MÁSOLNI TILOS!!!

Búcsúdal:

1) Álmodtunk szerelemről, kapcsolatról, békéről, gyerekekről,
Hittük, hogy minden örökké tart, álmodtunk végtelenről!
De az álmok egyszer véget érnek, felébredtünk,
S nem várt más, csak a valóság, a végzetünk!

Álmodoztunk hát tovább, mert fájt a valóság,
Szenvedtünk, mert bántott minket a világ,
Sírtunk a fájdalomtól, vártuk a végét,
Amikor elmúlik majd minden szenvedés!

Álmaink véget értek, mikor virradt a hajnal, 
Hittük, hogy az este eljön diadallal,
De reggel mégis mindig üres ágy várt,
S könnyeink a párnán!

Refrén:
Elbúcsúzunk a fájdalomtól, 
Elhisszük, hogy minden elmúlt,
Búcsúzunk, az ajtón kilépünk,
Mostmár bármit elérünk!

2) Minden véget ért egy napon, 
Vetélés, megcsalás, pofonok,
Lassan múlik a fájdalom, de a seb örökre megmarad!
Szívünkben minden hamis szó nyomot hagy!
Mégis felállunk, s megyünk tovább az utunkon,
Vár minket egy boldog élet, egy új hajnalon!

-Refrén-

​

​

​Gondolj rám:

Refrén:
Gondolj rám, ha a tenger moraját hallod,
Gondolj rám, ha a szíved bánatos!
Legyen mindig veled az arcképem,
De légy boldog nélkülem!

1.
Sétálok a parton, 
képed a kezemben tartom.
Emlékek jutattják eszembe, hogy jó volt veled! 
Azt hiszem, hiányozni fogsz nekem,
De emléked mindig velem lesz!

A mi szerelmünk úgy tűnik, elmúlt,
Nem jut már eszünkbe a múlt.
A szép dolgok hiányozni fognak,
De most már végleg elhagylak.

Refrén

2.
A szíved bocsánata eljut hozzm,
Hidd el,
nem hiányzol már!
Tudom, én sem neked,
Elment mellettünk a nagy szerelem!

Azért gondolj rám,
ha a tenger moraját hallod,
És gondolj rám, ha a szíved bánatos!
Legyen mindig veled az én emlékem,
S ne felejts el engem sohasem!

Refrén

​

​

​Barátomhoz:

 /Rita/
Fiatalon ragadta el őt az ég,
Nem élhetett eleget még,
Lánya, felesége, családja síratta,
Álmait mind a sír eltakarja.

 /Kari és Rita/
B: Hittük, hogy az álmok egyszer teljesülnek,
Higgyük, hogy az élet megy tovább!
És érezzük a mesék csodáját,
Hogy a halál nem a végső megoldás!

 /Kari, Rita és Mila/
Refrén: Barátok voltunk, a legjobbak,
Miénk volt örökké a holnap,
De nincsenek már csodák,
Megmaradtak a mendemondák,
Hogy a reinkarnáció létezik,
S minden fű érted kinyílik,
Barátok maradunk, mindaddig,
Míg a világ forog is!

 /Rita/
Azt hittem, nem fogom túlélni,
Elhagyott az egyetlen normális pasi,
Belőle csak egy volt,pótolhatatlan,
S nem csak az én számomra!

 B, Refrén

​

​

​Várlak:

1)Minden este várlak,
A karodban lennék,
Nem a magányban,
Még él a remény.

Kinyitom az ablakot,
Magam előtt látom az arcod,
Nem csak esténként várlak,
Hogy mindent megmagyarázzak.


Refrén:
Várlak, amikor felkel a nap, 
Várlak, amikor a rózsák nyílnak,
Várlak örökké, minden órában,
Várlak, hogy elmondhassam...


2)Hallom a hangodat,
Látom az arcodat,
Csak téged várlak,
Hogy lássam moslyodat!  

Nem tudom, szeretlek-e,
Más az életem, mint neked.
Talán fontosabb vagy nekem,
Mint ahogyan éreztem...

-Refrén-

​

​

​Érezd a szív szavát

Rita:
Érzed már a szív szavát
A béke égig száll
Egy perc elég, ma minden összeáll
És egymásra talál!

Attila:
Hisz annyi minden történt,
De hogyan kezdjem én,
Mert elkísér a múlt, oly makacsul
Hogy alig van remény!

Rita:
Egy szót se szól, s nem értem
Hogy meddig és mit vár
Hogy m'ért nem lép a színre o
Aki a szívemre talált!

Együtt:
Érzed már a szív szavát
A béke égig száll
Egy perc elég ma minden összeáll
És egymásra talál!
Érzed már a szív szavát
A közeledben jár
A nagy o az éjen oson át
És elotted áll!





Érzek


Refrén:
Mit érzek, szavakkal el nem mondható,
Mit gondolok, te meg nem tudhatod...
Eldobtad, mint a koszos rongyot,
Viszlát, mást ajkad nem is mondott.

Verse 1:
Isten hozzád, s miegymás,
Árnyékunk a templomok falán...
Sírkövekre borulva,
Boszorkány módjára.
Általad kotyvasztott mérged,
Folytott meg végleg!


-Refrén-

Verse 2:
Értened kéne, ha valaha kedveltél,
Hogy velem mit is tettél!
Elárultál, hanyagul eldobtál,
Miközben elátkoztál!
De megvetlek, örökre!
Aprópénzre váltottad tehetségedet,
Ez az, amit megérdemelsz!

-Refrén-

Verse 3:
Tehetséged elpazaroltad dacból,
Nem engedtél a makacsságodból,
Tégy csak úgy, mintha sosem lett volna,
Dobd el osem létezett álmunkat!


-Refrén-

​

​

​Álmaink útján

Gabi:
Most állj meg egy pillanatra,
hallgasd, miről szól a dal,
mert ebből te is tanulhatsz,
figyelj csak!

Rita:
Rózsaszín felhőkön szálltunk,
Soha meg nem álltunk,
Féltünk, mégis repültünk,
A hidegben dideregtünk.

Kari:
Remegtünk, szerettünk,
Féltettünk, vesztettünk,
S mégis valami hajtott tovább,
Talán, ott valami jobb vár!

Refrén:
Álmaink útján járunk,
S boldogságot találunk!
Vezetünk téged is, figyelj,
Álmaidat te is meglelheted!

Kari:
A cél lebegett felettünk,
A végső állomásra elértünk,
Innen nincs visszaút,
Mögöttünk csak a múlt!

Rita:
Elküldtük, mert fájt,
S ránk borult a valóság,
Fájón, elmébe hatolón,
Belepi már mindet a hó!

Gabi:
Ne, félj, most hallgass ránk!
Előtted áll az egész világ!
Ne feledd, boldog csak az lehet,
Aki az álmaiban hihet!

-Reférn 3x-

Baba-dal

1) A Nap nyugszik a dombok mögött,
Az álmok pillanata eljött,
Rózsaszín pillangók szárnyán,
Megérkezett az éjszaka már!

Refrén:
Aludj el kisbabám,
Az álommanó átölel már,
Aludj el kislányom,
Jöjjön a tündérszárnyú álom!

2) Kelő hajnallal ébreszt a babám,
Éhes s megnyugszik anyja karján,
S, ha újra eljön az alkonyat,
Megtalálom én is nyugalmamat!

-Refrén-

Végzetem

Erika:
Vak voltam,
játszottam,
A játék véget ért
s a végzetem elért!

Kari:
Kívántunk, békét,
itt termett,
Kívántunk szerelmet,
s boldog perceket,
de az álom véget ért!

Rita:
Kértem boldogságot,
megkaptam,
Kértem hatalmat,
s babákat,
Reményem beváltatott!

Refrén:
A végzetem, amit sosem kerestem,
Elért, mikor már észre sem vettem,
S amire mindig is vártam,
Ott várt a békés magányban!


Erika újra

Rita:
Álmaim összetörtek,
féltem,
A régi nem lesz
S életemben nem érezhetem,
Mi az önzetlen, boldog szerelem!

Kari:
De hittünk, mert hinni kell,
Hogy a boldogság jön el,
Mikor a fájdalom véget ér,
Az út végén ott vár a remény!

-Refrén-