kerületben. Nem valami jó környék, de nincs másra pénzem. Szinte semmit sem kerestünk Mila dalaival. Azért jöttem el, mert rájöttem, hogy mekkora marha voltam. Eldobtam a te igaz barátságodat egy hazug némber miatt.
- Tudom, Andrisnak is hazudott rólam. Nekem esett az egyik koncertjük alkalmával. Azóta sem beszéltem vele, sem Dükivel.
- Azt tudom. Düki egy követ fúj velük. Krisz hogy áll a dolgokhoz?
- Természetesen mellém állt. De érdekes módon ez mégsem vezetett a csapaton belüli széthúzáshoz - morfondíroztam.
- Ezek után nem tudom, mi lesz - sóhajtotta Kari.
- Én már régóta nem járok a koncertjeire, csak, ha muszáj, mert fellépek én is. De sosem beszélünk.
- Velünk mi lesz? - nézett rám nagy boci szemeivel. Sokáig néztünk egymás szemébe... Kiolvastam belőle a kérést és a bocsánatért esedezést...
- Remélem, nem fogom megbánni... - kezdtem. - De gyere velünk Liverpoolba.
- Köszönöm! - ugrott a nyakamba. - Én akkora hülye vagyok! - sírta el magát újra. - Eldobtam a barátságunkat! Minden szó igaz, amit az Érzek-ben írtál!
- Igazság szerint azzal akartunk fellépni az MTV Europe Music Awards-on. De tudod mit? Legyen inkább a Búcsúdal! - csillant fel a szemem. - Együtt írtuk, együtt vittük végül sikerre! A mi dalunk!
- S azóta nem játszottad, mióta...
- Igen, tudom. De Erika tudja a koreográfiáját. És te is. Begyakoroljuk, egyszerűen tökéletes lesz! - mosolyogtam.
- És mekkora fricska ez Milának! - lelkesedett Kari is.
Nevezzetek bolondnak, amiért visszafogadtam ezt a hűtlen szukát, de ha tényleg megbánta... Szegénykém, mindig pórul jár, mert olyan könnyen befolyásolható... Tudom, hogy most szüksége van rám! Megkapta a lakásban a régi szobáját is, mivel Jojo a Miláéban lakott. Egész jól megvoltunk hárman is, bár Jojo kicsit nehezebben tudott megbízni Kariban, idővel ő is megbékélt.
Eljött az utazás napja. Izgatottan indultunk a reptérre. Jucus is elkísért minket, hogy segítsen még a koordinációs dolgokban, és persze támaszként Jojo sem hiányozhatott. Így öten vágtunk neki a pár órás repülőútnak.
- Annyira izgatott vagyok! - jajongott Erika. Először utazott repülőn.
- Mindannyian azok vagyunk. Életünk első nagy szabású koncertje! - mondta Kari.
- De hát ti voltatok turnézni az USAban! - csodálkozott Erika.
- Az csak egy dolog - mondtam. - Ezt a műsort több ezer tévé közvetíti több millió ember felé. Itt elbukunk, és minden újság címlapon közli! - világosítottam fel.
- De azt is, ha sikeresek leszünk! - nézte az élet napos oldalát Kari.
- Nah, ilyen optimistán kell a dolgokhoz hozzáállni! - mosolygott ránk Jojo.
Megérkeztünk a liverpooli repülőtérre. Taxival mentünk a hotelbe. Ahogy begurultunk, néhány fiatal állt ott. Gondolom, a legtöbb külföldi előadót itt szállásolták el és autogramokra vadásztak. Hihetetlen volt, amikor felénk rohantak, és még a nevünket is tudták!
- Could I ask an autograph of you? - állt elém egy szőke lány.
- Of course. What's your name? - kérdeztem.
- Tamy! - vágta rá. Én pedig aláírtam: "With love from Rita." Majd Kari is odakanyarította az aláírását.
Miután kiosztottunk még 1-2 autogramot, sugárzó arccal léptünk be a hotelbe, ahol Gery már várt minket.
- Oh, darling! - jött felém, és megölelt. - I'm glad so much that I see you again!
- I'm glad about you!
- You were missing my heart!
- I say thanks for it expensive! He's Kari!
- Yeah, I know - mondta, s kicsit elkomorult az arca. - Well, come, the room keys are here. I help to carry up your suitcases.
- We say thank you for it Gery! - mosolyogtam rá. ( Aki nem értette volna: Annyira örülök, hogy újra látlak!
Én is örülök neked!
Hiányoztál szívem!
Köszönöm drágám! Ő itt Kari!
Igen, tudom - mondta, s kicsit elkomorult az arca. - Nos, gyertek, itt vannak a szobakulcsok. Segítek felvinni a bőröndjeiteket.
Köszönjük Gery!)
Lepakoltunk a szobáinkban, aztán Kari átjött hozzám.
- Miért vágott olyan érdekes arcot Gery, amikor bemutattál neki?
- Nem örül, hogy újra együtt vagyunk. Félt engem, ennyi az egész - válaszoltam. Az ok, amiért Gery nem ismeri Karit, nem más, mint hogy eddig mindig én intéztem a sajtós dolgokat. Képről látta már Karit, de élőben még sosem.
- Erika merre van?
- Lemaradt valahol a reptérnél Jojoékkal - mondtam. - Remélem, meg fogja őt ismerni Gery. Szóltam, hogy külön jövünk.
Mintegy végszóra Erika berobogott a szobámba.
- Huh, gyerekek! Csodás itt minden! - huppant le az ágyra. - Gery pedig halál édes! Kár, hogy olyan keveset értek abból, amit mond - nevetett.
- Igen, nekem is iszonyú nehéz volt megszokni. Nagyon gyorsan beszél általában, elharapja a szavak végét. De idő kérdése és rájössz, hogy mit is akar mondani! - biztattam. Erika amúgy középfokút tett angolból nemrégiben. Nekem is csak az van, Karinak viszont semmi. Annyit tanult angolból, amennyit szükséges volt a dalszövegek elsajátításához. Egy nyelvtanár segített neki. De mára olyan szinten tudja pl. a Farewell song-ot, hogy néha még nálam is jobban ejti ki a szavakat! Az előadáshoz persze a dal dance verzióját választottuk, hiszen az sokkal pörgősebb.
- Elpróbáljuk most a számot? - kérdezte Erika. Teljesen be volt sózva.
- Oké, menjünk! - vágtam rá. Volt a hotelben egy próbaterem, ahová bárki lemehetett. Amikor beléptünk, éppen Katy Perryvel futottunk össze. Ránk mosolygott, majd eloldalgott. Jucus pedig bent várt minket.
- Eszméletlen! Láttátok! Ez Katy Perry volt! Áááá! - visítozott Kari.
- Hé, csajszi! Inkább koncentrálj a Crazyre! Gyerünk, egy-két-hár! - adtam ki az utasításokat, majd indítottuk a zenét. Jucus figyelt minket, ha gond volt, egyből leálltunk és javítottunk. Addig gyakoroltunk, amíg nem ment úgy, ahogy otthon is.
- Ennyi elég lesz - mondta Jucus. - Aztán ügyesen! - kacsintott. Lezuhanyoztunk a saját fürdőszobáinkban, majd elkezdtünk készülődni a fellépésre. Egy Kari által kreált fehér és kék színű együttest vettünk fel. A felsője elől megkötős, és egy kék necc kesztyű is volt hozzá.
A színpadra UV-csöveket kértünk, valamint csupa kék és lila árnyalatú lámpákat. Minden a Kari ötlete volt, el is neveztük Kari's Blue World-nek a színpadtervet! Ebből is látszik, hogy nem csak nekem lehetnek jó ötleteim! A sminkünk is főleg fehér és kék lett, valamint kértünk kék szivacsot a fejmikrofonunkra. Bár kicsit fura volt, mintha valami kék színű cukorka lenne a szánk előtt... De nekünk nagyon tetszett. Közvetlenül Katy Perry után léptünk fel. Felmentünk a színpadra, füst és... elindult a Farewell song!
következő rész->
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés